Csupa természeti katasztrófa itt minden. :) Durva idő volt ma. Egy héten belül átéltem már földrengést és egy baromi nagy taifunt is. Amúgy is rettegek a széltől, ennek meg még a neve is nagy szelet jelent japánul. No mindegy.
Kezdjük az elején. Reggel felkeltünk kora reggel, hogy indulás a suliba. De nagy toporgásban voltunk, hogy ha megyünk suliba akkor mivel menjünk egyáltalán, mert ha lecsap a taifun itt kő kövön nem marad, nem hogy a biciklink egyben. Több vésztervet is kidolgoztunk arra, hogy hogyan jutunk el kedves kis iskolánkba, mire végre jött a forródrót, hogy ez azzz már a második tanítási napon nem kell bemenni az iskolába. Persze örültem mint majom a farkának, mert nem annyira voltam biztos a japán nyelvtudásomban, ugyanis tegnapról mára ajándékként nyertünk kb 100 szót és 18 kanjit plusz még 7et, amit majd elég felismerni. Ja ha már itt tartunk! TEGNAP XD Mókás volt. De tényleg. 2 órát tartottak meg. Az egyik egy szövegértéses, beszélgetéses, a másik hát nem is tudom. :D Az kivégzés a javából. Nem ehetsz az órán nem ihatsz az órán. Pisilni sem mehetsz ki, sőt ha kétszer késel, az egy egész hiányzásnak számít. :D Imádom. Ja és kaptuk a hírt, hogy ma be kell mutatkozni a japán diákok előtt. Persze a nagy szél ezt is keresztbe húzta.
Na kicsit a taifunról. ESŐ, SZÉL, SZÉLCSEND ÉS MEGINT ESŐ MAJD GIGASZÉL VÍZESÉSSEL. A házak rendesen dölöngéltek. Feküdtem az ágyon és éreztem, hogy megy alattam az ágy. úgy 130km/h-rás szélnél emberek esernyővel még simán rohangáltak. Aztán 140km/h-s szél volt kb a csúcspont. Hirtelen az áram is elment. Most mar szerencsére van. :)
na megyek lejegelem a kezemet, mert a hirtelen szél miatt a tolóajtó is nekivágódott az ujjamnak és nagyon meg van dagadva... fáj.
2011. szeptember 21., szerda
2011. szeptember 17., szombat
EZAZAMAZ...
Hát nem mondhatjátok, hogy nem édes az iskolás szettem ^^Na itt meg van pár videó a karaoke bárból, ahol a héten mulattunk. Hihetetlen gyönyörűen énekelnek mind a hárman. I hope u will enjoy it guys! Amúgy jelentem másnapos vagyok. Jól sikerült a buli tegnap a finnekkel. Igen csak berúgós lett. Jonna pl a wc-ben fetrengett és hányt, a francia lány 2 óra alatt totálkárosra itta magát és kifeküdt az egyik szobában. Szegény Yuma meg szerintem sokkot kapott :D
Kezdünk berendezkedni.
Ma egy gyorsnak nem mondható orientációs óra volt csak. Két órán keresztül hallgattuk 4 féle nyelven, hogy mikre is kell itt igazán figyelni. Nem volt túl érdekes. De a könyvtári órát már nem bírtuk, úgyhogy gyorsan skippeltük a dolgot.
Suli után elmentünk a Yamada elektronikus boltba átalakítót beszerezni a konnektorokhoz. Sikerült is találnunk nagy meglepetésünkre, de persze itt is előre örültünk... Haza érve kiderült, hogy ez kb minden kacatunkhoz jó, csak a notebook töltőket nem lehet beledugni. ti tudtátok, hogy az vastagabb, mint mondjuk a fényképezőgépeink töltője? Na mindegy. Majd még alakul ez.
