2011. február 23., szerda
2011. február 20., vasárnap
trágyatenger...
az életem jelenleg egy hatalmas nagy trágya tenger ami, épp kezd elnyelni. van, hogy a hullám tetején vagyok és kapok levegőt, de aztán gyorsan újra elnyel és visszahúz. hát ez a mai is ilyen. hogy tud ennyire fájni, ha a szemembe mondja, hogy soha többet nem fog rám nézni úgy. Tudom hogy így van, az eszemmel tudom, de minden egyes ilyen szava, kb legyilkol. LÁTNI SZERETNÉM! még mindig látni szeretném...
2011. február 19., szombat
Pest segít...
szeretnék visszamenni pestre. itt nem tudok felejteni... hiába vannak itthon anyáék, vhogy itt mindig befordulok. nem tudom mi van :( akkor jó ha suliban lehetek és amikor minden más lefoglal. itt ülök a gép előtt és csak kattogok. szeretnék valakit, akire végre úgy nézhetek, hogy igen őt akarom. colt nagyon imádom és tök örülök, hogy kibékültünk, de egyszerűen ő csak egy jó barát, aki jelenleg a legközelebb áll hozzám és tartja bennem a lelket. bárcsak vissza tudnék bele szeretni. az jó lenne, de nem megy...
mindegy. holnap vissza megyek pestre, és onnantól maradok is fenn 3 hétig kb. jönnek a cserediákok meg csinálom az évközi feladatokat aztán majd nem lesz ennyi szabad időm. a péntektől félek... haza jön. rosszul fogom magam ezzel a tudattal érezni, hogy itt van és nem találkozunk, nem hív és nem kontaktolunk. annyira hülye vagyooooook. tudom, hogy nem szabad szeretni és el is fogadtam, de akkor sem tudok másra gondolni. rossz, hogy az exére gondol... szomorúvá tesz nagyon. de idővel jobb lesz...
tegnap amúgy voltam fodrásznál. tök szép lett a színe a hajamnak és persze a fazonja is. olyan kis nőcis lett, de mégis sorás. nem sok minden változott ugyan, de mégis sokkal jobb. kicsit csinosabb dizájnt terveztem magamnak a tavaszra. na nem azt mondom, hogy ilyen titkárnős szereléseket. sajnos azok bármennyire is tetszenek, egyszerűen nem én vagyok. de csinos kis bohókás, amolyan sorás cuccokat fogok beszerezni. tudjátok. olyan vagányul csinosat. kifosztom a zarát idén tavasszal. a vásárlás jót tesz a lelkemnek azt hiszem. majd az helyre rakja az megtépázott és porba taposott egomat én önbizalmamat.
na megyek szenvedek máshol és nem itt nektek, mert gondolom elég volt belőlem.
üdv
S.
mindegy. holnap vissza megyek pestre, és onnantól maradok is fenn 3 hétig kb. jönnek a cserediákok meg csinálom az évközi feladatokat aztán majd nem lesz ennyi szabad időm. a péntektől félek... haza jön. rosszul fogom magam ezzel a tudattal érezni, hogy itt van és nem találkozunk, nem hív és nem kontaktolunk. annyira hülye vagyooooook. tudom, hogy nem szabad szeretni és el is fogadtam, de akkor sem tudok másra gondolni. rossz, hogy az exére gondol... szomorúvá tesz nagyon. de idővel jobb lesz...
tegnap amúgy voltam fodrásznál. tök szép lett a színe a hajamnak és persze a fazonja is. olyan kis nőcis lett, de mégis sorás. nem sok minden változott ugyan, de mégis sokkal jobb. kicsit csinosabb dizájnt terveztem magamnak a tavaszra. na nem azt mondom, hogy ilyen titkárnős szereléseket. sajnos azok bármennyire is tetszenek, egyszerűen nem én vagyok. de csinos kis bohókás, amolyan sorás cuccokat fogok beszerezni. tudjátok. olyan vagányul csinosat. kifosztom a zarát idén tavasszal. a vásárlás jót tesz a lelkemnek azt hiszem. majd az helyre rakja az megtépázott és porba taposott egomat én önbizalmamat.
na megyek szenvedek máshol és nem itt nektek, mert gondolom elég volt belőlem.
üdv
S.
we were talking on the skype...
most olvastam vissza december 18-ától a skype beszélgetésemet. vissza akarom kapni azt helyzetet, ami akkor volt. önfeledt beszélgetések, szivatások, csak úgy mint két jó haver... azt beszélgetni, hogy mikor megyünk forralt borozni, meg csak úgy elütni az időt a városban... uhm. nekem az a helyzet totálisan megfelelt :( nem akartam, hogy így elromoljanak a dolgok. rossz bele gondolni, hogy milyen volt és mi lett ebből az egészből, de már nem tudok mit csinálni. :(
Üdv.
SoRa
Üdv.
SoRa
2011. február 18., péntek
2011. február 15., kedd
spakojnoj nochi...
ja spal bi staboj.
no ti ne tut.
poetomu chuvstvaju sebe plohe.
no dumaju budet eshe takoj nochj kogda v msete budem spaty v moem kravate.
no ti ne tut.
poetomu chuvstvaju sebe plohe.
no dumaju budet eshe takoj nochj kogda v msete budem spaty v moem kravate.
2011. február 14., hétfő
ennyi meg egy bambi...
hétfő dél van... kicsit unatkozom a koliban és nem is vagyok a toppon. tegnap sikerült söröznöm colival, a mostanában amúgy sem túl jól szuperáló gyomrommal. érdekes nap volt a tegnapi. kinn aludtam colnál, mert hát miért ne. ^^ nagyon jó volt valakivel úgy aludni, hogy átölel. ő amúgy is mindig megnyugtat, ha baj van. sokat beszélgettünk meg elvoltunk. szerencsére kibekkeltem, hogy ne nézzünk filmet XD utálok amerikai filmeket nézni, ezen elég sűrűn össze is zördültünk anno. nem köt le XD nem tehetek róla. reggel főzött nekem kávét meg ilyen apróságok. de sajnos az a kávé nem olyan volt, mint amilyen szeretném, hogy legyen :(
kicsit megint megzuhantam a hétvégén. pénteken beszéltem az illetővel, aki miatt már hetek óta csak gyötrődöm. annyira jól esik ha hallom a hangját. ennyi elég is, hogy ok legyen minden. de ahogy nem ír rám, vagy nem beszélünk kiakadok. ez volt szombaton is. a legnagyobb baj, hogy valami nincs rendben vele, és annyira nem akarom, hogy ilyen legyen. legyen boldog. ezt szeretném. de nem igazán tudom, hogy tudnék segíteni így úgy döntöttem, hogy többet nem mondok neki semmit, nem adok tanácsot... csinál amit csinál. szerintem nagy hülyeségre készül egyébként. van egy sanda gyanúm mit forgat a fejében, de hiába akarja, az már nem lesz ugyan olyan... gyűlölök ennyire aggódni miatta. és nem is tudom miért teszem, de ennek véget kell vetnem. most igazából haragszom rá és talán ez segít majd abban, hogy kibírjam, ha nem keres és ne írjak rá én. elég volt ebből. mindig col jut ilyenkor eszembe. egyszer azt mondta, hogy egy nő sose alázkodjon meg egy férfi miatt sem. és igaza van. én épp elég szánalmasan viselkedtem az utóbbi időben. többet nem lesz ilyen. majd egyszer rájön mit vesztett... nagyon önző egyébként... és ezzel annyira megbánt. őt megbántották korábban és elbántak vele, de ő ugyan ezt csinálja velem és ami a legrosszabb, hogy én tudom miért ilyen befordult faszkalap mostanában és még csak nem is titkolja előttem. annyira rosszul esik. csak saját maga érdekli. a hétvégén azt mondta, hogy 3 hónapja nem érdekli semmi és nem boldog. hát köszi. épp három hónapja ismerem... és azt merte mondani, hogy egy boldog pillanata nem volt ez alatt a 3 hónap alatt. ezt azért kötve hiszem. nem úgy nézett ki. de meg amúgy is. hogy lehet valaki ennyire tuskó. picit sem gondol bele abba, hogy ez a mondat nekem mennyire fájhat. és még ő mondja h mint embert meg barátot bír. hát köszi. én tekintettel vagyok a barátaimra és nem bántom meg őket. egyszerűen eltaposott ezzel az egy mondattal. ilyen barátokra nincs szükségem...
