story about a confused person.

Ma olvastam néhány blogbejegyzést. Nagyon megérintettek... Egy emberről szólnak, aki hihetetlenül zavarodott, és nem találja a helyét ebben a világban. Azon gondolkodik, hogy ki ő valójában, és hogy hogyan is találhatna magára. Talán soha nem fog. Túl felszínes hozzá. És fontosabb a büszkesége, mint bármi más. Soha nem fogom ezt megérteni. De tényleg szinte potyogtak a könnyeim, miközben olvastam. Azt hitte új életet tud kezdeni valahol máshol, de semmi nem változott aztán sem, hogy elköltözött. Bízott az új barátokban és abban, hogy az új kapcsolatokat majd máshogy fogja kezelni. Megfogadta magának, hogy minden más lesz. De egy új hely semmin nem változtat. Mélyen magadba kell nézni és belül kell változni. Akarni kell ezt a változást nagyon és akkor sikerülhet. Bízni kell másokban és tisztelni őket. Amit elvárunk a másik féltől, azt csináljuk mi is. Úgy tűnhet, hogy tényleg egy seggfej, de tényleg úgy tűnik, hogy csak nem találja a helyét...

itt van két zene, ami most a fejemben jár.

ülök a szobámban és várok :D

Most csak azért írogatok mert már annyira unatkozom, miközben várom anyáékat, akik szerintem még győrből sem indultak el XD Ma megyünk debrecenbe egész hétvégére. Várom már, de kicsit félek is. Nem is attól, hogy összefuthatok vele, csak egyszerűen inkább nem is tudom mitől XD Jó lenne, ha felhívna, hogy szia, akkor találkozunk egy sörre ugye :) De nem fog. Szerintem már azt is elfelejtette, hogy megyek. Mindegy. Talán ez a legjobb most. Én sem keresem, nem nézek a facebookjára :D (legyetek büszkék XD már 5 napja nem néztem rá) és nem beszélek vele skypeon és msn-en sem. Semmi értelme nem lenne. Csak nekem fájna nagyon az a közönyösség.

Tegnap amúgy írtam Yumának. Első japánul fogalmazott levelem lett. ^^ Egyre jobban szeretném, hogy ki tudjak hozzá menni, vagy hogy ő jöjjön vissza. Nem tudom miért. Nagyon szeretem, és hogy őszinte legyek iszonyatosan tetszik, ahogy viselkedik velem. Tiszta édes, de közben meg tök férfias is. Nem tom. Talán tényleg lesz ebből vmi, ha újra találkozunk. Egyre többet jut eszembe ez a kósza gondolat, meg Yuma is.

Emellett van még két srác, akik hát hogy is mondjam :D bejönnek XD De hát ez az én formám. Mindegyiknek nője van. Mindegy. Ettől függetlenül tényleg csípem őket. Szóval tök jó :D Már nézek hímekre. Úgy érzem itt az én időm XD. Persze most semmi kötöttség nem kell. Inkább az kellene ami vele volt az elején. Talizgatni, elmenni ide-oda. Szóval vmi ilyenre vágyom. Nem egy kapcsolatra. Habár vele sem erre vágytam feltétlenül... Na mindegy. Hagyjuk is :)



na pááá kedveseim :)

aishiteru kara hajimeyo.

miyavi a szívemből szól :)

amúgy minden ok. haladgatok a beadandókkal és persze újra komolyan veszem a japánt. elég volt a sok sírásból. végre már nem fáj, csak zavar... talán van valaki, aki elkezdett végre érdekelni. nem tudom mi lesz belőle, de most így jó. végre kezdem érezni, hogy élek. seggfejekkel soha többet. majd egyszer rájön, hogy mit veszített velem. nem csak egy lányt, aki tényleg szerette, de azt hiszem egy jó barátot is. nekem ilyen emberre barátként sincs szükségem, nem mintha neki lenne rám... XD nem értem miért csinálja ezt és miért jók a felszínes kapcsolatok neki, de biztos jó :D XD mindegy. ennek már vége részemről is. most csak előre nézek és élem a saját életem, anélkül, hogy valakinek teljesen alárendeljem magam. tudom, hogy mindig fájni fog. fura. senkit nem fogok még egyszer ennyire közel engedni magamhoz és persze megbízni sem. elég volt abból, hogy csak bántanak, miközben nem ezt érdemlem.

