Nagyon rég jegyeztem már be ide, de mostanában minden a feje tetejére állt. Kicsit el vagyok veszve... Olyan, mintha nem találnám önmagamat. Körbe vesznek az idegen emberek, nem merek feléjük nyitni, és akinek ebben a pár hétben igazán mellettem kellene lennie és segíteni nem teszi. Szó se róla szeretem, hogy pesten vagyok és a suli is nagyon jó. Vannak azért már ismerősök is, akik tényleg nagyon jó fejek, de ők egyenlőre mégis csak idegenek.
Mikor kiderült, hogy felvettek, annyira boldog voltam. Egyrészt mert tudtam, hogy végre azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek, másrészt mert végre közel kerülhetek ahhoz, akivel tényleg lenni szeretnék. De ennek pont az ellenkezője történik és nem igazán értem miért. Tettem valami rosszat vagy unalmas lennék vagy csak egyszerűen már nem szeret vagy szimplán ekkora különbség van abban, ahogy egy kapcsolatról gondolkodunk? Nem igazán tudom mi lehet a baj. DE VAN BAJ! Annyira szeretném ezt megoldani. Ez nem csupán ragaszkodás és megszokás. Ránézek és több mint egy év után is elolvadok. De tényleg nem tudom merre tovább. Annyira vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt dühös vagyok rá, csalódtam benne, másrészt pedig szeretem és érzem, hogy ő is szeret, csak valahogy nem tudja mindig kimutatni. De tényleg annyira rossz, hogy ülünk egymással szemben és én beszélek (kényszerből), hogy mégse álljon be a kínos csend, ő meg egyszerűen meghallgat, de nem érti és nem is érdekli miről beszélek. Nem mond semmit, nem csinálunk semmit. Minden és mindenki fontosabb lett nálam és én ezt nem értem... 10 perce lakunk egymástól és mégsem tudunk találkozni mert hogy nem ér rám. Ha viszont bármelyik haverja jön a képbe akkor máris rohan. Nem mer velem megjelenni az utcán? Csúnya lennék vagy csak szimplán ciki és idegesítő? Tényleg nem tudom, de nagyon félek, hogy mi lesz velünk. Nem szeretem ezt a tudatlanságot és bizonytalanságot. Válaszokat akarok. Jó lenne tudni mit is akar tőlem, és hogy csak jó vagyok neki arra, hogy elmondhassa, hogy igen vagy egy barátnőm, vagy TÉNYLEG velem akar lenni. De ha így van akkor miért nem teszi?
Kérdések és kérdések. Minél többet agyalok ezen a dolgon, annál több kérdés merül fel bennem. Félek! Nem attól, hogy egyedül maradok pesten, hanem attól, hogy elveszítem azt az embert, akit igazán szeretek....
Mikor kiderült, hogy felvettek, annyira boldog voltam. Egyrészt mert tudtam, hogy végre azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek, másrészt mert végre közel kerülhetek ahhoz, akivel tényleg lenni szeretnék. De ennek pont az ellenkezője történik és nem igazán értem miért. Tettem valami rosszat vagy unalmas lennék vagy csak egyszerűen már nem szeret vagy szimplán ekkora különbség van abban, ahogy egy kapcsolatról gondolkodunk? Nem igazán tudom mi lehet a baj. DE VAN BAJ! Annyira szeretném ezt megoldani. Ez nem csupán ragaszkodás és megszokás. Ránézek és több mint egy év után is elolvadok. De tényleg nem tudom merre tovább. Annyira vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt dühös vagyok rá, csalódtam benne, másrészt pedig szeretem és érzem, hogy ő is szeret, csak valahogy nem tudja mindig kimutatni. De tényleg annyira rossz, hogy ülünk egymással szemben és én beszélek (kényszerből), hogy mégse álljon be a kínos csend, ő meg egyszerűen meghallgat, de nem érti és nem is érdekli miről beszélek. Nem mond semmit, nem csinálunk semmit. Minden és mindenki fontosabb lett nálam és én ezt nem értem... 10 perce lakunk egymástól és mégsem tudunk találkozni mert hogy nem ér rám. Ha viszont bármelyik haverja jön a képbe akkor máris rohan. Nem mer velem megjelenni az utcán? Csúnya lennék vagy csak szimplán ciki és idegesítő? Tényleg nem tudom, de nagyon félek, hogy mi lesz velünk. Nem szeretem ezt a tudatlanságot és bizonytalanságot. Válaszokat akarok. Jó lenne tudni mit is akar tőlem, és hogy csak jó vagyok neki arra, hogy elmondhassa, hogy igen vagy egy barátnőm, vagy TÉNYLEG velem akar lenni. De ha így van akkor miért nem teszi?
Kérdések és kérdések. Minél többet agyalok ezen a dolgon, annál több kérdés merül fel bennem. Félek! Nem attól, hogy egyedül maradok pesten, hanem attól, hogy elveszítem azt az embert, akit igazán szeretek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése