Taifu...

Csupa természeti katasztrófa itt minden. :) Durva idő volt ma. Egy héten belül átéltem már földrengést és egy baromi nagy taifunt is. Amúgy is rettegek a széltől, ennek meg még a neve is nagy szelet jelent japánul. No mindegy.
Kezdjük az elején. Reggel felkeltünk kora reggel, hogy indulás a suliba. De nagy toporgásban voltunk, hogy ha megyünk suliba akkor mivel menjünk egyáltalán, mert ha lecsap a taifun itt kő kövön nem marad, nem hogy a biciklink egyben. Több vésztervet is kidolgoztunk arra, hogy hogyan jutunk el kedves kis iskolánkba, mire végre jött a forródrót, hogy ez azzz már a második tanítási napon nem kell bemenni az iskolába. Persze örültem mint majom a farkának, mert nem annyira voltam biztos a japán nyelvtudásomban, ugyanis tegnapról mára ajándékként nyertünk kb 100 szót és 18 kanjit plusz még 7et, amit majd elég felismerni. Ja ha már itt tartunk! TEGNAP XD Mókás volt. De tényleg. 2 órát tartottak meg. Az egyik egy szövegértéses, beszélgetéses, a másik hát nem is tudom. :D Az kivégzés a javából. Nem ehetsz az órán nem ihatsz az órán. Pisilni sem mehetsz ki, sőt ha kétszer késel, az egy egész hiányzásnak számít. :D Imádom. Ja és kaptuk a hírt, hogy ma be kell mutatkozni a japán diákok előtt. Persze a nagy szél ezt is keresztbe húzta.

Na kicsit a taifunról. ESŐ, SZÉL, SZÉLCSEND ÉS MEGINT ESŐ MAJD GIGASZÉL VÍZESÉSSEL. A házak rendesen dölöngéltek. Feküdtem az ágyon és éreztem, hogy megy alattam az ágy. úgy 130km/h-rás szélnél emberek esernyővel még simán rohangáltak. Aztán 140km/h-s szél volt kb a csúcspont. Hirtelen az áram is elment. Most mar szerencsére van. :)

na megyek lejegelem a kezemet, mert a hirtelen szél miatt a tolóajtó is nekivágódott az ujjamnak és nagyon meg van dagadva... fáj.

EZAZAMAZ...

Hát nem mondhatjátok, hogy nem édes az iskolás szettem ^^

Na itt meg van pár videó a karaoke bárból, ahol a héten mulattunk. Hihetetlen gyönyörűen énekelnek mind a hárman. I hope u will enjoy it guys! Amúgy jelentem másnapos vagyok. Jól sikerült a buli tegnap a finnekkel. Igen csak berúgós lett. Jonna pl a wc-ben fetrengett és hányt, a francia lány 2 óra alatt totálkárosra itta magát és kifeküdt az egyik szobában. Szegény Yuma meg szerintem sokkot kapott :D

Kezdünk berendezkedni.

Ma egy gyorsnak nem mondható orientációs óra volt csak. Két órán keresztül hallgattuk 4 féle nyelven, hogy mikre is kell itt igazán figyelni. Nem volt túl érdekes. De a könyvtári órát már nem bírtuk, úgyhogy gyorsan skippeltük a dolgot.

Suli után elmentünk a Yamada elektronikus boltba átalakítót beszerezni a konnektorokhoz. Sikerült is találnunk nagy meglepetésünkre, de persze itt is előre örültünk... Haza érve kiderült, hogy ez kb minden kacatunkhoz jó, csak a notebook töltőket nem lehet beledugni. ti tudtátok, hogy az vastagabb, mint mondjuk a fényképezőgépeink töltője? Na mindegy. Majd még alakul ez.
Ezután gyorsan elrobogtunk bringával a mellettünk lévő nagy élelmiszerboltba, ugyanis már se láttunk se hallottunk az éhségtől. Megint sikerült vásárolnunk egy halom mindent. Vettünk egy karton vizet. 470 yen volt. Ha azt megszorozzátok 2,6-tal, rájöttök, hogy mennyire nem olcsó itt semmi. Még a víz sem. Beszereztünk egy kis felvágottat meg vmi előre rántott halat holnapra kajának. Ja és kénytelenek voltunk venni egy Colát is, mert már nem bírjuk az itteni íztelenséget. Komolyan. Borzalmas. Én tudtam magamról, hogy nem igazán díjazom a japán kaját, de ez több mint sok :D Tegnap éjjel főztünk udont meg sobát. Persze mindezt előre legyártott verzióból. Az enyémnek konkrétan hipós doboz íze volt valami barna izékével a tetején. Baromi szar volt higgyétek el. Na de vissza a mai napra. Gyorsan haza robogtunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk rántottát. Oh igen fini gombás hagymás rántotta. Baromi jó lett de tényleg. Még haza fele megálltunk egy ilyen pici zöldségesnél, ahol viszonylag olcsó volt az ubi. 120 yen volt 3 kis kígyóuborka és 250 6 nagy paradicsom. Ezentúl csak oda fogunk járni. :)

Délután aztán rendet raktunk és végre elkezdtük a mosást. Izgalmas volt :D Semmit nem találtunk rajta. Konkrétan nem tudtuk, hogy hova kell tenni a mosóport és az öblítőt, úgyhogy azonnal ment is az sos mail a Yumának, hogy jöjjön skypera, mert nem értjük mi a szitu. Feljött és azonnal írtam neki, hogy TASKUTE! Videón próbáltunk segítséget kérni, de szerencsére közel lakik, így felajánlotta, hogy átjön. 5 perc múlva itt is volt. Megoldottuk a dolgot. Ja ami fontos! A MOSÓGÉP HIDEG VÍZZEL MOS! Itt maradt velünk még egy darabig Yumácska, aztán ment dolgozni, mi meg felpattantunk a gépsárkányainkra és elrobogtunk a 100 yenesbe. Vettünk füzetet meg tolltartót. Nagyon király! Majd megmutatom.
Este tekertünk még egyet a városban. Kicsit felfedeztük magunknak Cintivel. Megtaláltuk az oterát is. Holnap világosban elmegyünk oda is. Most meg mindjárt jönnek a finnek. Azt hiszem iszunk meg ismerkedünk. Annyira nincs kedvem, de a 3. lány, aki itt lakik egy szakon van velük, így meghívta őket.

Na sorosoro ikimasu, mert tényleg mindjárt itt vannak.

Üdv néktek gyermekeim és nézzétek a képeket facebookon.

Végre japánban!

Először is hahó mindenkinek. Zsófi végre kikötött Japánban. Bocsi a sok késlekedésért, de elhihetitek, hogy nagyon elfoglalt vagyok. De ma először itthon maradunk és blogolunk, no meg persze a családdal beszélünk.

Hát hol is kezdjem. Talán a repülőn. Ez volt az első utam repcsivel. Kicsit felkavaró élmény volt. De münchentől egy giga mega géppel jöttünk és megvolt a tipikus japán fogadtatás is. Kinyalták a fenekünket. De azért a 10. óra végére ez a meleg fogadtatás sem segített azon a tényen, hogy kockásra ültük a fenekünket. De a srác, aki mellettem ült nem igazán zavartatta magát azzal, hogy talán egy kicsit kényelmetlen az ülés, ugyanis a 13 órát végigülte és még pisilni sem ment ki.

Na tehát landoltunk 10.15kor Naritán. Jött a fogadóbizottság elénk. Hayashi sensei kapásból a nyakungba ugrott. Jó volt így érkezni. Megvettük az első onigirinket a reptéren, aztán már irányultunk is a suliba intézni a papírjainkat. Igazából elfelejtettem, hogy a másik oldalon van itt a kormány és kisebb szívrohamot kaptam, mikor az egyik kanyarnál azt hittem, hogy szembe megyünk a forgalommal. Itt tényleg minden fordítva múködik. a csapot pl lefele kell megnyitni. wáááá akárhányszor használom telibe fröcsizem magamat. XD

A suliba érve meghívtak minket egy ebédre, ami hagyott némi kívánni valót maga után. Jó minőségű volt, meg sok és igényes is, de mondhatjuk azt is, hogy elment a kedvem a japán kajától egy időre. A városházán regisztráltuk magunakat, majd úgy négy óra fele haza hoztak minket az apartmanba. Baromi nagy. Tágas és persze mind a hármunknak adtak egy kis szeretet csomagot. Nem hiszitek el, de ebben minden van. Tüsfürdő, lábasok, teafőző.... de ebből is 3at kaptunk... :D felmerült bennem, hogy vajon miért is van egy lakásban 3 teafőző... de inkább nem keresem a választ.