Ezután gyorsan elrobogtunk bringával a mellettünk lévő nagy élelmiszerboltba, ugyanis már se láttunk se hallottunk az éhségtől. Megint sikerült vásárolnunk egy halom mindent. Vettünk egy karton vizet. 470 yen volt. Ha azt megszorozzátok 2,6-tal, rájöttök, hogy mennyire nem olcsó itt semmi. Még a víz sem. Beszereztünk egy kis felvágottat meg vmi előre rántott halat holnapra kajának. Ja és kénytelenek voltunk venni egy Colát is, mert már nem bírjuk az itteni íztelenséget. Komolyan. Borzalmas. Én tudtam magamról, hogy nem igazán díjazom a japán kaját, de ez több mint sok :D Tegnap éjjel főztünk udont meg sobát. Persze mindezt előre legyártott verzióból. Az enyémnek konkrétan hipós doboz íze volt valami barna izékével a tetején. Baromi szar volt higgyétek el. Na de vissza a mai napra. Gyorsan haza robogtunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk rántottát. Oh igen fini gombás hagymás rántotta. Baromi jó lett de tényleg. Még haza fele megálltunk egy ilyen pici zöldségesnél, ahol viszonylag olcsó volt az ubi. 120 yen volt 3 kis kígyóuborka és 250 6 nagy paradicsom. Ezentúl csak oda fogunk járni. :)
Délután aztán rendet raktunk és végre elkezdtük a mosást. Izgalmas volt :D Semmit nem találtunk rajta. Konkrétan nem tudtuk, hogy hova kell tenni a mosóport és az öblítőt, úgyhogy azonnal ment is az sos mail a Yumának, hogy jöjjön skypera, mert nem értjük mi a szitu. Feljött és azonnal írtam neki, hogy TASKUTE! Videón próbáltunk segítséget kérni, de szerencsére közel lakik, így felajánlotta, hogy átjön. 5 perc múlva itt is volt. Megoldottuk a dolgot. Ja ami fontos! A MOSÓGÉP HIDEG VÍZZEL MOS! Itt maradt velünk még egy darabig Yumácska, aztán ment dolgozni, mi meg felpattantunk a gépsárkányainkra és elrobogtunk a 100 yenesbe. Vettünk füzetet meg tolltartót. Nagyon király! Majd megmutatom.
Este tekertünk még egyet a városban. Kicsit felfedeztük magunknak Cintivel. Megtaláltuk az oterát is. Holnap világosban elmegyünk oda is. Most meg mindjárt jönnek a finnek. Azt hiszem iszunk meg ismerkedünk. Annyira nincs kedvem, de a 3. lány, aki itt lakik egy szakon van velük, így meghívta őket.
Na sorosoro ikimasu, mert tényleg mindjárt itt vannak.
Üdv néktek gyermekeim és nézzétek a képeket facebookon.
Suli után elmentünk a Yamada elektronikus boltba átalakítót beszerezni a konnektorokhoz. Sikerült is találnunk nagy meglepetésünkre, de persze itt is előre örültünk... Haza érve kiderült, hogy ez kb minden kacatunkhoz jó, csak a notebook töltőket nem lehet beledugni. ti tudtátok, hogy az vastagabb, mint mondjuk a fényképezőgépeink töltője? Na mindegy. Majd még alakul ez.
Ezután gyorsan elrobogtunk bringával a mellettünk lévő nagy élelmiszerboltba, ugyanis már se láttunk se hallottunk az éhségtől. Megint sikerült vásárolnunk egy halom mindent. Vettünk egy karton vizet. 470 yen volt. Ha azt megszorozzátok 2,6-tal, rájöttök, hogy mennyire nem olcsó itt semmi. Még a víz sem. Beszereztünk egy kis felvágottat meg vmi előre rántott halat holnapra kajának. Ja és kénytelenek voltunk venni egy Colát is, mert már nem bírjuk az itteni íztelenséget. Komolyan. Borzalmas. Én tudtam magamról, hogy nem igazán díjazom a japán kaját, de ez több mint sok :D Tegnap éjjel főztünk udont meg sobát. Persze mindezt előre legyártott verzióból. Az enyémnek konkrétan hipós doboz íze volt valami barna izékével a tetején. Baromi szar volt higgyétek el. Na de vissza a mai napra. Gyorsan haza robogtunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk rántottát. Oh igen fini gombás hagymás rántotta. Baromi jó lett de tényleg. Még haza fele megálltunk egy ilyen pici zöldségesnél, ahol viszonylag olcsó volt az ubi. 120 yen volt 3 kis kígyóuborka és 250 6 nagy paradicsom. Ezentúl csak oda fogunk járni. :)
Délután aztán rendet raktunk és végre elkezdtük a mosást. Izgalmas volt :D Semmit nem találtunk rajta. Konkrétan nem tudtuk, hogy hova kell tenni a mosóport és az öblítőt, úgyhogy azonnal ment is az sos mail a Yumának, hogy jöjjön skypera, mert nem értjük mi a szitu. Feljött és azonnal írtam neki, hogy TASKUTE! Videón próbáltunk segítséget kérni, de szerencsére közel lakik, így felajánlotta, hogy átjön. 5 perc múlva itt is volt. Megoldottuk a dolgot. Ja ami fontos! A MOSÓGÉP HIDEG VÍZZEL MOS! Itt maradt velünk még egy darabig Yumácska, aztán ment dolgozni, mi meg felpattantunk a gépsárkányainkra és elrobogtunk a 100 yenesbe. Vettünk füzetet meg tolltartót. Nagyon király! Majd megmutatom.
Este tekertünk még egyet a városban. Kicsit felfedeztük magunknak Cintivel. Megtaláltuk az oterát is. Holnap világosban elmegyünk oda is. Most meg mindjárt jönnek a finnek. Azt hiszem iszunk meg ismerkedünk. Annyira nincs kedvem, de a 3. lány, aki itt lakik egy szakon van velük, így meghívta őket.
Na sorosoro ikimasu, mert tényleg mindjárt itt vannak.
Üdv néktek gyermekeim és nézzétek a képeket facebookon.
2011. szeptember 16., péntek
Végre japánban!
Először is hahó mindenkinek. Zsófi végre kikötött Japánban. Bocsi a sok késlekedésért, de elhihetitek, hogy nagyon elfoglalt vagyok. De ma először itthon maradunk és blogolunk, no meg persze a családdal beszélünk.
Hát hol is kezdjem. Talán a repülőn. Ez volt az első utam repcsivel. Kicsit felkavaró élmény volt. De münchentől egy giga mega géppel jöttünk és megvolt a tipikus japán fogadtatás is. Kinyalták a fenekünket. De azért a 10. óra végére ez a meleg fogadtatás sem segített azon a tényen, hogy kockásra ültük a fenekünket. De a srác, aki mellettem ült nem igazán zavartatta magát azzal, hogy talán egy kicsit kényelmetlen az ülés, ugyanis a 13 órát végigülte és még pisilni sem ment ki.
Na tehát landoltunk 10.15kor Naritán. Jött a fogadóbizottság elénk. Hayashi sensei kapásból a nyakungba ugrott. Jó volt így érkezni. Megvettük az első onigirinket a reptéren, aztán már irányultunk is a suliba intézni a papírjainkat. Igazából elfelejtettem, hogy a másik oldalon van itt a kormány és kisebb szívrohamot kaptam, mikor az egyik kanyarnál azt hittem, hogy szembe megyünk a forgalommal. Itt tényleg minden fordítva múködik. a csapot pl lefele kell megnyitni. wáááá akárhányszor használom telibe fröcsizem magamat. XD
A suliba érve meghívtak minket egy ebédre, ami hagyott némi kívánni valót maga után. Jó minőségű volt, meg sok és igényes is, de mondhatjuk azt is, hogy elment a kedvem a japán kajától egy időre. A városházán regisztráltuk magunakat, majd úgy négy óra fele haza hoztak minket az apartmanba. Baromi nagy. Tágas és persze mind a hármunknak adtak egy kis szeretet csomagot. Nem hiszitek el, de ebben minden van. Tüsfürdő, lábasok, teafőző.... de ebből is 3at kaptunk... :D felmerült bennem, hogy vajon miért is van egy lakásban 3 teafőző... de inkább nem keresem a választ.
még első nap találkoztam yumával, aztán szépen lassan a többiekkel is. jó volt mindenkit újra látni. satoshi és eri még mindig ugyan olyan cukik. tegnap pl. elmentünk karaokezni. satoshi egy számba bele énekelte eri nevét és azt, hogy vele akar lenni. vagy valami ilyesmit. áhh imádtam. itt minden japcsi baromi jól énekel. ^^ végre egy igazi japán karaoki bárban jártam. hihetetlen volt.
