az élet néha nagyon is szívás... amikor már úgy érzed, hogy igen majdnem tökéletes minden, akkor üt be a krakkk... utálom ezt. tudom jó életem van, mindent megkapok amit akarok és egyebek, de valahogy mégis... folyton jön a kiábrándulás és a pofára esés. kicsit már elegem van ebből. és persze én mindent megértek és nem akadok ki és mindenen gyorsan túl teszem magam, mert nincs értelme ezen rágódni, DE AKKOR IS! szarul esett. jó persze nem omlottam össze, de fényesen sem vagyok. nem szeretem ha változnak a dolgok és most újra kell értékelnem ezt az egészet. mondjuk tényleg fura, hogy nem vagyok annyira ki, mint ahogy azt gondoltam, valószínűleg azért, mert így is itt lesz mellettem az az ember, csak más minőségben. fura. azt hiszem ő tényleg olyan valaki, akihez nagyon ragaszkodom, mert magamat adhatom és mert megért és azt hiszem én is megértem őt. áhhhh nem tudom. nem tudok magammal tisztába jönni, de tényleg. lehet inkább egyedül kellene maradnom és nem foglalkozni azzal, hogy mások hogy érzik magukat, csak leszarni mindent és önzőnek lenni. lehet ezt kellene. utálom magam, hogy én mindent megértek. egyszer tudnék csak vkire tényleg mérges és dühös lenni...

de történt jó dolog is. megjött a papír az angliai nyári melóhoz. már alig várom, hogy ott legyek. végre kicsit én is világot látok és megpróbálhatok egyedül is boldogulni kb 0 angoltudással XD nagy kihívás lesz nekem, de remélem pozitív tapasztalat is egyben. áhhh menni akarooook!

na mindegy. csak ennyit akartam. most megyek és főzök vmi kajcsit a családnak, aztán meg megyek tulgával találkozni utána meg szemészetre... nyáhááá :)