még első nap találkoztam yumával, aztán szépen lassan a többiekkel is. jó volt mindenkit újra látni. satoshi és eri még mindig ugyan olyan cukik. tegnap pl. elmentünk karaokezni. satoshi egy számba bele énekelte eri nevét és azt, hogy vele akar lenni. vagy valami ilyesmit. áhh imádtam. itt minden japcsi baromi jól énekel. ^^ végre egy igazi japán karaoki bárban jártam. hihetetlen volt.

na de vissza az időrendhez. tehát. :) első nap este feljött yuma ide, de nem sokat maradt. másnapra megbeszéltünk egy találkát vele a ház előtt. rengeteget segített. szerzett biciklit, meg vettünk telefont. közben becsatlakozott satoshi meg eri is. nagyon sokat baromkodtunk. a nap végén elmentünk nagybevásárlást tartani. na az megint egy élmény volt. minden új, semmiről nem tudjuk, hogy micsoda, de eri nagyon jól elnavigált minket. az árakról nem nagyon akarok írni. elég annyi, hogy 950 yen egy fürt szőlő. rengeteg érdekes dolgot láttunk. jajjj. :D élmény minden egyes perc.

másnap suli volt. évnyitó... 2 óra beszédekkel és percenkénti meghajlásokkal. utána állófogadás várt bennünket. a placement tesztet háromnegyed 5kor írtuk. ajj. közben átéltem életem első földrengést. durva érzés. lol.

nem is igazán tudom mit írhatnék. annyi minden van. jajj. most szerintem lassan befejezem. aztán majd szépen lassan kiírok mindent. :D

bb :)

ahogy telnek a napok...

egyre inkább azt érzem, hogy nagyon félek. hirtelen minden olyan jónak tűnik itthon. így nagyon nehéz lesz elmenni. szép lassan elkezdtem elbúcsúzni a barátoktól és persze a családot is szoktatom a gondolathoz, hogy ha elmegyek, akkor aztán egy évig senki nem lát. pont tegnap beszéltük meg anyáékkal, hogy karácsonykor anyu meglátogat majd Toganén. ^^ ennek baromira örülök, és kicsit azért meg is könnyebbültem. nem tudom hogy viselném, ha tényleg egy évig nem látnék senkit a családból.

ma anyával átbeszéltük, hogy milyen ruhákat akarok kivinni. mondhatom szépen kezdte. XD fogta a vadonatúj egyszer viselt pulcsimat és véletlenül varázsolt rá egy akkora lyukat. azt hittem elájulok. anya meg csak röhögött XD na jó. vicces volt. de akkor is. az új pulcsim. most vehetek egy újat :) remélem találok ugyan olyat, mert ha nem, akkor nagyon morci leszek ám.

ma egész nap japánoztam. holy shit... szét megy a fejem, és nem igazán tudom, hogy okosabb lettem-e vagy sem. de muszáj valamit csinálnom magammal, mert így nem lesz velem semmi. pont egy hónapom van még. addig egy elég biztos tudást kell magam mögé parancsolni. pont ezért elkezdtem ma nézni egy japán doramát. ki gondolta, hogy gyártanak a you're beautifulból japán verziót is. XD RETTENETES! na jó. talán annyira nem, de messze elmarad a koreai mögött. mondjuk mindig is így volt. mindenből a koreai a király. igazából én zenében is filmekben is mindig koreai párti voltam. a kezdetektől. a japánok ebben baromira elmaradnak. és divat terén is. :) de ettől függetlenül imádom őket <3 reméljük, akkor is ezt mondom, ha egy év után visszajövök.

ajjj. annyi dolog van még, amit meg kell csinálnom. még nincs vízumom, vennem kell egy csomó mindent, új bankszámlát kell igényelnem, a suliban is el kell rendeznem a dolgokat, és még repjegyem meg bőröndöm sincsen. wááááá. totál káosz minden. de addig semmit nem tudok érdemben csinálni, amíg meg nem jönnek a papírok a vízumhoz. utálok várni. remélem azért jövő héten várható már valamilyen fejlemény ez ügyben is...

Zsófi menni Japán ^^

Kedves mindenki!

Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.

Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)

Legyetek rosszak!

szánalmasak éjszakája.

