Kedves mindenki!
Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.
Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)
Legyetek rosszak!
Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.
Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)
Legyetek rosszak!
