Kommunizmus, avagy miért a cipő viszi a japán lányokat?

Ha az ember japánba költözik sok érdekes tapasztalattal lesz gazdagabb.  Ma néhány olyan dolgot fogok leírni, ami felett eddig nem igazán tudtam még napirendre térni.
Nekem mindenképpen az egyik legmókásabb dolog, amivel itt találkoztam, hogy kicsit átérezhetem milyen is lehetett anno a kommunizmus idején nálunk. Na persze ez csak vicc, de néha halál komolyan erős párhuzamot tudok vonni a vörös csillagosok és Japán között. Legalábbis, ami a munkát illeti. Most képzeljétek el, hogy ültök a kocsiban és robogtok az iskola felé. Megérkeztek a suli parkolójába, ahol áll egy idős bácsi, aki szedi a 200 yenes parkolási díjat, majd miután átjutottál ezen az akadályon rögtön egy másik helyes kis bácsikába botlasz, akinek mindösszesen annyi a feladata, hogy megmutassa melyik parkoló helyre állhatsz be a járgányoddal. Itt halál komolyan tök olyan mint otthon a rejtett munkanélküliség. Na jó persze nem, de akkor is. Basszus. Itt olyan felesleges dolgokra alkalmaznak embereket, hogy az valami elképesztő. Múltkor mikor nyelvvizsgázni mentünk Chibába... Az egyetem, ahol vizsgáztunk hatalmas. Körülbelül, mint egy kisebb város. Konkrétan az termekhez vezető úton legalább 20 ember állt kis táblákkal a kezükben, hogy merre is kell a szerencsétlen gaijinnak mennie. Nem lenne egyszerűbb a táblákat kiragasztani??? EMBEREK! Na és persze egyébként is fő a kollektivizmus és dolgozzunk a csoport jólétéért. A másik meg, hogy egy problémát annyira egyszerűen is meg lehetne oldani. Miért kell gyök kettővel csak úgy ímmel-ámmal tenni dolgokat?

Na ennyit a feleslegesen alkalmazott emberekről meg arról, hogy itt aztán semmi sem halad túl gyorsan... Térjünk is rá az én kedvenc napi rendi pontomra. A CIPŐK! Basszus! Én ilyet még soha nem láttam máshol. Képzeljétek el, ahogy egy relatíve csinos japán lány az iskolába siet. Ezzel nincs is semmi baj, de ha kicsit lejjebb téved a szemetek, mondjuk úgy deréktól lefele, akkor felmerül bennetek, hogy itt aztán nem stimmel valami! Gondolkozol, majd beugrik, jah hát igen! Vagy egy godzilla körömcipőit tévesztette össze kora reggel a sajátjával, vagy a lába ment össze 8 számot egy éjszaka alatt, de az biztos, hogy ép ember nem tesz ilyet magával direkt. A japán emberke konkrétan legalább 3 számmal nagyobb cipőt hord. Ez még a pasiknál nem is olyan gázos. De a lányok konkrétan magassarkúból is jobban preferálják a big méretet. Ha már volt rajtad úgy 5 cm-nél magasabb sarkú cipő már tudod, hogy amúgy sem könnyű benne járni, de ha még klaffog is, és önálló életet él az a szerencsétlen cipő... Leginkább vmi érdekesen csípőficamos képződményre hajaznak... A másik, hogy ezt még megfejelik egy szerintük aranyos giga csámpítással, és már kész is a kawaii cuki-muki japán lányka.

Egy harmadik komoly sokk, ami ma ért... Persze már megszokhattam volna. Az orrtúrás nyilvánosan. Ma ül velem szemben egy srác. Nem elég hogy kajak beletúrt az orrába, de még helyes kis lasztit is formált belőle az ujjával. Jó hogy nem pöckölte rám. Még az kellett volna.

Na hát gondoltam megosztom a nem túl pozitív élményeimet is veletek, hogy ne mindig csak a jókat halljátok. Mindig akarok ilyen bejegyzéseket is írni, de valahogy elmaradnak. :)
Remélem senkinek nem vettem el a kedvét semmitől. Én még mindig szeretek itt, csak hát vannak emészthetetlen dolgok. De hát végtére is nem itt szocializálódtam nem igaz? :)


Legyetek jók. Puszi a hasatokra.
Üdv.