egyre inkább azt érzem, hogy nagyon félek. hirtelen minden olyan jónak tűnik itthon. így nagyon nehéz lesz elmenni. szép lassan elkezdtem elbúcsúzni a barátoktól és persze a családot is szoktatom a gondolathoz, hogy ha elmegyek, akkor aztán egy évig senki nem lát. pont tegnap beszéltük meg anyáékkal, hogy karácsonykor anyu meglátogat majd Toganén. ^^ ennek baromira örülök, és kicsit azért meg is könnyebbültem. nem tudom hogy viselném, ha tényleg egy évig nem látnék senkit a családból.
ma anyával átbeszéltük, hogy milyen ruhákat akarok kivinni. mondhatom szépen kezdte. XD fogta a vadonatúj egyszer viselt pulcsimat és véletlenül varázsolt rá egy akkora lyukat. azt hittem elájulok. anya meg csak röhögött XD na jó. vicces volt. de akkor is. az új pulcsim. most vehetek egy újat :) remélem találok ugyan olyat, mert ha nem, akkor nagyon morci leszek ám.
ma egész nap japánoztam. holy shit... szét megy a fejem, és nem igazán tudom, hogy okosabb lettem-e vagy sem. de muszáj valamit csinálnom magammal, mert így nem lesz velem semmi. pont egy hónapom van még. addig egy elég biztos tudást kell magam mögé parancsolni. pont ezért elkezdtem ma nézni egy japán doramát. ki gondolta, hogy gyártanak a you're beautifulból japán verziót is. XD RETTENETES! na jó. talán annyira nem, de messze elmarad a koreai mögött. mondjuk mindig is így volt. mindenből a koreai a király. igazából én zenében is filmekben is mindig koreai párti voltam. a kezdetektől. a japánok ebben baromira elmaradnak. és divat terén is. :) de ettől függetlenül imádom őket <3 reméljük, akkor is ezt mondom, ha egy év után visszajövök.
ajjj. annyi dolog van még, amit meg kell csinálnom. még nincs vízumom, vennem kell egy csomó mindent, új bankszámlát kell igényelnem, a suliban is el kell rendeznem a dolgokat, és még repjegyem meg bőröndöm sincsen. wááááá. totál káosz minden. de addig semmit nem tudok érdemben csinálni, amíg meg nem jönnek a papírok a vízumhoz. utálok várni. remélem azért jövő héten várható már valamilyen fejlemény ez ügyben is...
2011. augusztus 8., hétfő
2011. július 21., csütörtök
Zsófi menni Japán ^^
Kedves mindenki!
Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.
Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)
Legyetek rosszak!
Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.
Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)
Legyetek rosszak!
2011. június 19., vasárnap
szánalmasak éjszakája.
Régen nem jelentkeztem már, de a tegnapi frenetikus über buli megér egy bejegyzést. Egészen pontosan a Kashmir nevű helyen voltam NG-n, de ne rohanjunk előre ennyire. Minden ott kezdődött, hogy beültünk Hangyáékkal a Kuplungba meginni egy sört. Én egész estére max 2 sörit terveztem, de ez a projekt már ott megbukott, hogy a PUMA-nak volt vmi promoja ott, és mivel játszottunk csocsót, kaptunk 1000ft-os italkupont :D Elég jó kedvvel és a pultos srác inzultálása után el is indultunk a Kashmir felé.
