Múlt hét hétfőn a kezeim közé akadt egy nem annyira új, de számomra ismeretlen dorama, még pedig a TREE OF HEAVEN. rég nem láttam már ennyire megrázó sorozatot. valamiért az első percétől kezdve nagyon megfogott. magyarul még csak egy rész van kész, de azonnal neki estem a többinek is németül. 2 nap alatt sikerült lepörgetni mind a 10 részt.
tehát a tartalma:
egy újdonsült mostohatestvérpárról szól, akiket magukra hagynak a szülők üzleti ügyek miatt a nagynénivel és a lányával. a két fiatal nem érti egymást ugyanis a fiú koreai a lány pedig japán. egy tradicionális fürdőt üzemeltetnek, de ahogy egyedül maradnak, a nagynéni és a lánya (maya) elkezdik sanyargatni a két fiatalt, akik csak egymásra számíthatnak. a srác az elején nem beszél semmit és nem foglalkozik semmivel és senkivel egyedül hana tudja mosolyra bírni. nem is kicsit hasonlít L karakterére. egymásba szeretnek, de soha nem lehetnek egymáséi. megígérik, hogy mindig vigyáznak a másikra és mindig ott lesznek, ha baj van, de útjaik szétválnak...
két évvel később tokyoban találják magukat...innentől kezdődik az igazán keserédes történetük.
nem tipikusan szépek a szereplők, de azt hiszem egy ilyen történetnél ez nem is feltétlenül baj, hiszen nem az a lényege...
ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyan mint a koizora. legalább is ami a hatását illeti. nagy csomag papírzsepi kell szinte minden részhez. az egyetlen negatívum talán, hogy Hana túl sokat sír. néha már azt az érzést keltette bennem, hogy na jó ez már kibírhatatlanul idegesítő. de aztán mindig jött valami váratlan fordulat és máris meg volt bocsátva ez kis hiba...
Engem tényleg hihetetlenül magával ragadott, és nem is igazán tudom megmondani miért. talán mert annyit szenvedtek, vagy mert annyira ragaszkodnak egymáshoz... tényleg nem tudom. de az biztos, hogy mikor a végére értem az volt az érzésem, hogy élni sincs kedvem és csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam...
szóval tessék megnézni, mert szerintem megéri...
tehát a tartalma:
egy újdonsült mostohatestvérpárról szól, akiket magukra hagynak a szülők üzleti ügyek miatt a nagynénivel és a lányával. a két fiatal nem érti egymást ugyanis a fiú koreai a lány pedig japán. egy tradicionális fürdőt üzemeltetnek, de ahogy egyedül maradnak, a nagynéni és a lánya (maya) elkezdik sanyargatni a két fiatalt, akik csak egymásra számíthatnak. a srác az elején nem beszél semmit és nem foglalkozik semmivel és senkivel egyedül hana tudja mosolyra bírni. nem is kicsit hasonlít L karakterére. egymásba szeretnek, de soha nem lehetnek egymáséi. megígérik, hogy mindig vigyáznak a másikra és mindig ott lesznek, ha baj van, de útjaik szétválnak...
két évvel később tokyoban találják magukat...innentől kezdődik az igazán keserédes történetük.
nem tipikusan szépek a szereplők, de azt hiszem egy ilyen történetnél ez nem is feltétlenül baj, hiszen nem az a lényege...
ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor azt mondanám, hogy olyan mint a koizora. legalább is ami a hatását illeti. nagy csomag papírzsepi kell szinte minden részhez. az egyetlen negatívum talán, hogy Hana túl sokat sír. néha már azt az érzést keltette bennem, hogy na jó ez már kibírhatatlanul idegesítő. de aztán mindig jött valami váratlan fordulat és máris meg volt bocsátva ez kis hiba...
Engem tényleg hihetetlenül magával ragadott, és nem is igazán tudom megmondani miért. talán mert annyit szenvedtek, vagy mert annyira ragaszkodnak egymáshoz... tényleg nem tudom. de az biztos, hogy mikor a végére értem az volt az érzésem, hogy élni sincs kedvem és csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam...
szóval tessék megnézni, mert szerintem megéri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése