év vége japán módra

Hát hol is kezdjem az ünnepi beszámolómat? Talán érdemes lenne a karácsony előtti előkészületekkel. Az igazat megvallva, nem sokat törődtünk a dologgal. XD Azt leszámítva, hogy 23-án puccba vágtuk a lakást, mert 24-ére a nyakunkba kaptunk egy lakásellenőrzést, meg hát ugye karácsonyra hívtunk pár vendéget is, szóval ne nézzen már ki úgy a lakás, mint egy disznóól. Én még 23-án napközben ajándékokért futkoztam a lányoknak. Szóval kicsit tényleg megkésve álltunk neki a dolgoknak. A bevásárlást sem igazán kapkodtuk el, mert azt is 24-én 11 fele intéztük, a vendégek meg 3-ra voltak hivatalosak.
Na hát gyorsan lássuk csak mi történt. Cinti és Niki gyorsan elintézték a bevásárlást, így dél-1 körül neki is álltunk a főzésnek. A menü hagymaleves, kijevi csirke, krumplisaláta, és fasírozott volt. Persze mielőtt nekiálltunk volna a nagy főző shownak, már pisszentek is a Santory Strong Zeros dobozok és megadtuk az alap hangulatot a napnak.

Napsütés, 15fok, és a Santory Strong Zero a teraszon

A vendégek sajnos pontosak voltak. Higgyétek el ilyen káoszt,ami a konyhánkban uralkodott még nem nagyon láttatok. Gondolhatjátok 3 félrészeg csaj mire képes fakanállal a kezében...Jajj. De senki nem esett kétségbe, és egyébként a visszajelzések is azt tükrözték, hogy baromi finom lett minden kaja.

Na hát itt a kis csipet csapat.
(Egy amerikai srác még hiányzik a képről. Ő csak később esett be)

Éppen forralt bort főzünk Noémivel
 

Az igazat megvallva én körülbelül éjfélig bírtam a mulatozást, aztán kb segg részegen kidőltem az ágyamba aludni, ami nem is volt baj, mert másnap Yumával elmentünk Chibába meg Tokyoba egyet nézelődni.


Na tehát reggel valahogy sikerült kimásznom az ágyból és vmi sinket varázsolni a fejemre, de persze kb egy órás késéssel... :D Na mindegy. Azért elindultunk olyan fél 10 fele. Yuma rám parancsolt, hogy ne merjek enni, mert megyünk egy tök jó étterembe. Na tehát felvonatoztunk Chibába, majd elmentünk kocsit bérelni, mert hát ugye egyszerűbb Tokyoba kocsival menni, ha rengeteg helyet meg akarunk nézni egy nap alatt. Kocsi bérlés után, mivel már kb alig láttam az éhségtől, elmentünk abba az étterembe, amit előtte mondott. Hát kb majdnem magam alá pisiltem, mikor megálltuk a bejárat előtt. Baromi puccos volt, nem igazán kívánkoztam bemenni. :D Nem érzem jól magamat ilyen helyeken, de beérve, azért más volt a helyzet. Persze belül is elképesztő volt. De kiderült, hogy ilyen nomi-tabehodai-os hely, szóval két órán keresztül azt ettem, ittam amit akartam és a kilátás pedig valami káprázatos volt, ugyanis közvetlenül az óceánparton van a hely. Kinézve óriási óciánjárók meg pálma fák mindenhol... Elképesztően jó volt, és persze baromi jókat ettem.

Itt egy kép, amit a teraszon csináltunk.

Hát ebéd közben megbeszéltük, hogy a mai program Harajuku, Roppongi és a Tokyo Tower lesz.
2 körül indultuk Tokyoba. Első állomásunk Harajuku volt. Én már hihetetlenül vártam, mert hát HARAJUKU! de ami ott volt...?! Basszus ennyi embert egy rakáson még soha nem láttam. Képzeljetek el egy Olaszországi kis utcát, ahol több ezer ember hömpölyög egyszerre a bazársoron. Basszus. Mindenki egymást taposta. Nem annyira élveztem a vásárlást, őszintén szólva. De hihetetlen élmény volt. :D

Na hát itt az ominózus utca

Zsófika a Harajuku táblával ^^
 

Hogy kipihenjük a Harajuku okozta sokkot, mielőtt belevetettük volna magunkat Ropppongi éjszakai életébe, beültünk feltöltődni a Starbucks-ba. Hát elég jól esett az a kávé mit ne mondjak. Ráadásul nagyon hideg is volt aznap, szóval tényleg jó volt, hogy feltöltött valami.