Régen nem jelentkeztem már, de a tegnapi frenetikus über buli megér egy bejegyzést. Egészen pontosan a Kashmir nevű helyen voltam NG-n, de ne rohanjunk előre ennyire. Minden ott kezdődött, hogy beültünk Hangyáékkal a Kuplungba meginni egy sört. Én egész estére max 2 sörit terveztem, de ez a projekt már ott megbukott, hogy a PUMA-nak volt vmi promoja ott, és mivel játszottunk csocsót, kaptunk 1000ft-os italkupont :D Elég jó kedvvel és a pultos srác inzultálása után el is indultunk a Kashmir felé.
No hát hogy is mondjam. Tehát a hely. Sok kommentet olvastam arról, hogy jajj de rossz és pici és nincs levegő. Nekem mégis bejött, bár tény, hogy elég szűkös volt és a wc-t nem kis kihívás volt megtalálni. Na de megérkeztünk. Persze az új csodás platformmomban verettem :D Szóval a bejáratnál rögtön ismerősökbe bukkantunk. Ott volt az, akit nevén nem nevezünk. XD És a barátai. Nem köszönt és egy olyan randa lányt cibált magával, hogy az félelmetes. A barátai, annak ellenére, hogy még csak 3.szor találkoztam velük, egyből pacsiztak és egyebek. Szóval ennyit erről... Jól megtáncoltattak :D És tényleg egész este együtt pörögtünk. már már meg is feledkeztem arról a hülyéről, mikor oda áll elém h szia, ölelj meg, hiányoztál és szeretlek... :D mondom jó... elmondtam neki, hogy én őt nem ismerem, és ha visszajön az az ember akit megszerettem, akkor hívjon. Ennek ellenére tényleg baromi jól éreztem magamat és nagyon régen először éreztem azt, hogy hühh bazd meg jó nő. Mr. hülyegyerek úgy berúgott, hogy az már már szánalmas volt, többször összevesztünk és most már a szokásossá vált farkasszem is megint előkerült. Majd benyögi, hogy Zsófi menjünk haza. Mondom mi? Azt mondja jössz v nem? MOndom te most szórakozol? Megfogtam a barátja kezét, hogy nem szabad egyedül elengedni, de jobb ha én nem megyek vele kettesben. Feltettük a vilire, de előtte vett még magának egy üveg vodkát. Megjegyezném marha király gyerek... A vili megállóban megint sikerült úgy a lelkembe gázolnia... De már nem azt éreztem, h annyira fájna, csak nem tudom. Inkább az rossz, hogy ennyire hülye és, hogy ilyen állapotban van. Én tényleg bírom őt, és nem akarom, hogy rossz legyen neki. De ez az ő döntése. Szerencsére ott volt a haverja, aki szintén leoltotta, hogy miért ilyen bunkó velem. Feltettük a vilire, mi meg szépen ketten elindultunk a blahára. Éppen odaértünk, mikor látom, hogy hívott telefonon. Visszahívtam. Csak ennyit mondott, hogy menjek Móriczra érte, mert baj van és beszélni akar. Igent mondtam... Mit is tehettem volna. Majd a barát jól leordította a fejemet, és pedig visszahívtam, hogy nem megyek. És milyen jól tettem. AGgódtam érte, de nem csinálhat belőlem bohócot megint. Sokat beszélgettem a barátjával. Nem tudom miért, de érdekes embernek találom. Régen volt már ilyen, hogy ennyire odafigyeltem volna valakire, és arra amit mond. Nem tudom. Jó volt hallgatni, ahogy beszél a dolgairól. Hazafele felhívtam még egyszer azt a vadbarmot. Jó, hogy aggódtam... Azt mondta, hogy eljátszottam az esélyemet. Én meg kioktattam, hogy ne csináljon belőlem hülyét, és ha akar holnap józanul meghallgatom. Mondtam neki, hogy arra szarik mi van velem, csak akkor hív ha baj van, és hónapok óta felém sem bagózott, most meg megint én legyek az, aki meghallgatja... Tényleg csak lelki szemetesnek használ. Hihetetlen. Állítása szerint, bármennyire is fura, érdekli, hogy mi van velem és törődik velem. LÁTOM... Haza fele még írtam neki egy sms-t amiben kioktattam, együttéreztem, tanácsot adtam és megkértem, hogy ne használja ki, amit érzek és amit jelent nekem.

Tudom, hogy hosszú lett. De muszáj volt leírnom. Köszönöm annak a barátnak, aki segített vidámmá tenni a tegnapi estémet. :) Tényleg jól éreztem magamat, sok mindenre rájöttem, és sok minden változott bennem. Nem csak Ő volt szánalmas tegnap este, de én is. De innentől kezdve máshogy lesz. :)

Üdv.
Sora