na de vissza az időrendhez. tehát. :) első nap este feljött yuma ide, de nem sokat maradt. másnapra megbeszéltünk egy találkát vele a ház előtt. rengeteget segített. szerzett biciklit, meg vettünk telefont. közben becsatlakozott satoshi meg eri is. nagyon sokat baromkodtunk. a nap végén elmentünk nagybevásárlást tartani. na az megint egy élmény volt. minden új, semmiről nem tudjuk, hogy micsoda, de eri nagyon jól elnavigált minket. az árakról nem nagyon akarok írni. elég annyi, hogy 950 yen egy fürt szőlő. rengeteg érdekes dolgot láttunk. jajjj. :D élmény minden egyes perc.
másnap suli volt. évnyitó... 2 óra beszédekkel és percenkénti meghajlásokkal. utána állófogadás várt bennünket. a placement tesztet háromnegyed 5kor írtuk. ajj. közben átéltem életem első földrengést. durva érzés. lol.
nem is igazán tudom mit írhatnék. annyi minden van. jajj. most szerintem lassan befejezem. aztán majd szépen lassan kiírok mindent. :D
bb :)
Hát hol is kezdjem. Talán a repülőn. Ez volt az első utam repcsivel. Kicsit felkavaró élmény volt. De münchentől egy giga mega géppel jöttünk és megvolt a tipikus japán fogadtatás is. Kinyalták a fenekünket. De azért a 10. óra végére ez a meleg fogadtatás sem segített azon a tényen, hogy kockásra ültük a fenekünket. De a srác, aki mellettem ült nem igazán zavartatta magát azzal, hogy talán egy kicsit kényelmetlen az ülés, ugyanis a 13 órát végigülte és még pisilni sem ment ki.
Na tehát landoltunk 10.15kor Naritán. Jött a fogadóbizottság elénk. Hayashi sensei kapásból a nyakungba ugrott. Jó volt így érkezni. Megvettük az első onigirinket a reptéren, aztán már irányultunk is a suliba intézni a papírjainkat. Igazából elfelejtettem, hogy a másik oldalon van itt a kormány és kisebb szívrohamot kaptam, mikor az egyik kanyarnál azt hittem, hogy szembe megyünk a forgalommal. Itt tényleg minden fordítva múködik. a csapot pl lefele kell megnyitni. wáááá akárhányszor használom telibe fröcsizem magamat. XD
A suliba érve meghívtak minket egy ebédre, ami hagyott némi kívánni valót maga után. Jó minőségű volt, meg sok és igényes is, de mondhatjuk azt is, hogy elment a kedvem a japán kajától egy időre. A városházán regisztráltuk magunakat, majd úgy négy óra fele haza hoztak minket az apartmanba. Baromi nagy. Tágas és persze mind a hármunknak adtak egy kis szeretet csomagot. Nem hiszitek el, de ebben minden van. Tüsfürdő, lábasok, teafőző.... de ebből is 3at kaptunk... :D felmerült bennem, hogy vajon miért is van egy lakásban 3 teafőző... de inkább nem keresem a választ.
még első nap találkoztam yumával, aztán szépen lassan a többiekkel is. jó volt mindenkit újra látni. satoshi és eri még mindig ugyan olyan cukik. tegnap pl. elmentünk karaokezni. satoshi egy számba bele énekelte eri nevét és azt, hogy vele akar lenni. vagy valami ilyesmit. áhh imádtam. itt minden japcsi baromi jól énekel. ^^ végre egy igazi japán karaoki bárban jártam. hihetetlen volt.
na de vissza az időrendhez. tehát. :) első nap este feljött yuma ide, de nem sokat maradt. másnapra megbeszéltünk egy találkát vele a ház előtt. rengeteget segített. szerzett biciklit, meg vettünk telefont. közben becsatlakozott satoshi meg eri is. nagyon sokat baromkodtunk. a nap végén elmentünk nagybevásárlást tartani. na az megint egy élmény volt. minden új, semmiről nem tudjuk, hogy micsoda, de eri nagyon jól elnavigált minket. az árakról nem nagyon akarok írni. elég annyi, hogy 950 yen egy fürt szőlő. rengeteg érdekes dolgot láttunk. jajjj. :D élmény minden egyes perc.
másnap suli volt. évnyitó... 2 óra beszédekkel és percenkénti meghajlásokkal. utána állófogadás várt bennünket. a placement tesztet háromnegyed 5kor írtuk. ajj. közben átéltem életem első földrengést. durva érzés. lol.
nem is igazán tudom mit írhatnék. annyi minden van. jajj. most szerintem lassan befejezem. aztán majd szépen lassan kiírok mindent. :D
bb :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)