OKINAWA-LUV

 Hát most hogy időm mint a tenger, pótolom az elmaradt Okinawai beszámolómat. Múlt héten sikerült landolnom Hanedán és ezzel magam mögött hagytam a legszebb helyet, ahol életemben jártam. Hát mivel elég hosszúra sikerült a nyaralásom csak nagyvonalakban írom le, hogy mi történt velünk. Előzetesben Okinawáról annyit, hogy Japán legdélibb szigete (vagyis hát szigetcsoportja), ahol jellemzően a hőmérséklet télen sem süllyed 15 fok alá, jelképe a hibiszkusz és a helyi védőszent Shi-Sa, valamint érdemes még róla tudni, hogy félig japán félig amerikai fennhatóság alá tartozik, így a lakosság is ilyen arányban oszlik meg. Amúgy meg folyton az volt az érzésem, hogy hawaii-n vagyok. :D

Na tehát csapjunk is a lecsóba. 3 vettük nyakunkba Japánt. Yuma, aki a házigazda szerepét vettel fel, ugyanis a kedves családja szállásolt el bennünket, Cinti, és jómagam. Odafelé nem volt semmi gond a repülőn, kivéve azt, hogy halálra untuk magunkat. Mikor leszálltunk megcsapott az a fajta páratartalom, amit otthon az ember soha nem tapasztal. Nem is csoda, hiszen esett az eső, de egész nap 26 fok volt.

Nagyon részeltekbe, mint ahogy mondtam is nem akarok menni. A legfontosabb dolgokat képekben feltöltöttem. De azért pár szót mégis szeretnék írni. Először is a kaják... :) Finomak! Sőt isteniek. Nem japán kajákról  van szó elsősorban. Sok a disznóhús és rengeteget keveredtek a kaják az amerikai ízekkel, így megkaptuk a világ legfinomabb dolgát, a taco-rise-t.
Látnivalók! A palota elképesztően gyönyörű. Órákat el lehet bent és az udvaron tölteni. Az óceánpart is hihetetlenül szép mindenhol. Fehér homok, átlátszó  kék és zöld a víz mindenhol, hatalmas sziklákkal... UHHH vissza akarok menni. Két napra látogatást tettünk a sziget északi részén is, ahol az akváriumot és a helyi nevezetességet, az ananász parkot néztük meg. Még soha nem voltam akváriumban, így körülbelül úgy örültem és ugráltam minden egyes üveglap előtt mint egy ötéves. De hát ez van, nekem ez nagy élmény. És az ananász park is az volt! Kaptunk kis kocsit és mindenféle dzsungeles tájakon suhantunk át vele.

Egy érdekessége a szigetnek, hogy tömve van amerikai katonai bázisokkal. Ezek gyakorlatilag városok a városokban jellegűek. Kis protekcióval kettőbe be is sikerült mennünk. Ehettünk egy halom mindent, amit már régen nem :D láttam egy halom géppuskás embert, meg tankot és harckocsit is. Tényleg érdekes volt a dolog.

Ja igen. Ellátogattunk egy Club-ba is, amit én utáltam. No nem azért mert fapina vagyok. De okinawán mindenki a niga amerikai gettózenére nyomul, amit én aligha bírok elviselni. Viszont rendkívül nagy előnye az okinawai bároknak meg cluboknak, hogy ingyen van a helyi szesz az awamori. Amúgy hozzáteszem nem is gyenge. 30-40%-os kiszerelésben árulják és mindenki úgy issza mint a vizet. Ja de ha ez nem lenne elég, még a soft drinkek is ingyen járnak a kedves vendégnek egész éjjel.

Haza egyébként egyedül jöttem. Életemben először repültem így, de nem volt egy nagy kunszt. Yuma maradt a családjával még, Cinti pedig elindult egy egyszemélyes túrára Japánba. Én is megyek márciusban még egy csomó helyre, szóval semmi punnyadás... Majd igyexem mindenről beszámolni.

puszik

Megérkeztünk Okinawára

Ez egy amerikai bevásárlófalucska

Kastélybejárat

Shi-sa

Mini Shi-sa

Shirijou

Taco-Rice

Kitty-chan

Virágfesztivál az akvárium udvarán

vizicsillagsímogató

Akvárium

Valahol egy szikla tetején

Jópofa fa

Zsófi és Niki is Okinawán járt

A két unokanővérrel bulizunk

Ananász park

Tengerpart és kagylógyűjtés

Még egy szikla tetején

És még egy szikla

Mamemaki, avagy új év japán módra

 Mint ahogy azt a cím is jól prezentálja a japán, vagyis igazából a buddhista új évi élményeimről fogok nektek egy kicsit mesélni.
Múlt héten az iskola szervezésében lehetőséget kaptunk arra, hogy megnézzük, hogyan is zajlik egy buddhista templomban vagyis oterában a hagyományos újévi köszöntés. Biztos vannak akik nem tudják, hogy a buddhistáknál kicsit később ünneplik az új évet, és újhold ünnep a neve.

A suliból fél 1kor indultunk iskola busszal. Jöttek kínai diákok, egy félig magyar félig kanadai lány és egy norvég, aki mellesleg új-zélandi.Körülbelül 2 perc alatt ott voltunk a teránál, szóval az utazás a legkevésbé sem volt kimerítő, azonban az utána következő ceremónia már annál inkább. Mielőtt bármit is mesélnék szeretném hozzá tenni, hogy aznap körülbelül 3 fok volt napközben. Rá fogtok jönni miért mondom ezt.

Első körben, ahogy oda értünk körbe jártuk az udvart. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy itt amolyan díszvendégek leszünk.

Ha megnézitek a kövi képet láthatjátok, hogy milyen édes kis teraszt emeltek a templom elé és azokon a papírokon a mi neveink állnak. Ennek a terasznak lesz majd még jelentőséges később.

Otera előtt

Ahogy kibámészkodtuk magunkat már mentünk is be az"öltözőbe", ahol rengeteg öreg nagyon pici néni és bácsi várt minket és már ott toporzékoltak, hogy vegyük fel a kimonókat. Kicsit sokkot kaptunk, hogy mi ez a power ranger szerelés, azon meg pláne, hogy le kellett vennünk a kabátokat is. Azt azért érdemes tudni, hogy a japán épületekben nincsen fűtőtest, és csak mezítláb lehet belépni. Hát nem voltunk túl boldogok. Erre lelkiekben senki sem készített fel bennünket, de arra még amúgy sem, hogy egészen fél 6ig kell majd a plusz 3 fokban mezítláb állni, bármiféle kabát nélkül.

Beöltöztetésem pillanatai (én még jól jártam ezzel a színnel)

Ugye még mindig csak körülbelül 3/4 1 volt. A helyszínen már beöltöztetve kaptuk a hírt, hogy a ceremónia csak 3kor kezdődik. Nos igen. Addig fagyhalál. És a leggyönyörűbb az volt, hogy én nem női hanem egy férfi hakamát kaptam. Ez annyit tett, hogy míg a többieknek szoknyájuk volt, az enyém egy nadrág volt, amit amint láthattátok is ketten adtak fel rám. Következtetés... WC TABU! Amúgy mellesleg jegyezném csak meg, hogy úgy éreztem magamat, mint lady gaga...

Várakozunk

Sztárkodunk

Végre háromnegyed 3-kor felzavartak bennünket a templomba. Ott ha lehet még hidegebb volt, de legalább a látvány kárpótolt. A ceremónia valami elképesztően szép volt és érdekes. Ittunk nagyon erős szakét alatta. A víz rendesen levert... 

Otera

Ceremónia

Na hát akkor arról, hogy mi is volt a szerepe a feldíszített terasznak. Látjátok Sharla kezében azt a dobozt? Na az arra szolgált, hogy édességeket szórjunk szét a lent álló emberekre. És felmerülhet a kérdés, hogy miért is? Ez hagyományosan babokat szimbolizál, ugyanis a mame, babot jelent és az ó évi babokat ki kell dobni az ablakon, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Na hát mi űztük a rossz szellemeket, a lent álló emberek meg gyűjtötték és élvezték a dobálódást.