 

Na és hát igen ez itt Roppongi!


 

Basszus. Nagyon izgalmas volt. És kiderült, hogy Yuma is most járt ott először. Igazából ott volt ilyen fényparádé, amit mindenképpen szerettem volna megnézni. Egy kis útbaigazítás után sikerült is odatalálnunk. Hát én még tényleg nem láttam ilyen szépet. De ennyi embert sem... Azt azért tudni kell, hogy itt Japánba a karácsony egész másról szól, mint otthon. Itt randira mennek a párok. Ezért is volt mindenhol ennyi ember. Kajak kirajzott minden szerelmes pár.

Amúgy akartunk PURIKURÁT csinálni, de nem hiszitek el, konkrétan emberek irányították a forgalmat a kibaszott játékteremben, mert annyian voltak. ... :D


Na szóval feladtuk a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy majd Chibában készítünk vicces fotókat inkább. Elindultunk aznapi utolsó állomásunkra, a Tokyo Towerhez. Mindenképpen fel akartam menni, de persze ez sem jött össze. Itt is körülbelül egy órás sort kellett volna kivárni, szóval úgy döntöttünk elég, ha csak alulról megcsodáljuk a szép kivilágítását és majd egyszer máskor felmegyünk. Hát tényleg elképesztően szép volt. Kb tátott szájjal bámultam. 

A következő pár nap nem telt túl izgalom dúsan. Aludtam, ettem, jah meg párszor elmentünk DDR-ezni a helyi játékterembe. A két eltés lányhoz lejött Tokyoból az egyik csoporttársuk, Gergő, szóval a héten sokat lógtunk vele. Jó fej srác, nagyon csíptem... Meg egyik este Christoferrel ( a helyi norvég adonisz) mentünk el játéktermezni, vacsizni meg inni, jah meg persze purikurát csinálni. Cintivel nagyon megkedveltük a gyereket. Tök vicces, meg értelmes. Jókat pletykáltunk a többiekről. XD


Na aztán jó gyorsan jött a szilveszter. Konkrétan még 31én nem volt programom. Igazából mehettem vna Tokyoba amerikaiakkal, de valahogy nem volt kedvem megfagyni, meg hajnalig szenvedni. Én amúgy sem szeretem a szilvesztert, szóval inkább maradtam itthon. Megbeszéltük a két Eltés lánykával meg Gergővel, hogy átjönnek és együtt iszogatunk egyet. Invitáltam pár japánt is, szóval éjfélkor kiegészültünk még Satoshival, Yosukeval és Junkoval. Na lássuk képekben mi is történt. Az igazat megvallva a lájtos iszogatásból vállalhatatlanra ivászat lett. Ajj atya ég.

Egy üveg pezsgővel melegítettem... 

Aztán előkerült valahonnan egy vörös rúzs...

Aztán megérkeztek a japánok... 
 

És végül képszakadás...

Na jó nem XD Igazából 4ig roptuk nálunk, aztán elmentünk játéktermezni. Biliárd meg darts. Kiderült, hogy isten áldotta tehetség vagyok, ha darts-ról van szó. :D Fél 7kor még megnéztük az első napfelkeltét, aztán mentünk haza aludni.


Másodikán sikerült eljutnom a helyi Jinjába, hogy tiszteletemet tegyem a kami-samáknál. Nagyon tetszett. Kívántam, felkötöttem a kívánságomat a kívánság falra, megrázhattam a nagy bimbammot... Tök jó volt de tényleg. Kihúztam a legszerencsésebb lapot. ^^ Úgy látszik jó évem lesz.

Ezennel nektek is Boldog Új Évet kívánok!


Vigyázzatok magatokra.


Puszi van!

emlékek.

Ülök a tágas kis konyhánkban, a hátamat süti a nap a hatalmas teraszajtónkon keresztül., és iszogatom a tegnap anyukámtól kapott davidoff kávémat. közben pedig ezt a számot hallgatom. nem hiszitek el, mennyire jó érzés a jól megszokott finom kávémat kortyolgatni.
kijön a cinti a konyhába az az első kérdése, hogy mi ez a kielégült fej. hát gondoltam, hogy legalábbis katarzist fog okozni az első korty kávé, de hogy ezt mások is észreveszik rajtam...

