ezt most tényleg elkúrtam

amiatt a szemét idióta miatt képes voltam annak hazudni, aki tényleg egy évig ott volt mellettem mindenben... egy barom vagyok... de sajnos, ha szerelmes vagyok nem tudok magamnak parancsolni. most meg összetört ez az ember. azt sem tudja mennyire sajnálom. gyűlölöm magam és gyűlölöm azt is, aki elérte ezt nálam. ez a pár hónap jobb lett volna ha meg sem történik. most már úgy gondolom arra se érdemes ez az ember, hogy ránézzek, nem hogy szeressem. átgázoltam egy számomra nagyon fontos emberen miatta, amit soha nem fogok már tudni helyre hozni... remélem képes lesz helyrehozni a dolgait, és hamar talpra áll. ő egy nagyon erős ember... menni fog neki én tudom, de tényleg örökre elveszítettem...

deleted from my life...

hát hogy őszinte legyek tegnap nagyon megtörtem. szembe robogott 120szal a meztelen valóság és el is gázolt. beledöngölt a kemény és hideg aszfaltba. tényleg semmi reményem. randizik, más lánynak gitározik... tudom, hogy mit jelent ez, nem vagyok hülye és ismerem is az illetőt. velem is így kezdte. ittunk együtt, gitározott nekem... aztán jött minden más. miért nem vagyok elég jó neki nem értem? nem akarom, hogy beleszeressen vkibe, de nem tehetek ellene. se jogom, se lehetőségem ezt megakadályozni, sajnos a szerelmem nem ér semmit.
töröltem. tegnap végre töröltem az életemből. végleg feladtam. egy pillanat alatt feladtam az egészet, azt ami miatt már annyit szenvedtem. túlságosan fájó szeretni őt. mindig csak megbánt és én már nem akarok szenvedni. letöröltem facebookról, letiltottam skyperól... végre képes voltam rá. nem tudom, hogy mi lesz ezek után. egyáltalán tényleg komolyan gondolta, hogy emberileg kedvel? észreveszi e egyáltalán, hogy eltűntem az életéből? azt hiszem nem. túl önző és csak magával törődik. egyszerűen leszar mindenkit és mindent. ezt meg is beszéltük múltkor... mostantól csak magamra koncentrálok és arra, hogy megkapjam az egy éves ösztöndíjat szeptembertől japánba. itt kell hagynom mindent magam mögött. elég volt a hímnem jeles példányaiból és a szenvedésből. soha többet nem leszek őszinte senkivel és soha nem fogok megnyílni. elég volt, hogy csak megbántanak... ez az ember kiölt belőlem mindent, amitől én voltam én. eltűnt a mosolyom és csak akkor tudtam vigyort erőltetni az arcomra, mikor vele lehetettem. átformált és ezt gyűlölöm... ez már beteges nálam. mindent megtettem volna neki és ez szánalmas. mindegy. egyszer, majd mikor tényleg egyedül lesz, rájön mit is veszített velem. fel se fogja milyen az, ha vkit tiszta szívből szeretsz és hogy mit meg nem tenne érted... ha felszínes lelkinyomorékora vágyik, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy hogy néznek ki, agyuk semmi és csak villogni akarnak vele... Hát tegye.

Összetörtem egy kósza gondolattól

Tényleg megőrülök. Randija van. Tuti. Én meg itt ülök mint egy hülye és valószínűleg azt a számot gitározza az illetőnek, ami nekem igazán fontos... Nem bőghetek, már megint nem... Nem értem. Elegem van.

üresség

Hát nem tudom hogy jellemezhetném ezt a mai napot. Talán azzal, hogy nagyszerű... Összetörtem vkinek a szívét aki nagyon fontos nekem, és összevesztem azzal az emberrel, akiért megveszek. Az élet néha tényleg egy ördögi kör. Mindenki szeret vkit, csak őt nem szeretik. Szar. Főleg azért szar, hogy ma megbántottam azt az embert, mert tudom, hogy most mit érez. Én hónapok óta ugyan ezt érzem és ugyan ezt csinálták velem. Ma arra jutottam, hogy nem akarom görcsösen elfelejteni ezt a szerelmet, mert akkor csak rosszabb lesz. Szeretem ezt az embert, és elmúlik ha el kell, addig meg majd csak lesz valahogy. Na mindegy is. Majd még jövök...

történhetne valami jó is

most tényleg utálom magam. vissza szeret belém az, akinek nem kéne. nem akarom bántani. nekem ő az egyik legfontosabb. szinte a családom volt. a legrosszabb és legnehezebb dolgokban állt mellettem, most meg fájdalmat okozok neki azzal, hogy valaki olyat szeretek, aki ráadásul rám sem néz.... gyűlölöm ezt. és már megint csak sírok

Nyugodt zavarodottság...

Hát nem is igazán tudom mit írhatnék ma. Csak kedvem támadt írni itt nagy magányomban. Ma megint olyan keserédes napom volt. A héten már két beszélgetést is megejtettem mr. X-xel XD. Két olyan beszélgetést, ahol már egész jól tudtunk beszélgetni, poénokat eregetni. Ennek nagyon örülök, de attól félek ez megint csak haszontalan reményt kelt bennem. Az eszemmel tudom és mégis reménykedem. Ez nem fair... Most tényleg nem sok időm van, Minden időmet lekötik a cserediákok, de akkor is sokszor eszembe jut, ha van egy nyugodt percem. Csalódott vagyok, hogy nem találkoztunk a hétvégén mikor itthon volt. Ebből is érthetnék. Ha annyira akart volna, megoldotta volna... Ennek ellenére már alig várom a jövő hétvégét, hogy találkozzunk. Már nagyon szeretném látni. Több mint egy hónapja nem láttam. Rossz :( Félek, hogy mi lesz. Nem akarok a már nem létező dolgainkról beszélni, mert akkor megint csak befordulnék. Remélem minden úgy megy majd, ahogy annak kell. Örülök, hogy jön ki a szószból, amiben eddig volt. Többet jár szórakozni, persze ezzel nagyban növekszik annak az esélye is, hogy talál valakit. Ha erre gondolok, hihetetlenül féltékeny leszek. Tegnap is az lettem a fénykép miatt... Tudom ostobaság, de nem tudok magamnak parancsolni. Bárcsak tudnék. Bárcsak magam mögött tudnám hagyni ezt az egészet.

Mára ennyi. Üdv.

Napi bölcsességem a hím példányok jeles képviselőiről...

hát szép jó napot mindenkinek a tavasz második napján... :D kár h nem érződik a rendkívül mély cinizmusom a sorok között, de sebaj.
mai napi okosságom nektek... soha ne higgyetek egy embernek sem, aki egy szép csajra azt mondja, hogy egy buta idegesítő ribanc, mert tuti azt gondolja igazából, hogy jaj de megdugnám, na meg persze ha nem így gondolná, még csak véletlenül sem pózolna vele egy képen és még ki is postolja... őőőő na igen :D hát ezek a tények kedves barátaim :) a dögös bulák megérdemlik a közös képet, de a kevésbé dögösek már aligha. ez van, ilyen az élet, az ember ne legyen csalódott és ne érezze azt, hogy egy fotót sem ér meg azon az oly csodás közösségi portálon, melyen amúgy minden információt megosztunk egymással... eh de sebaj. lehet ez másnak kicsinyesnek és gyerekesnek tűnik, de nekem ez a dolog igen is fontos. újra úgy érzem, hogy egy busz robogott át rajtam 120-szal és még csak nem is lassított...

üdv.
S.