No hát hogy is mondjam. Tehát a hely. Sok kommentet olvastam arról, hogy jajj de rossz és pici és nincs levegő. Nekem mégis bejött, bár tény, hogy elég szűkös volt és a wc-t nem kis kihívás volt megtalálni. Na de megérkeztünk. Persze az új csodás platformmomban verettem :D Szóval a bejáratnál rögtön ismerősökbe bukkantunk. Ott volt az, akit nevén nem nevezünk. XD És a barátai. Nem köszönt és egy olyan randa lányt cibált magával, hogy az félelmetes. A barátai, annak ellenére, hogy még csak 3.szor találkoztam velük, egyből pacsiztak és egyebek. Szóval ennyit erről... Jól megtáncoltattak :D És tényleg egész este együtt pörögtünk. már már meg is feledkeztem arról a hülyéről, mikor oda áll elém h szia, ölelj meg, hiányoztál és szeretlek... :D mondom jó... elmondtam neki, hogy én őt nem ismerem, és ha visszajön az az ember akit megszerettem, akkor hívjon. Ennek ellenére tényleg baromi jól éreztem magamat és nagyon régen először éreztem azt, hogy hühh bazd meg jó nő. Mr. hülyegyerek úgy berúgott, hogy az már már szánalmas volt, többször összevesztünk és most már a szokásossá vált farkasszem is megint előkerült. Majd benyögi, hogy Zsófi menjünk haza. Mondom mi? Azt mondja jössz v nem? MOndom te most szórakozol? Megfogtam a barátja kezét, hogy nem szabad egyedül elengedni, de jobb ha én nem megyek vele kettesben. Feltettük a vilire, de előtte vett még magának egy üveg vodkát. Megjegyezném marha király gyerek... A vili megállóban megint sikerült úgy a lelkembe gázolnia... De már nem azt éreztem, h annyira fájna, csak nem tudom. Inkább az rossz, hogy ennyire hülye és, hogy ilyen állapotban van. Én tényleg bírom őt, és nem akarom, hogy rossz legyen neki. De ez az ő döntése. Szerencsére ott volt a haverja, aki szintén leoltotta, hogy miért ilyen bunkó velem. Feltettük a vilire, mi meg szépen ketten elindultunk a blahára. Éppen odaértünk, mikor látom, hogy hívott telefonon. Visszahívtam. Csak ennyit mondott, hogy menjek Móriczra érte, mert baj van és beszélni akar. Igent mondtam... Mit is tehettem volna. Majd a barát jól leordította a fejemet, és pedig visszahívtam, hogy nem megyek. És milyen jól tettem. AGgódtam érte, de nem csinálhat belőlem bohócot megint. Sokat beszélgettem a barátjával. Nem tudom miért, de érdekes embernek találom. Régen volt már ilyen, hogy ennyire odafigyeltem volna valakire, és arra amit mond. Nem tudom. Jó volt hallgatni, ahogy beszél a dolgairól. Hazafele felhívtam még egyszer azt a vadbarmot. Jó, hogy aggódtam... Azt mondta, hogy eljátszottam az esélyemet. Én meg kioktattam, hogy ne csináljon belőlem hülyét, és ha akar holnap józanul meghallgatom. Mondtam neki, hogy arra szarik mi van velem, csak akkor hív ha baj van, és hónapok óta felém sem bagózott, most meg megint én legyek az, aki meghallgatja... Tényleg csak lelki szemetesnek használ. Hihetetlen. Állítása szerint, bármennyire is fura, érdekli, hogy mi van velem és törődik velem. LÁTOM... Haza fele még írtam neki egy sms-t amiben kioktattam, együttéreztem, tanácsot adtam és megkértem, hogy ne használja ki, amit érzek és amit jelent nekem.
Tudom, hogy hosszú lett. De muszáj volt leírnom. Köszönöm annak a barátnak, aki segített vidámmá tenni a tegnapi estémet. :) Tényleg jól éreztem magamat, sok mindenre rájöttem, és sok minden változott bennem. Nem csak Ő volt szánalmas tegnap este, de én is. De innentől kezdve máshogy lesz. :)
No hát hogy is mondjam. Tehát a hely. Sok kommentet olvastam arról, hogy jajj de rossz és pici és nincs levegő. Nekem mégis bejött, bár tény, hogy elég szűkös volt és a wc-t nem kis kihívás volt megtalálni. Na de megérkeztünk. Persze az új csodás platformmomban verettem :D Szóval a bejáratnál rögtön ismerősökbe bukkantunk. Ott volt az, akit nevén nem nevezünk. XD És a barátai. Nem köszönt és egy olyan randa lányt cibált magával, hogy az félelmetes. A barátai, annak ellenére, hogy még csak 3.szor találkoztam velük, egyből pacsiztak és egyebek. Szóval ennyit erről... Jól megtáncoltattak :D És tényleg egész este együtt pörögtünk. már már meg is feledkeztem arról a hülyéről, mikor oda áll elém h szia, ölelj meg, hiányoztál és szeretlek... :D mondom jó... elmondtam neki, hogy én őt nem ismerem, és ha visszajön az az ember akit megszerettem, akkor hívjon. Ennek ellenére tényleg baromi jól éreztem magamat és nagyon régen először éreztem azt, hogy hühh bazd meg jó nő. Mr. hülyegyerek úgy berúgott, hogy az már már szánalmas volt, többször összevesztünk és most már a szokásossá vált farkasszem is megint előkerült. Majd benyögi, hogy Zsófi menjünk haza. Mondom mi? Azt mondja jössz v nem? MOndom te most szórakozol? Megfogtam a barátja kezét, hogy nem szabad egyedül elengedni, de jobb ha én nem megyek vele kettesben. Feltettük a vilire, de előtte vett még magának egy üveg vodkát. Megjegyezném marha király gyerek... A vili megállóban megint sikerült úgy a lelkembe gázolnia... De már nem azt éreztem, h annyira fájna, csak nem tudom. Inkább az rossz, hogy ennyire hülye és, hogy ilyen állapotban van. Én tényleg bírom őt, és nem akarom, hogy rossz legyen neki. De ez az ő döntése. Szerencsére ott volt a haverja, aki szintén leoltotta, hogy miért ilyen bunkó velem. Feltettük a vilire, mi meg szépen ketten elindultunk a blahára. Éppen odaértünk, mikor látom, hogy hívott telefonon. Visszahívtam. Csak ennyit mondott, hogy menjek Móriczra érte, mert baj van és beszélni akar. Igent mondtam... Mit is tehettem volna. Majd a barát jól leordította a fejemet, és pedig visszahívtam, hogy nem megyek. És milyen jól tettem. AGgódtam érte, de nem csinálhat belőlem bohócot megint. Sokat beszélgettem a barátjával. Nem tudom miért, de érdekes embernek találom. Régen volt már ilyen, hogy ennyire odafigyeltem volna valakire, és arra amit mond. Nem tudom. Jó volt hallgatni, ahogy beszél a dolgairól. Hazafele felhívtam még egyszer azt a vadbarmot. Jó, hogy aggódtam... Azt mondta, hogy eljátszottam az esélyemet. Én meg kioktattam, hogy ne csináljon belőlem hülyét, és ha akar holnap józanul meghallgatom. Mondtam neki, hogy arra szarik mi van velem, csak akkor hív ha baj van, és hónapok óta felém sem bagózott, most meg megint én legyek az, aki meghallgatja... Tényleg csak lelki szemetesnek használ. Hihetetlen. Állítása szerint, bármennyire is fura, érdekli, hogy mi van velem és törődik velem. LÁTOM... Haza fele még írtam neki egy sms-t amiben kioktattam, együttéreztem, tanácsot adtam és megkértem, hogy ne használja ki, amit érzek és amit jelent nekem.
Tudom, hogy hosszú lett. De muszáj volt leírnom. Köszönöm annak a barátnak, aki segített vidámmá tenni a tegnapi estémet. :) Tényleg jól éreztem magamat, sok mindenre rájöttem, és sok minden változott bennem. Nem csak Ő volt szánalmas tegnap este, de én is. De innentől kezdve máshogy lesz. :)
Üdv.
Sora
2011. június 9., csütörtök
2011. május 26., csütörtök
2011. május 8., vasárnap
az elmúlt egy hetemet azzal töltöttem, hogy végig néztem egy 28 részes koreai doramát. hát eléggé bejött. ahm de nem annyira váltott ki érzelmeket mint mondjuk egy coffee prince anno, de valamiért mégis állat volt. új szerelmemmé lépett elő lee seung ki. az a kis rossz fiús fej. uhh és olyan dögös. egyszer szeretnék egy ilyen fiúkát, aki így öltözködik. imádom a koreai style-t. a világon nincs még egy, ami ennyire bejönne. iszonyatosan ott vannak divat terén. elképesztő. ha egyszer nagyon sok pénzem lesz, csak onnan fogok ruhákat venni. kész vagyok tőlük teljesen :D na ennek örömére itt a dorama OST-je. hátha valakinek megtetszik. Tessék megnézni, ha időtök van rá. lehetőleg ne a vizsgaidőszak közepén álljatok neki, mert úgy jártok mint én XD
2011. május 3., kedd
ezzel töltöm a napjaimat
JÓ. ennyi. ilyenkor mikor elkezdek egy új sorozatot, nem tudok leállni. én is olyan vagyok, mint ezek az álmodozó tizenévesek. Szeretnék egy ilyen ütődöttet magam mellé. Vicces, hogy ezeket a problémás degeneráltakat szeretem, mint ebben a filmben is a srác... Én már megtaláltam ezt a problémás degeneráltat magamnak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)