Néha úgy érzi az ember, hogy vannak tökéletes pillanatok, és ez egy olyan.

Holnap nyelvvizsga...

Mint az a címből is rendkívül jól kiderül, holnap megmérettetik a tudásom, amit 3 hónap alatt szereztem. Nem igazán tudom mire lesz elég. Írtam múlt héten próbanyelvvizsgát, amin ugyan átmentem, de ettől még semmi sem biztos. Jó lenne átmenni, de persze akkor sem roppanok össze, ha mégsem. Az igazat megvallva nem feltétlenül csak én hibám lesz ha elmeszelnek. Nem valami hatékony itt az oktatás. De mit lehet tenni. :) Nem tudom a nyelvvizsgára a fontos szavakat, viszont a héten megtanultam, hogy hajótörött és bálnavadász :D Hát van ennek értelme. A baseball kifejezéseket is elsajátítottam már, így elméletben ugyan, de már baseballozni is tudok japánul...
Az sem segített, hogy múlt héten elég kutyául voltam, így lógtam pár órát. De igazából megérdemeltem. Sajnos a japán időjárás ilyenkor elég szélsőséges, elég ha annyit mondok, hogy tegnap 7 fok volt, ma meg 21. És az sem segít, hogy beöltözünk, mire biciklivel letekerjük az 5 km-t a suliig széjjel izzadjuk magunkat, majd beülünk a nem túl meleg termekbe. De most már szerencsére jól vagyok. Ez Yumának köszönhető nagy részben, mert vett nekem gyógyszert meg lábmelegítő zselét és főzött betegeknek való kaját, meg persze teával is feltankolt, meg valami borzasztó ízű immunerősítő vízzel is.
Amúgy képzeljétek! Tegnap volt az eddigi legnagyobb földrengés, amit átéltem. Hajnal 6kor arra riadtam, hogy mindjárt összedől a ház alattam. Nagyon megijedtem, de tényleg. 4es erősségű volt, ami biztos nem olyan nagy itteni viszonylatban, de azért nem is mindennapos, mert még a japánok is meglepődtek. 4 órára még a vonatközlekedés is leállt.
Tegnap amúgy elmentünk egy már régen kifigyelt kedves kis kávézóba. Már jó ideje furdalt a kíváncsiság, hogy milyen is lehet, mert kicsit olyan hangulata volt kívülről,mintha valami mesében lenne. És mikor beléptem :D Már biztos voltam benne, hogy ez vmi elmebeteg ember által megálmodott jápán cukifölde... Igazából elképesztően tetszett. Nem is igazán tudom leírni milyen volt. A legjobb szó rá az OSHARE, ami japánul annyit tesz, hogy divatos. A pláne az egészben, hogy nem is valami fiatal copfos muffinszerű ruhát viselő lány vezeti a helyet, hanem egy nagyon kedves néni, akiről a beszélgetés közben egyébként kiderült, hogy koreai és hogy az az isteni tejeskávé amitt szürcsölgettem szintén az, aztán ránéztem a menüre, és minő meglepő azok is koreai kaják voltak. Azonnal rendeltem is. Kaptam hozzá kimchit is, szóval egyszerűen zseniális volt. És ha már koreánál járunk, meg kell hogy említsem, hogy március körül megyünk 5 napra Szöulba. Véglegesítettük a dolgot a lányokkal, szóval kissé boldog vagyok a dolog hallatán. :D 30000 yenből megáll innen a repjegy szállással együtt. Szerintem az azért elég korrekt. Az tuti, hogy tök üres bőröndöt viszek. :D

Na mára legyen elég ennyi meg egy bambi.

puszi nektek ^^

Nikko trip...

Hahó kicsik és nagyok!

Mi újság felétek? Remélem mindenki ép és egészséges. Ma egy elég érdekes kis kirándulásról számolok be nektek. Vasárnap Nikkoba látogattunk el az iskola jóvoltából. Nikko most már bizton állíthatom, hogy nem hiába a világörökség része. Elképesztően szép volt.