üdv.
S.

just finished it...

mikor már ezredszer is hülyét csinálok magamból egy olyan ember miatt, aki még csak azt sem éri meg, hogy ránézzek, akkor jövök rá, hogy tényleg nem éri meg a fáradtságot. semmit nem érdemel tőlem. odaadtam a lelkemet és a barátságomat... semmi nem érdekelte, csak saját maga. tizenéves lányokat szed fel? csinálja csak :) attól biztos jobban érzi magát és valamelyik biztos megérti majd és kíváncsi lesz arra, hogy ki is ő valójában és nem csak az érdekli, hogy jól néz ki. kívánom, hogy legyen ilyen. hozzám meg soha többé ne merjen szólni, ha jót akar. :)

ma volt m MEEEEV megint. Sokkal rosszabbra számítottam tőle. JÓl éreztem magam a koncerten, és nagyon sokat táncoltam. egyre gyakrabban vannak ilyen elektrós csapatós részek a zenéiben, amit kifejezettem imádok, mert most is pörögtem rá rendesen.

De ott volt ő is... mikor megláttam először a kocsmába bejönni, ahol mi is voltunk... jézus. megállt bennem az ütő. fájt látni őt. aztán a buliban... nem hiszem el, hogy mindennel és mindenkivel foglalkozott, csak velem nem... nem értem. voltak ott randa lányok akikkel egyesével járt cigizni... kicsit elszállt az agyam. aztán persze megígérte h megvárnak, és mehetek velük városba, erre mikor hívom már kajak ott álltak a megállóban. a buszról kb lerúgott, hogy ugyan már nekem haza kell menni, még csak véletlenül se akarjak velük menni. gondolom nem tud nőzni. megint kellemes sztorikat hallottam... szánalmas az ember, de szánalmas vagyok én is. rám tényleg csak rám sem néz, mikor beszél hozzám... sírnom kell megint. egy szép estének indult, de aztán megint csak sírás lett a vége.

nem tudom mi van velem. változtatnom kell. sürgősen. egyedül vagyok. és még mindig csak rá gondolok. nem tudok ellene mit tenni... elfogadtam, hogy nem szeret, de csak rá tudok gondolni. annyira igyekeztem, de nem megy. nem tudok senkire így nézni... gyűlölöm ezt...

yooooo!

sziasztok kedves ismerőseim. remélem mindenkivel minden rendben. én kezdek helyre jönni. az utóbbi 4-5 napom azzal telt, hogy ittam, szórakoztam, flörtöltem és nem foglalkoztam semmivel és senkivel. kicsit fáradt vagyok, de kellett ez nagyon.

Csütörtökön találkoztam vele. Igazából nem emléxem semmire, annyira berúgtam vele és pár barátjával. de olyan jó volt látni és kettesben beszélgetni vele picit. hozta a gitárt, mutatott egy szép orosz számot, amit megtanult és hát hogy is mondjam elbűvölt. viszont nagyon megbántott, mikor azt ecsetelgette, hogy éppen kit akart meghúzni... azt hiszi h ez érdekel? és azért csinálta, hogy fájjon? mert sikerült neki. ennyire még nem vagyok immmmmunis... meg tudtam volna fojtani... de a csajokat is. legalább valaki olyan lenne, akit tényleg szeret, de csak ilyeneket... meg fáj, hogy azt hallom tőle, hogy érdekelt ez meg az a lány, megismertem volna... nem akarom, hogy bárkit is meg akarjon ismerni. de persze nem tehetek semmit, szóval az is elég, ha csak nem hozza a tudomásomra ezeket... nem tudom miért jó neki de tényleg? hogy dicsekedjen??? de nekem nagyon rosszul esik...

no mindegy. mostanában sokat vagyok deákon. sok az ismerős emberke ott, meg élvezem a napsütést. annyira jó volt ott mostanság. jó lenne vki aki felkeltené az érdeklődésemet ténylegesen is. de annyira elképzelhetetlen. egyszerűen senki nem érdekel. még azt sem tudom megállapítani egy srácról sem, hogy jah tényleg helyes... mindegy. majd alakul ez még.

na mára ennyi.
üdv.