Dobálódunk

Egy taikou-val a háttérben

A ceremónia után várt bennünket a terülj-terülj asztalkám. 70 emberrel együtt ettünk tradicionális japán ételeket, és ittuk az új évi oszakét. Hihetetlenül finom volt a sashimi! (ez mellesleg a nyers tengergyümölcsei, de zsófika imádja)

Közös vacsora

Majdnem el is felejtettem említeni, hogy igazi szumósok is voltak. És nem is akárkik. Hírességek. 

Szumósok

Összességében elmondható, hogy egy hihetetlen érdekes ceremónián vehettem részt. Nagyon örülök, hogy elmehettem. Egyetlen negatív következménye a dolognak, hogy nagyon megfáztam. De erre a következő napi kirándulásom és vásárolgatásom sem segített rá Naritán. De nem baj. Mindegy egyes perc hihetetlenül megérte.

Erre is meg arra is ^^

Mostanában minden időm elmegy arra, hogy a kis kirándulásaimat szervezem. Higgyétek el nem is olyan egyszerű mindent összehangolni. Egyrészt itt van az, hogy mindenki máskor ér rá, aztán meg az árak sem éppen utolsóak. Na meg persze a mit nézzünk meg abban a pár napban, amit ha esetleg kihagynánk egész életünkben bánnánk.

Na hát akkor ma arról a két célállomásról beszélek majd, amit a napokban összedobtam. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy anyukám meglátogat engemet március elején. 10 gyönyörűséges napra jön, így hát azért annyi helyre nem tudunk elmenni, de igyekeztem a legtöbbet kihozni a dologból. Az első két nap biztos, hogy itt leszünk Touganén, elmegyünk pár étterembe kajálni, meg karaokizni, mert pont erre esik az egyik finn ismerősünk haza utazása. (Látjátok erről beszéltem. Minden ütközik mindennel) De hát nem baj. Úgyis el akartam vinni anyát karaokezni, mert hát nézze már meg, hogy mulatunk mi itt. 6-án kora reggel indulunk Tokyo-ba. Találtam egy zseniális hostelt Asakusában. Az ára is remek, mivel hétköznap megyünk még 700 yen kedvezményt is kaptunk fejenként, a két ágyas szobára. 3 gyönyörűséges éjszakát töltünk majd Tokyoban, ahol első napra terveztem egy kisebb város nézést a császári palotához és egy kis nézelődést Ginzán, mert hát ez közel van a vasútállomáshoz és a cuccokkal nem kell annyit szenvedni. Ginzán felszállunk a metróra, ami kivisz minket a szállásra, mert azt meg 3-tól lehet elfoglalni. Késő délutánra meg estére terveztem Asakusát, ha már úgy is helyben vagyunk. 

A második nap igazán húzós lesz. Shibuya, Harajuku, Ebisu és egy kis éjszakai pörgés Shinjuku-ban. Oh igen Tokyo Night-life <3 már alig várom. 

A harmadik nap kicsit könnyedebb lesz. Ueno, Ikebukuro és a régi városrészek. Talán betévedünk egy régiség piacra, meg akár múzeumok is szóba jöhetnek. És még ha van kedvünk Tokyo Tower-ezhetünk is. Meglátjuk.

Hát ennyit Tokyo-ról. Itt van két kép. Szerintem kedvcsinálónak elképesztően szépek.

Most folytassuk a 4. nappal. Mindenképpen elmegyünk Kamakurába. Hatalmas Buddha, meg rengeteg régi templom. Nagyon szép lesz. Már előre látom. Onnan ha minden jól megy, este meg is érkezünk Yokohamába, ahol szintén eltöltünk egy éjszakát. Yokohama legfőbb turista attrakciója a China-town. Nagyon sok finom kínai kajával. Na és persze ott van még az a csodás kert, ami Kyoto csodás hangulatát adja. Ha már nem is jutunk el Kyoto-ba, legalább had szagoljon bele az anyukám. 

Élvezzétek ezt a videot Tokyo-ról meg Yokohamáról.

Na aztán ugorjunk is át a másik nagyon trip-pemhez. Háhá. Tegnap nagy aggodalmak meg keresgélések után végre lefoglaltuk a repülőjegyet meg a hotelt Koreába. Szervezett úttal megyünk, 4 napra. Itt nem hostelben fogunk vergődni, hanem hotelban és még azzal sem kell szenvednünk, hogy a reptérről hogyan jutunk el a hotelhoz, mert visznek-hoznak minket. A megérkezés után persze teljesen szabad program. Ajj már alig várom. Igazából Noémi sem és én sem annyira a történelmi részére vagyunk kíváncsiak a dolognak. Én enni akarok sokat. Minden nap kajáldákban fogok majszolni. :) Na meg hát itt a vásárlás. Olcsó és zseniálisan divatos. Jesszus. Azt is elhatároztuk, hogy elmegyünk minden este vmi klubba. Nem lehet kihagyni. Koreai zenék. Wáhááá. Megőrülés lesz. 

Amúgy az az igazán gyönyörű Koreában, hogy semmivel sem drágább, mint otthoni kis életünk. A világon az egyik legjobb metro hálózattal rendelkezik például és nagyon tiszta is, viszont csak 180ft egy jegy. Aztán utcai árusnál, ahol ehetsz, ihatsz körülbelül 5000-7000 ezer wonból tele eszed magadat és még be is rúgsz. 1000 won ha jól informált vagyok 200 ft körül van. Hát ennyit az árakról.

Ide is tettem be két képet, a harmadik meg egy videó. Tessék megnézni (és irigykedni hehehe)

 

Mára ennyi meg egy bambi. Üdv és vigyázzatok magatokra. 

puszik!

Hát vessük bele magunkat a szünetbe

Tegnap a Noémi mutatta nekem ezt a videót.  Tessék a kis nyílra kattintani és végignézni, aztán mindenki megérti, miről fogok hagyoválni a következő pár sorban a videó alatt.

Basszus. Tökre hiányzik Pest. Ez nem olyan, hogy jajj de honvágyam van a család miatt vagy esetleg a barátok miatt. Még mindig életem egyik legjobb döntése volt ide eljönni. De tény, ami tény, ha megnézek egy ilyen videót hát még a szemem is könnyes lesz. Hát nem elképesztően szép? Az én városom. Egyszerűen HIÁNYZIK!  Annyira fantasztikus helyen élünk. Meg hát Budapest! Egy városnak sincsen olyan hangulata és olyan feelingje, mint a mi koszos, és gyakran büdös fővárosunknak. hehe. El akarok menni a szimplába meg tavasszal ki akarok ülni a Deákra, meg végre enni akarok egy isteni gyors-t bármelyik utolsó utcai árusnál. JÁÁÁJJJJ! Ha haza értem, tutira ki sem fogok mozdulni Pestről egy évig. Na jó persze anyáékat sűrűn meglátogatom XD.

Most biztos azért is vagyok ilyen kis merengős kedvemben, mert sok a szabadidőm. Vége a vizsgaidőszaknak. Lett 3 A-m meg 1 B-m, ami szerintem egész jó arány. Mondjuk nem kellett megfeszülni ez is igaz. Szóval itt most lesz majdnem 3 hónap szünet. Ez kb akkora itt, mint otthon a nyári vakáció. Itt is lesz azért erezd el a hajamat. Februárban megyek Okinawára 9 napra, valószínűleg még előtte elmegyek DisneySee-be, aztán Okinawáról haza érve megejtek egy LM.C koncertet Noémivel. Március hasonlóan élmény gazdag lesz, ugyanis jön anyukám. Vele elmegyek 3 napra Tokyo-ba és körbe járjuk a helyi nevezetességeket. Elmegyünk Yokohamába, Kamakurába, Chibába persze jókat eszünk, iszunk, meg hát értitek! VÉGRE LÁTOM AZ ANYUKÁMAT! :) Aztán ha anya visszamegy, akkor meg jön az én magányos kis trippem. Elmegyek Kansai-ba, ahol néhány kyoto-i barátnál húzom majd meg magamat pár napra és persze ha már ott járok, akkor OOsakát sem hagyom ki. Március végén pedig jön az a trip, amire már nagyon nagyon hosszú ideje várok. ZSÓFI MENNI KOREÁBA! 4-5 napos kiruccanást tervezünk. Ez amolyan shoppingolós, kajálós, bulizós móka lesz. Többen megyünk, és elég international lesz mert jönnek velünk finnek, japánok meg még majd meglátjuk. Még biztosat erről nem tudok. Ha kiderülnek a részletek, akkor tájékoztatok mindenkit.

Amúgy mostanában rákattantam a filmekre. Nem az, hogy eddig nem voltam rákattanva, de csak a doramákra, és mivel most nem nagyon vannak úja, és számomra érdekes, értékelhető koreai doramák, ezért visszatértem az amerikai scifi és fantasy világához. És ez olyan jó. Már végig néztem a 3 Underworld-ot, a The last airbander-t, Sherlock-ot, Karib-tenger kalózait és egyéb nyalánkságokat. Most ezt nagyon élvezem amúgy. De kicsit változtatok a dolgokon. Mától minden nap egy órára elő szedem az angol jegyzeteimet, és Noémi is segít nekem bennük, meg persze, hogy ne essek ki a japánból, elmegyek a Book-off-ba és vásárolok magamnak néhány japán nyelvű mangát is. Már alig várom, de tényleg. Nyáhááá ^^
Egyébként még egy komoly elhatározás a részemről. Vissza kell rázódnom az aktualitásokba. Tegnap elkezdtem. Kaptam egy nagyon érdekes kis cikket az alakuló Eurázsiai Unióról.

Eurázsiai Unio?

Szerintem nagyon érdekes. Akit kicsit is érdekel a téma, az olvassa el. Angolul van, de ha én megértettem akkor mindenki megfogja.

Na már megint annyit pofáztam, hogy győzzétek végig olvasni.

Legyetek jók drágáim.
Puszik

Kommunizmus, avagy miért a cipő viszi a japán lányokat?

Ha az ember japánba költözik sok érdekes tapasztalattal lesz gazdagabb.  Ma néhány olyan dolgot fogok leírni, ami felett eddig nem igazán tudtam még napirendre térni.
Nekem mindenképpen az egyik legmókásabb dolog, amivel itt találkoztam, hogy kicsit átérezhetem milyen is lehetett anno a kommunizmus idején nálunk. Na persze ez csak vicc, de néha halál komolyan erős párhuzamot tudok vonni a vörös csillagosok és Japán között. Legalábbis, ami a munkát illeti. Most képzeljétek el, hogy ültök a kocsiban és robogtok az iskola felé. Megérkeztek a suli parkolójába, ahol áll egy idős bácsi, aki szedi a 200 yenes parkolási díjat, majd miután átjutottál ezen az akadályon rögtön egy másik helyes kis bácsikába botlasz, akinek mindösszesen annyi a feladata, hogy megmutassa melyik parkoló helyre állhatsz be a járgányoddal. Itt halál komolyan tök olyan mint otthon a rejtett munkanélküliség. Na jó persze nem, de akkor is. Basszus. Itt olyan felesleges dolgokra alkalmaznak embereket, hogy az valami elképesztő. Múltkor mikor nyelvvizsgázni mentünk Chibába... Az egyetem, ahol vizsgáztunk hatalmas. Körülbelül, mint egy kisebb város. Konkrétan az termekhez vezető úton legalább 20 ember állt kis táblákkal a kezükben, hogy merre is kell a szerencsétlen gaijinnak mennie. Nem lenne egyszerűbb a táblákat kiragasztani??? EMBEREK! Na és persze egyébként is fő a kollektivizmus és dolgozzunk a csoport jólétéért. A másik meg, hogy egy problémát annyira egyszerűen is meg lehetne oldani. Miért kell gyök kettővel csak úgy ímmel-ámmal tenni dolgokat?

Na ennyit a feleslegesen alkalmazott emberekről meg arról, hogy itt aztán semmi sem halad túl gyorsan... Térjünk is rá az én kedvenc napi rendi pontomra. A CIPŐK! Basszus! Én ilyet még soha nem láttam máshol. Képzeljétek el, ahogy egy relatíve csinos japán lány az iskolába siet. Ezzel nincs is semmi baj, de ha kicsit lejjebb téved a szemetek, mondjuk úgy deréktól lefele, akkor felmerül bennetek, hogy itt aztán nem stimmel valami! Gondolkozol, majd beugrik, jah hát igen! Vagy egy godzilla körömcipőit tévesztette össze kora reggel a sajátjával, vagy a lába ment össze 8 számot egy éjszaka alatt, de az biztos, hogy ép ember nem tesz ilyet magával direkt. A japán emberke konkrétan legalább 3 számmal nagyobb cipőt hord. Ez még a pasiknál nem is olyan gázos. De a lányok konkrétan magassarkúból is jobban preferálják a big méretet. Ha már volt rajtad úgy 5 cm-nél magasabb sarkú cipő már tudod, hogy amúgy sem könnyű benne járni, de ha még klaffog is, és önálló életet él az a szerencsétlen cipő... Leginkább vmi érdekesen csípőficamos képződményre hajaznak... A másik, hogy ezt még megfejelik egy szerintük aranyos giga csámpítással, és már kész is a kawaii cuki-muki japán lányka.

Egy harmadik komoly sokk, ami ma ért... Persze már megszokhattam volna. Az orrtúrás nyilvánosan. Ma ül velem szemben egy srác. Nem elég hogy kajak beletúrt az orrába, de még helyes kis lasztit is formált belőle az ujjával. Jó hogy nem pöckölte rám. Még az kellett volna.

Na hát gondoltam megosztom a nem túl pozitív élményeimet is veletek, hogy ne mindig csak a jókat halljátok. Mindig akarok ilyen bejegyzéseket is írni, de valahogy elmaradnak. :)
Remélem senkinek nem vettem el a kedvét semmitől. Én még mindig szeretek itt, csak hát vannak emészthetetlen dolgok. De hát végtére is nem itt szocializálódtam nem igaz? :)


Legyetek jók. Puszi a hasatokra.
Üdv.

ez is az is így év elején

Huhh hát a legutolsó bejegyzésem óta nem igazán telt el sok idő, szóval nem is igazán történt sok minden. Újra kezdetét vette az iskola, de nem igazán nagy lelkesedéssel vettem ezt tudomásul. Szilveszter után intenzív próbálásba kezdtünk a projek órai kis csapatunkkal, ugyanis kénytelenek voltunk egy előadást készíteni a félév végére. Mi kicsit rendhagyóra vettük a figurát. Az alap felállás az volt, hogy egy prezentációt kell készítenünk bármilyen témában, de a két hawaii csoporttársam kitalálta, hogy mi lenne, ha egy jelenetet játszanánk el. Egy amerikai game show mintájára csináltuk meg a kis mini előadást. Mindenkinek fel kellett vennie egy szerepet, és ezzel a a szereppel azonosulva bele csöppentünk egy igazán izgalmas kis szerepjátékba. El kellett mennünk egy otthonról ki nem mozduló ember(hikikomori) házába, és egy sushi partyt csinálni. Persze a dolog apropója az volt, hogy szerencsétlen hikikomori semmit sem tudott az egészről. Volt egy gaijin, egy anime figura, egy hentai és jómagam pedig egy gyaru szerepében tündököltem.


Szép vagyok nem igaz? :D Most ehhez adjatok hozzá egy 10cm talpú cipőt egy miniszoknyát, műszempillákat és egy erős sminket. No igen. Ez az igazán ikszdééé. Na de amúgy az összes japán el van ájulva, hogy milyen édes vagyok szőkén. Hát nem tudom. Annyira tipikus....

Amúgy tegnap voltam egy baromi jó koreai étterembe. Gyerekek! Életem legfinomabb kajáját ettem. Jesszus. Sírtam kb a gyönyörtől. De tényleg. Ettünk bibimbap-ot. Már nagyon régen ki akartam próbálni. Ez egy ilyen zöldséges rizses kaja. Az a lényege, hogy van egy adag rizs, és arra tesznek különféle zöldségeket, egy nagyon pici marhahúst, chili pasztát és az egésznek van egy ilyen szezámos, szójaszószos íze. Na tehet ezt mindent jól össze kell keverni és már fogyasztható is. UHHHH! Sokat akarok még ilyet enni. Ettem rengeteg kimchit is, és amit a doramákban mindig látok, amikor a magad által megsütött kis husikat belegöngyölöd salátalevelekbe, kimchivel együtt. Uhh emberek. MINDENKINEK KOREAI KAJÁT! Úgy bekajáltam a srácokkal, meg még egy sörrel is megfejeltem. Ha végre eljutok koreába, ki sem jövök majd a kajáldákból.