Vasárnap reggel 7kor indultunk a suliból, szóval a legkevésbé sem voltam friss és fitt, és az utolsó dolog, amit akkor kívántam, h kirándulni menjek, de már be volt fizetve a pénz, szóval nem volt más választás. A három órás utat egy megállóval sikerült megtenni. Mi szerencsére azon a buszon kaptunk helyet, ahol inkább az európaiak képviseltették magukat. Higgyétek el megvan az oka, hogy miért mondom. Nem mókás a kínaiak társasága. És ami azt illeti, egyre jobban kivan a tökünk velük...

Na tehát ahogy megérkeztünk, csak ámultam és bámultam. Már értem, hogy a japánoknak miért szórakozás az őszi leveleket bámulni. Itt ugyanis a momiji legalább olyan jelentős esemény, mint a hanami tavasszal. Itt nem sárgák és barnák a levelek, hanem tűz pirosak. Elképesztően gyönyörű. Nikko egyébként egy Edo kori város tele gyönyörű templomokkal és vízesésekkel. Mi sajnos csak egy templomot jártunk végig, mert ennyire volt idő. De persze ez több épületből állt, és meghallgattunk egy japán mesét is az egyikben térdelve. Ami egyébként nem volt vicces, mert 30 perces sor volt a bejárat előtt és mindezt persze mezítláb kellett végig állni a 13 fokban. De megérte. Vettek egy szerencsekabalát is az egyik templomban, meg húztam ilyen kínai szerencsesüti jellegű dolgot is, mely szerinte nagyon szerencsés leszek.

Kissé kiéhezve jött el az ebédidő, amikor is közölték, hogy 45 perc van arra, hogy együnk mert megyünk tovább. Persze egy darab elfogadható kajáldát sem találtunk, így beültünk egy kávézóba pirítóst és salátát enni. Rossz lépés volt :D A néni, aki bent volt, leginkább úgy nézett ki mint egy 70 éves transzi és az 5 megrendelt kaját a csigákat is megszégyenítő lassúsággal készítette el. De semmi pánik! Kedves kis magyar utitársam megsürgette kicsit, így néhány perces késéssel sikerült elcsípni a buszt.

A kövi megálló egy Edo kori város másolata volt. Ez körülbelül olyan volt, mint a Skanzenek nálunk. Annyi kivétellel, hogy ez érdekes volt. :D Inkább úgy mondanám, hogy add össze a skanzent disneyland-del és már helyben is vagyunk. Beöltözött gésák, szolgák, szamurájok és még prostik is voltak. Elképesztő mennyi mindent ki lehetett próbálni. Kimonóba öltözést, dobócsillagozást, lovaglást, nunjakuzást... :D Ami a legjobban tetszett, hogy voltak ilyen félelmetes szellemkastély szerű dolgok, csak ezek kínzókamrás kiadásban. Elég félelmetes volt a dolog. Az utolsó háromnegyed óránkat pedig arra szántuk, hogy végig nézzünk egy színházi előadást ninjákról. Nagyon tetszett. Úgy megvolt csinálva... ÁHHH vissza akarok menni.

A nap végére hulla fáradtak voltunk. 5kor indultunk haza, és fél 10re sikerült is célt érni. Mindezek után elmentünk Yumával és még 3 okinawai sráccal a közeli nagyobbacska városba bowlingozni, ugyanis aznap volt Yuma szülinapja. Érdekes élmény volt. De meglepően jól csináltam. Mindenki csak pillogatott nagyokat, hogy lehetetlen, hogy először csinálok ilyet. XD fél 4re értünk haza a mulatságból. Egyébként hozzá tenném, hogy ez a hely, ahol voltunk egy patchinko volt, azaz játék terem. Jézusom!!! Ez egy olyan dolog, hogy tudod, hogy ilyen létezik, de amikor belépsz egy ilyen helyre, nem akarsz a szemednek hinni. Mindenhol hatalmas üvegkalickák tele plüss hello kitty-kkel és más egyéb undorítóan édes figurákkal, pénznyelő gépekkel és minden mással... És vasárnap éjfélkor egy ilyen hely tele van!!!! :D Nem nagyon akartam hinni a szememnek de tényleg.

