2011. december 16., péntek

emlékek.



Ülök a tágas kis konyhánkban, a hátamat süti a nap a hatalmas teraszajtónkon keresztül., és iszogatom a tegnap anyukámtól kapott davidoff kávémat. közben pedig ezt a számot hallgatom. nem hiszitek el, mennyire jó érzés a jól megszokott finom kávémat kortyolgatni.
kijön a cinti a konyhába az az első kérdése, hogy mi ez a kielégült fej. hát gondoltam, hogy legalábbis katarzist fog okozni az első korty kávé, de hogy ezt mások is észreveszik rajtam...

Néha úgy érzi az ember, hogy vannak tökéletes pillanatok, és ez egy olyan.

2011. december 3., szombat

Holnap nyelvvizsga...

Mint az a címből is rendkívül jól kiderül, holnap megmérettetik a tudásom, amit 3 hónap alatt szereztem. Nem igazán tudom mire lesz elég. Írtam múlt héten próbanyelvvizsgát, amin ugyan átmentem, de ettől még semmi sem biztos. Jó lenne átmenni, de persze akkor sem roppanok össze, ha mégsem. Az igazat megvallva nem feltétlenül csak én hibám lesz ha elmeszelnek. Nem valami hatékony itt az oktatás. De mit lehet tenni. :) Nem tudom a nyelvvizsgára a fontos szavakat, viszont a héten megtanultam, hogy hajótörött és bálnavadász :D Hát van ennek értelme. A baseball kifejezéseket is elsajátítottam már, így elméletben ugyan, de már baseballozni is tudok japánul...
Az sem segített, hogy múlt héten elég kutyául voltam, így lógtam pár órát. De igazából megérdemeltem. Sajnos a japán időjárás ilyenkor elég szélsőséges, elég ha annyit mondok, hogy tegnap 7 fok volt, ma meg 21. És az sem segít, hogy beöltözünk, mire biciklivel letekerjük az 5 km-t a suliig széjjel izzadjuk magunkat, majd beülünk a nem túl meleg termekbe. De most már szerencsére jól vagyok. Ez Yumának köszönhető nagy részben, mert vett nekem gyógyszert meg lábmelegítő zselét és főzött betegeknek való kaját, meg persze teával is feltankolt, meg valami borzasztó ízű immunerősítő vízzel is.
Amúgy képzeljétek! Tegnap volt az eddigi legnagyobb földrengés, amit átéltem. Hajnal 6kor arra riadtam, hogy mindjárt összedől a ház alattam. Nagyon megijedtem, de tényleg. 4es erősségű volt, ami biztos nem olyan nagy itteni viszonylatban, de azért nem is mindennapos, mert még a japánok is meglepődtek. 4 órára még a vonatközlekedés is leállt.
Tegnap amúgy elmentünk egy már régen kifigyelt kedves kis kávézóba. Már jó ideje furdalt a kíváncsiság, hogy milyen is lehet, mert kicsit olyan hangulata volt kívülről,mintha valami mesében lenne. És mikor beléptem :D Már biztos voltam benne, hogy ez vmi elmebeteg ember által megálmodott jápán cukifölde... Igazából elképesztően tetszett. Nem is igazán tudom leírni milyen volt. A legjobb szó rá az OSHARE, ami japánul annyit tesz, hogy divatos. A pláne az egészben, hogy nem is valami fiatal copfos muffinszerű ruhát viselő lány vezeti a helyet, hanem egy nagyon kedves néni, akiről a beszélgetés közben egyébként kiderült, hogy koreai és hogy az az isteni tejeskávé amitt szürcsölgettem szintén az, aztán ránéztem a menüre, és minő meglepő azok is koreai kaják voltak. Azonnal rendeltem is. Kaptam hozzá kimchit is, szóval egyszerűen zseniális volt. És ha már koreánál járunk, meg kell hogy említsem, hogy március körül megyünk 5 napra Szöulba. Véglegesítettük a dolgot a lányokkal, szóval kissé boldog vagyok a dolog hallatán. :D 30000 yenből megáll innen a repjegy szállással együtt. Szerintem az azért elég korrekt. Az tuti, hogy tök üres bőröndöt viszek. :D

Na mára legyen elég ennyi meg egy bambi.

puszi nektek ^^