tegnap megnéztem újra ezt a filmet és arra kell rájöjjek, hogy ez még mindig zseniális. ahm de az a furcsa, hogy most egész más szemmel láttam és egész más jelentése lett számomra. az a jelenet mikor Natsu és Asako ülnek az ágyon és azt vitatják, hogy azért utálják a másikat, mert pont olyan mint saját maguk... és Natsu elveszettsége és ahogy Asoko miatt talál rá saját magára... Nem tudom, egyszerűen annyira megfogott. Döbbenve, tátott szájjal néztem végig a filmet és csak gondolkodtam.
Mostanában kicsit zűrös minden, túl sokat agyalok és nem hagynak nyugodni a dolgok. Ettől a filmtől éreztem picit azt, hogy most elfelejthettem mindent, vagy épp ellenkezőleg? Nem tudom! Csak egyszerűen annyira jó volt nézni...

Ez a dal most annyira az, ami rengeteg mindent elmond rólam ^^

Na ennyit a nyavajgásomról mára. csak gondoltam megosztom veletek, az új kedvencemet :)