Ja másnap fél 10re jelenésünk volt egy általános iskolában, látogatásra. Atya ég... Szerencsére Jonna (finn lány és mellesleg elég antiszociális, de mi nagyon jól kijövünk) volt a párom. A gyerekek megöltek minket 10 perc alatt. UTÁLOM ŐKET! :D most már teljesen biztos vagyok benne. De a legnagyobb sokk akkor ért, mikor egy pici hal fejet dobott az egyik gyerek a tálcámra. Tudjátok otthon is van az a szárított halacska. na ez pont olyan volt. VOLTAK SZEMEI!!!! azt hittem elsírom magamat. Majdnem szegény Jonna ölében kötöttem ki.

Na mára ennyit. Puszi gyerekek.

Várom amíg felforr a teavíz

Hejjj drágáim!

Van egy kis szabadidőm ezen a hétvégén. Ez szinte hihetetlen számomra. Mióta itt vagyok, ez az első szabad hétvégénk. Tegnap elmentünk egy turkálóba meg cipőket nézni a csajokkal. Imádom azt a turit, csak ne lenne rám minden vagy pici vagy nagy. :D Elég mókás. Vettem egy nagy nagymamás pulcsit itthonra, meg egy bulizósabb ejtett vállú furán sárgászöldszínű felsőt. Ajj de olyan sok szép dolog van. Az egyetlen baj, hogy nagyon sok minden abszolút nem az én stílusom. Hát hogy néznék én ki egy picsás csillivill felsőben :D Elég mókásan. Így is mindenki pasinak néz. XD Tegnap egy koreai csávó megnézte a barátnőm purikuráját, amin ugye én is rajta vagyok és közölte, hogy az a csávó milyen kakkoi :D Hát köszi. Nem baj, hogy nagyobb mellem van, mint itt bárkinek is XD De azért a héten azt is megkaptam h bijin vagyok, szóval nem aggódom. Az mellesleg bombázót jelent japánul. De már voltam meccha kawaii is meg moderu is. Szóval kinek mi. De a legáltalánosabb jelző rám a kakkoi, azaz valami menő féle :D Hát ez vagyok én itt.

Amúgy tegnap végre nagygenerált tartottam. Epilálás, körömápolás, lábrendbetétel... Nagyon faszás volt. Aztán éjfélkor kiugrottam a pizsimből, és átrongyoltam egy házibuliba, ahol Chris, a házigazdánk, márt a wc-vel beszélgetett megint :D Mókás látvány kínai lányt hányni látni. Igazából filmnézést terveztem tegnapra, de hát ez megint elmaradt. Itt aztán egy év alatt sem fogok megnézni egy sorozatot sem.

Az időről pár szót. Tegnap pólóban futkoztam kint az utcán, de ma már megint elég hideg van. Ez persze 15 fokot jelent, szóval otthoni mércével nézve, ez nem is olyna hideg, de én akkor is azt érzem, hogy befagy a fenekem.

A héten megint tesztet írtunk. Persze minden nap van kisteszt, de a héten volt esedékes a két hetes nagy teszt. Hát kapja be a tantónéni. Elfelejtette megemlíteni, hogy a 60 perces tesztet, ami ha nagyon nem megy, akkor 70 percig írhatjuk, beszedi 40 perc után. Kicsit volt csak mindenki kiakadva. De sebaj. Szerintem az enyém még így is jobb lett, mint pár norvégé. De majd holnap kiderül. Rossz érzés, hogy nem én vagyok az osztályelső. :( De akikkel egy csoportban vagyok, japán szakosak. Egy évig minden nap volt japánjuk otthon. Szóval azért van különbség köztünk. De persze nem adom fel. Pár embernél így is jobb vagyok talán.

Ja képzeljétek. :D A finnek megdicsérték az angolomat. Ami azért elég durva. :D De rájöttem a titokra. Ha ittas vagyok, perfekt leszek szép nyelvtannal és kiejtéssel. Tehát nyelvvizsga előtt is ledöntök pár felest és már jó is lesz minden.

Na elkészült a teám, szóval megyek gyorsan felmelegedni.

puszi és legyetek rosszak. ^^

Mindennapok

Hát megint egy igazán nagy lyukat kell betömnöm, mert már nagyon régen nem jelentkeztem. Hogy őszinte legyek, tényleg egy szusszanásnyi időm sincsen. Most is csak azért van, mert tüntetek.

