ma olyan vegyes érzéseim vannak. egy hónap után végre haza jöttem. ez a hónap sok mindent hozott. nagyon sok embert ismertem meg és rengeteget buliztam. talán többet is mint kellett volna, de úgy éreztem megengedhetem magamnak. sokat segített ez a hónap. végre én is érzem a lelkemben a tavaszt. ébred minden és vele én is ébredek egy nagyon hosszú álomból. lassú ez az ébredés, de elkezdődött. hogy őszinte legyek, nem annyira akartam haza jönni most. nem tudom. hiányzott az itthon, de olyan idegennek érzem magam itt most. megtaláltam a kis életemet pesten. fura, de egyben jó érzés is. kicsit önálló lehetek és mégis tudom, hogy jöhetek haza bármikor. lehet, hogy nem akartam haza jönni, de igazából jobb így. ha mentem volna, holnap bulizni, találkoztam volna vele. nem bírtam volna ki. azt a közönyt és azt a hidegséget... iszonyatosan fájt volna. már tényleg jól vagyok. nem gondolok rá olyan sokat és már nem is fáj. csak ilyenkor rossz, mikor egyedül ülök a szobámban. hiányzik a társasága, hiányoznak a beszélgetéseink és a sok dolog, amit együtt csináltunk. talán pont azért esik ilyen rosszul, hogy egy faszfej velem, mert eddig nem volt az. mikor bécsben jártunk együtt, már akkor is megbeszéltük, hogy nincs semmi. de akkor miért tudott normálisan viselkedni velem? most meg miért nem? tényleg nem értem. de már tényleg mindegy. most már semmi nem számít és semmi sem lényeges. volt, elmúlt és majd lesz valaki, aki tényleg értékeli azt, aki vagyok. addig meg élem a saját életem, olyan izgalmasan és boldogan, ahogyan csak tudom és persze nélküle.
üdv.
s.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése