OKINAWA-LUV

 Hát most hogy időm mint a tenger, pótolom az elmaradt Okinawai beszámolómat. Múlt héten sikerült landolnom Hanedán és ezzel magam mögött hagytam a legszebb helyet, ahol életemben jártam. Hát mivel elég hosszúra sikerült a nyaralásom csak nagyvonalakban írom le, hogy mi történt velünk. Előzetesben Okinawáról annyit, hogy Japán legdélibb szigete (vagyis hát szigetcsoportja), ahol jellemzően a hőmérséklet télen sem süllyed 15 fok alá, jelképe a hibiszkusz és a helyi védőszent Shi-Sa, valamint érdemes még róla tudni, hogy félig japán félig amerikai fennhatóság alá tartozik, így a lakosság is ilyen arányban oszlik meg. Amúgy meg folyton az volt az érzésem, hogy hawaii-n vagyok. :D

Na tehát csapjunk is a lecsóba. 3 vettük nyakunkba Japánt. Yuma, aki a házigazda szerepét vettel fel, ugyanis a kedves családja szállásolt el bennünket, Cinti, és jómagam. Odafelé nem volt semmi gond a repülőn, kivéve azt, hogy halálra untuk magunkat. Mikor leszálltunk megcsapott az a fajta páratartalom, amit otthon az ember soha nem tapasztal. Nem is csoda, hiszen esett az eső, de egész nap 26 fok volt.

Nagyon részeltekbe, mint ahogy mondtam is nem akarok menni. A legfontosabb dolgokat képekben feltöltöttem. De azért pár szót mégis szeretnék írni. Először is a kaják... :) Finomak! Sőt isteniek. Nem japán kajákról  van szó elsősorban. Sok a disznóhús és rengeteget keveredtek a kaják az amerikai ízekkel, így megkaptuk a világ legfinomabb dolgát, a taco-rise-t.
Látnivalók! A palota elképesztően gyönyörű. Órákat el lehet bent és az udvaron tölteni. Az óceánpart is hihetetlenül szép mindenhol. Fehér homok, átlátszó  kék és zöld a víz mindenhol, hatalmas sziklákkal... UHHH vissza akarok menni. Két napra látogatást tettünk a sziget északi részén is, ahol az akváriumot és a helyi nevezetességet, az ananász parkot néztük meg. Még soha nem voltam akváriumban, így körülbelül úgy örültem és ugráltam minden egyes üveglap előtt mint egy ötéves. De hát ez van, nekem ez nagy élmény. És az ananász park is az volt! Kaptunk kis kocsit és mindenféle dzsungeles tájakon suhantunk át vele.

Egy érdekessége a szigetnek, hogy tömve van amerikai katonai bázisokkal. Ezek gyakorlatilag városok a városokban jellegűek. Kis protekcióval kettőbe be is sikerült mennünk. Ehettünk egy halom mindent, amit már régen nem :D láttam egy halom géppuskás embert, meg tankot és harckocsit is. Tényleg érdekes volt a dolog.

Ja igen. Ellátogattunk egy Club-ba is, amit én utáltam. No nem azért mert fapina vagyok. De okinawán mindenki a niga amerikai gettózenére nyomul, amit én aligha bírok elviselni. Viszont rendkívül nagy előnye az okinawai bároknak meg cluboknak, hogy ingyen van a helyi szesz az awamori. Amúgy hozzáteszem nem is gyenge. 30-40%-os kiszerelésben árulják és mindenki úgy issza mint a vizet. Ja de ha ez nem lenne elég, még a soft drinkek is ingyen járnak a kedves vendégnek egész éjjel.

Haza egyébként egyedül jöttem. Életemben először repültem így, de nem volt egy nagy kunszt. Yuma maradt a családjával még, Cinti pedig elindult egy egyszemélyes túrára Japánba. Én is megyek márciusban még egy csomó helyre, szóval semmi punnyadás... Majd igyexem mindenről beszámolni.

puszik

Megérkeztünk Okinawára

Ez egy amerikai bevásárlófalucska

Kastélybejárat

Shi-sa

Mini Shi-sa

Shirijou

Taco-Rice

Kitty-chan

Virágfesztivál az akvárium udvarán

vizicsillagsímogató

Akvárium

Valahol egy szikla tetején

Jópofa fa

Zsófi és Niki is Okinawán járt

A két unokanővérrel bulizunk

Ananász park

Tengerpart és kagylógyűjtés

Még egy szikla tetején

És még egy szikla