Hát mást nem igazán tudok, csak elmondani az elmúlt két hét történéseit. Elég mozgalmas volt megint minden, ezt meg kell hagyni. Most már úgy megyek be a suliba, hogy minden külföldinek köszönök meg pacsizunk. Az utóbbi pár hét házibulijai meg közös karaoke-zásai meghozták az eredményt. Nagyon jóban lettünk a norvég cserediákokkal, pár koreai lánykával, meg persze elég sok japánt is megismertünk. Igazából már nagyon kivan a tökünk a sulival, meg minden egyébbel, ezért hétvégente eljárunk iszogatni. Egy kínai lánynál töltöttük az elmúlt péntekeinket komoly részegedésekkel egybekötve. Uh jézus. Másnap mindig azt kívánom, hogy bárcsak meg se születtem volna. XD Mindenről az átkozott bubis szaké tehet. jézus krisztus. :D

Múlt hétvégén voltunk Kamogawán kirándulni. Ott van az egyetem másik kampusza. Gyönyörű hely az óceánparton, de az egyetem nagyon kicsi. Egyébként az éves fesztivál volt a suliban, ahol magyar kajákat kellett főznünk és magyar népviseletben billegni. De én ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam menni, egészen jól múlattam. Nagyon komoly dicséreteket kaptunk és ennek köszönhetően holnap megnyertünk magunkak egy tokyoi kirándulást ingyen, ebéd és vacsorameghívással. megnézhetjük a császári palotát és még egy koncerten is rész veszünk. bizti jó lesz, csak most fáradt vagyok kicsit hozzá. valószínűleg az a házipálinka tehet róla, amit ma meg tegnap vertünk csapra.

a héten elintéztük a mi sulink fesztiváljának az előkészületeit is. nem hiszitek el, de kakimintát kellett adni. jézus. mikor megkaptam a rajzolt használati utasítást és a fekete kis zacsit, azt hittem hanyatt vágom magamat. lesz egy halom magyar kaja, és már nagyon készülünk rá.

tegnap pont emiatt, meg a stresszlevezetés miatt összegyűjtöttünk pár norvég csopitársat, meg japán barátot, és elmentünk okonomiyakizni. ha valaki esetleg nem tudná, ez egy tradícionális japán kaja. körbe kell ülni egy asztalt aminek a közepén egy forró fémlap van, amin különböző kajákat tudsz sütni saját magadnak. uhh nagyon durván jót ettünk és tényleg jó hangulatban telt az este. ezután úgy döntöttünk, hogy engedünk az unszolásnak és elmegyünk játéktermezni. persze szakadt az eső... a hely pedig a város másik végén van, úgyhogy yuma szerzett kocsit a sexy senpaitól. édes volt, mert elvitte a norvégokat, engem meg ott hagyott másik két magyar lánnyal a lakásában. 20 percen belül jött is vissza értünk. mikor visszaért közölte, hogy hát 6an vagyunk a kövi fordulóra, szóval érdekes utunk lesz. :D hát mókás volt 6an ülni egy japán 5 személyes autóban. baromi jól mulattunk. most nem ittunk be, de enélkül is baromi jó volt. :) nomihoudai volt, szóval egész este ingyen ittunk minden üdítőt. karaokiztunk meg biliárdoztunk, bohóckodtunk... áhh imádtam. fél 3körül indultunk végül haza, de a többiek még 5ig mulattak.

asszem most megyek aludni, mert holnap tuti nem tudok felkelni 7kor.

puszik

TOKYO

Hát hol is kezdjem. Tehát múlt hét szombaton felkerekedtünk felfedezni Tokyo-t. Igazából fel sem fogtam igazán, hogy hova is megyünk. Akkor tudatosult csak bennem a dolog, hogy igen, álmaim városát járom körbe, mikor kiléptem a vonatból a Shibuyai állomáson.

Na de fussunk csak vissza a legelejére. Szombaton reggel 8kor keltünk, hogy a fél 10es vonattal tudjunk menni. Enyhe sokkot kaptunk mikor kiderült, hogy kétszer is át kell szállni és hogy két óra az út. Természetesen Yuma is velünk tartott. Hihetetlenül örültem a dolognak, mert így volt, aki ismert a járást.

Ahogy leszálltam a vonatról Shibuyán, hát nem is tudom, meg tudom e fogalmazni azt az érzést. Szerintem a fellegekben jártam. ÉN VÉGRE ELJUTOTTAM A DIVAT EGYIK FŐVÁROSÁBA. Áh legalább 5 percig csak ugráltam és nem bírtam lenyugodni. SHIBUYA, értitek!!!!!???? Na gyorsan a nyakunkba is vettük a méltán híres városrészt. Az első állomásunk az állomással szembeni STARBUCKS! lol. Imádtam. Minden vágyam teljesült. :D
A kis kávénkkal a kezünkben nekilódultunk az utcáknak. Nem sétáltunk talán fél percet sem, mikor hatalmas sorra lettünk figyelmesek, amiben nagyon fura kinézetű lányok álldigáltak. Nem igazán tudtuk, hogy mi ez, de Yuma azonnal leinfózta a sort terelgető RENDŐRÖKET! SZÉRÜCSÜÜÜÜ, azaz superakció egy népszerű márkaboltban. Én ilyet még csak filmekben láttam. Hatalmas sorok álltak minden bolt előtt, ahol éppen akció volt és rendőrök irányítottak a befelé és kifelé irányuló forgalmat. Kettesével engedték be az embereket. Ha ketten kijöttek, mehetett másik kettő. Tudtam, hogy a japánok zakkantak, de hogy ennyire.

ÉS igen! A következő állomásunk na kitaláljátok mi volt?! Hát a 109-es bevásárlóközpont, a világ legjobb ruháival és cipőivel. A sírás szélén álltam. :D Maga volt a divatparadicsom. Végig jártuk mind a 8 emeletet. Hát óriási élmény volt. Ott ha valamit nem találsz meg, akkor azt sehol máshol sem. IMÁDTAM <3 Nagyon sok fura lányt és fiút láttunk. De valamiben most már biztosak vagyunk. MINDEN JAPÁN 8 számmal nagyobb cipőt hord, mint ami valójában kellene nekik és a lányok durván csámpásak. Amikor azt látod, hogy sétál előtted a lány egy magassarkúban és konkrétan minden lépésnél kijár a lábad a cipőből. akkor azért felmerül a kérdés, hogy miért.

A nap további részét nézelődéssel, ruhapróbálgatással és kajálással töltöttük. Délután kettő körül pedig elindultunk az aznapi második célállomásra, AKIHABARÁBA. Ha valaki nem tudná, ez a műszakik cikkek fellegvára. És persze OTAKU paradicsom. Mindenhol hatalmas mellű anime és mangafigurák voltak, minden sarkon meido kosztümös lányok osztogatták a szórólapokat, és az egész városrész attól volt hangos, hogy IRASSHIMASE! Nekem nagyon kaotikus volt ez a része Tokyonak. Nem élveztem kimondottan, de kellett vennem szótárgépet, és itt találni a legolcsóbbat.. Nagyon kis pöpecre sikerült szert tennem. És nem hiszitek el mennyire jó áron. 13.000 ezer yen volt. átlagban egy ilyen szótárgép 20 és 40000 yen között mozog. :D mázlim volt nagyon. Itt is elfogasztottunk még egy kávét, és gyorsan elrohantunk purikurát csinálni. Nagyon nagyon jól sikerültek a képek. :) Yuma nagyon kis gyakrolottan adta hozzá a díszeket mintákat és egyéb feliratokat. Imádom az összes ott készült képet.

5 órakor indultunk haza, hozzátenném hulla fáradtan. Szerencsére csak egyszer kellett átszállni haza fele, de sajnos végig kellett állnunk az utat. De mindegy. Megérte. :D Ja és a legjobb. 1200 yen innen a vonatjegy, de egy kis trükkel haza fele csak 130 yenbe került az utazás. Nagyon kis ügyesek voltunk :D büszke vagyok magunkra. :D majd egyszer ha lesz kedvem azt is megírom , hogyan csináltuk.

na megyek alukálni, mert holnap sportnapra megyek a suliba. a hétvégén amúgy voltunk egy házubuliban, ahol rengeteg embert ismertünk meg, nagyon bevertünk és baromi jó volt. voltunk karaokezni is. majd mindenről beszámolok a kövi bejegyzésben részletesen. előzetesben annyit, hogy ordenáré részegre itt magát mindenki XD
na legyetek boldogok a képekkel. :D

puszi

Yumával

A 109-es bejáratánál

Starbucks és snobság

Shibuya. Im coming!