na mára ennyit drágáim. :)
puszik

év vége japán módra

Hát hol is kezdjem az ünnepi beszámolómat? Talán érdemes lenne a karácsony előtti előkészületekkel. Az igazat megvallva, nem sokat törődtünk a dologgal. XD Azt leszámítva, hogy 23-án puccba vágtuk a lakást, mert 24-ére a nyakunkba kaptunk egy lakásellenőrzést, meg hát ugye karácsonyra hívtunk pár vendéget is, szóval ne nézzen már ki úgy a lakás, mint egy disznóól. Én még 23-án napközben ajándékokért futkoztam a lányoknak. Szóval kicsit tényleg megkésve álltunk neki a dolgoknak. A bevásárlást sem igazán kapkodtuk el, mert azt is 24-én 11 fele intéztük, a vendégek meg 3-ra voltak hivatalosak.
Na hát gyorsan lássuk csak mi történt. Cinti és Niki gyorsan elintézték a bevásárlást, így dél-1 körül neki is álltunk a főzésnek. A menü hagymaleves, kijevi csirke, krumplisaláta, és fasírozott volt. Persze mielőtt nekiálltunk volna a nagy főző shownak, már pisszentek is a Santory Strong Zeros dobozok és megadtuk az alap hangulatot a napnak.

Napsütés, 15fok, és a Santory Strong Zero a teraszon

A vendégek sajnos pontosak voltak. Higgyétek el ilyen káoszt,ami a konyhánkban uralkodott még nem nagyon láttatok. Gondolhatjátok 3 félrészeg csaj mire képes fakanállal a kezében...Jajj. De senki nem esett kétségbe, és egyébként a visszajelzések is azt tükrözték, hogy baromi finom lett minden kaja.

Na hát itt a kis csipet csapat.
(Egy amerikai srác még hiányzik a képről. Ő csak később esett be)

Éppen forralt bort főzünk Noémivel
 

Az igazat megvallva én körülbelül éjfélig bírtam a mulatozást, aztán kb segg részegen kidőltem az ágyamba aludni, ami nem is volt baj, mert másnap Yumával elmentünk Chibába meg Tokyoba egyet nézelődni.


Na tehát reggel valahogy sikerült kimásznom az ágyból és vmi sinket varázsolni a fejemre, de persze kb egy órás késéssel... :D Na mindegy. Azért elindultunk olyan fél 10 fele. Yuma rám parancsolt, hogy ne merjek enni, mert megyünk egy tök jó étterembe. Na tehát felvonatoztunk Chibába, majd elmentünk kocsit bérelni, mert hát ugye egyszerűbb Tokyoba kocsival menni, ha rengeteg helyet meg akarunk nézni egy nap alatt. Kocsi bérlés után, mivel már kb alig láttam az éhségtől, elmentünk abba az étterembe, amit előtte mondott. Hát kb majdnem magam alá pisiltem, mikor megálltuk a bejárat előtt. Baromi puccos volt, nem igazán kívánkoztam bemenni. :D Nem érzem jól magamat ilyen helyeken, de beérve, azért más volt a helyzet. Persze belül is elképesztő volt. De kiderült, hogy ilyen nomi-tabehodai-os hely, szóval két órán keresztül azt ettem, ittam amit akartam és a kilátás pedig valami káprázatos volt, ugyanis közvetlenül az óceánparton van a hely. Kinézve óriási óciánjárók meg pálma fák mindenhol... Elképesztően jó volt, és persze baromi jókat ettem.

Itt egy kép, amit a teraszon csináltunk.

Hát ebéd közben megbeszéltük, hogy a mai program Harajuku, Roppongi és a Tokyo Tower lesz.
2 körül indultuk Tokyoba. Első állomásunk Harajuku volt. Én már hihetetlenül vártam, mert hát HARAJUKU! de ami ott volt...?! Basszus ennyi embert egy rakáson még soha nem láttam. Képzeljetek el egy Olaszországi kis utcát, ahol több ezer ember hömpölyög egyszerre a bazársoron. Basszus. Mindenki egymást taposta. Nem annyira élveztem a vásárlást, őszintén szólva. De hihetetlen élmény volt. :D

Na hát itt az ominózus utca

Zsófika a Harajuku táblával ^^
 

Hogy kipihenjük a Harajuku okozta sokkot, mielőtt belevetettük volna magunkat Ropppongi éjszakai életébe, beültünk feltöltődni a Starbucks-ba. Hát elég jól esett az a kávé mit ne mondjak. Ráadásul nagyon hideg is volt aznap, szóval tényleg jó volt, hogy feltöltött valami.

 

Na és hát igen ez itt Roppongi!


 

Basszus. Nagyon izgalmas volt. És kiderült, hogy Yuma is most járt ott először. Igazából ott volt ilyen fényparádé, amit mindenképpen szerettem volna megnézni. Egy kis útbaigazítás után sikerült is odatalálnunk. Hát én még tényleg nem láttam ilyen szépet. De ennyi embert sem... Azt azért tudni kell, hogy itt Japánba a karácsony egész másról szól, mint otthon. Itt randira mennek a párok. Ezért is volt mindenhol ennyi ember. Kajak kirajzott minden szerelmes pár.

Amúgy akartunk PURIKURÁT csinálni, de nem hiszitek el, konkrétan emberek irányították a forgalmat a kibaszott játékteremben, mert annyian voltak. ... :D


Na szóval feladtuk a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy majd Chibában készítünk vicces fotókat inkább. Elindultunk aznapi utolsó állomásunkra, a Tokyo Towerhez. Mindenképpen fel akartam menni, de persze ez sem jött össze. Itt is körülbelül egy órás sort kellett volna kivárni, szóval úgy döntöttünk elég, ha csak alulról megcsodáljuk a szép kivilágítását és majd egyszer máskor felmegyünk. Hát tényleg elképesztően szép volt. Kb tátott szájjal bámultam. 

A következő pár nap nem telt túl izgalom dúsan. Aludtam, ettem, jah meg párszor elmentünk DDR-ezni a helyi játékterembe. A két eltés lányhoz lejött Tokyoból az egyik csoporttársuk, Gergő, szóval a héten sokat lógtunk vele. Jó fej srác, nagyon csíptem... Meg egyik este Christoferrel ( a helyi norvég adonisz) mentünk el játéktermezni, vacsizni meg inni, jah meg persze purikurát csinálni. Cintivel nagyon megkedveltük a gyereket. Tök vicces, meg értelmes. Jókat pletykáltunk a többiekről. XD


Na aztán jó gyorsan jött a szilveszter. Konkrétan még 31én nem volt programom. Igazából mehettem vna Tokyoba amerikaiakkal, de valahogy nem volt kedvem megfagyni, meg hajnalig szenvedni. Én amúgy sem szeretem a szilvesztert, szóval inkább maradtam itthon. Megbeszéltük a két Eltés lánykával meg Gergővel, hogy átjönnek és együtt iszogatunk egyet. Invitáltam pár japánt is, szóval éjfélkor kiegészültünk még Satoshival, Yosukeval és Junkoval. Na lássuk képekben mi is történt. Az igazat megvallva a lájtos iszogatásból vállalhatatlanra ivászat lett. Ajj atya ég.

Egy üveg pezsgővel melegítettem... 

Aztán előkerült valahonnan egy vörös rúzs...

Aztán megérkeztek a japánok... 
 

És végül képszakadás...

Na jó nem XD Igazából 4ig roptuk nálunk, aztán elmentünk játéktermezni. Biliárd meg darts. Kiderült, hogy isten áldotta tehetség vagyok, ha darts-ról van szó. :D Fél 7kor még megnéztük az első napfelkeltét, aztán mentünk haza aludni.


Másodikán sikerült eljutnom a helyi Jinjába, hogy tiszteletemet tegyem a kami-samáknál. Nagyon tetszett. Kívántam, felkötöttem a kívánságomat a kívánság falra, megrázhattam a nagy bimbammot... Tök jó volt de tényleg. Kihúztam a legszerencsésebb lapot. ^^ Úgy látszik jó évem lesz.

Ezennel nektek is Boldog Új Évet kívánok!


Vigyázzatok magatokra.


Puszi van!