egyébként ma van valentin nap... ettől még rosszabb nekem. egyedül vagyok és ma az első kép az volt az utcán, hogy a srác áll a hévmegállóban egy szál vörös rózsával. hát bazd meg! én kibaszottul egyedül vagyok és mindenki szarik a fejemre. és akiért meg kb megveszek egy másik ember miatt rinyál még mindig és még csak meg sem próbálja elfelejteni, csak sajnálja magát...
kicsit megint megzuhantam a hétvégén. pénteken beszéltem az illetővel, aki miatt már hetek óta csak gyötrődöm. annyira jól esik ha hallom a hangját. ennyi elég is, hogy ok legyen minden. de ahogy nem ír rám, vagy nem beszélünk kiakadok. ez volt szombaton is. a legnagyobb baj, hogy valami nincs rendben vele, és annyira nem akarom, hogy ilyen legyen. legyen boldog. ezt szeretném. de nem igazán tudom, hogy tudnék segíteni így úgy döntöttem, hogy többet nem mondok neki semmit, nem adok tanácsot... csinál amit csinál. szerintem nagy hülyeségre készül egyébként. van egy sanda gyanúm mit forgat a fejében, de hiába akarja, az már nem lesz ugyan olyan... gyűlölök ennyire aggódni miatta. és nem is tudom miért teszem, de ennek véget kell vetnem. most igazából haragszom rá és talán ez segít majd abban, hogy kibírjam, ha nem keres és ne írjak rá én. elég volt ebből. mindig col jut ilyenkor eszembe. egyszer azt mondta, hogy egy nő sose alázkodjon meg egy férfi miatt sem. és igaza van. én épp elég szánalmasan viselkedtem az utóbbi időben. többet nem lesz ilyen. majd egyszer rájön mit vesztett... nagyon önző egyébként... és ezzel annyira megbánt. őt megbántották korábban és elbántak vele, de ő ugyan ezt csinálja velem és ami a legrosszabb, hogy én tudom miért ilyen befordult faszkalap mostanában és még csak nem is titkolja előttem. annyira rosszul esik. csak saját maga érdekli. a hétvégén azt mondta, hogy 3 hónapja nem érdekli semmi és nem boldog. hát köszi. épp három hónapja ismerem... és azt merte mondani, hogy egy boldog pillanata nem volt ez alatt a 3 hónap alatt. ezt azért kötve hiszem. nem úgy nézett ki. de meg amúgy is. hogy lehet valaki ennyire tuskó. picit sem gondol bele abba, hogy ez a mondat nekem mennyire fájhat. és még ő mondja h mint embert meg barátot bír. hát köszi. én tekintettel vagyok a barátaimra és nem bántom meg őket. egyszerűen eltaposott ezzel az egy mondattal. ilyen barátokra nincs szükségem...
egyébként ma van valentin nap... ettől még rosszabb nekem. egyedül vagyok és ma az első kép az volt az utcán, hogy a srác áll a hévmegállóban egy szál vörös rózsával. hát bazd meg! én kibaszottul egyedül vagyok és mindenki szarik a fejemre. és akiért meg kb megveszek egy másik ember miatt rinyál még mindig és még csak meg sem próbálja elfelejteni, csak sajnálja magát...
2011. február 12., szombat
még ha a szerelem nem is múlt el...
...még ha a szerelem nem is múlt el, de a bizalomnak vége, akkor ennyi volt...
Ezt egy mini doramában hangoztatták, ami ma néztem. Annyira igaz. Ha nincs meg a bizalom, bármennyire is szeretsz vkit, már nem tud működni.
2011. február 11., péntek
...
valahova nagyon messzire vitt ez a zene. egyszerűen mindjárt sírok. hiányt érzek. nagyon nagy hiányt.
2011. február 10., csütörtök
csak úgy
kicsit egyedül van :/ de azért minden ok. végre haza értem. nem tudom mit fogok itt 4 napig csinálni XD mindegy. azért elleszek. jajj egyre jobban pörgök rá arra, hogy jönnek a cserediákok ^^ végre lesz két-három mozgalmas hetem. nyáhááá. amúgy lesz 2000 ft-tal olcsóbban megint girura jegy. fasza. legalább ez ^^ már alig várom azt is. ott akarok lenni és szétcsapni magam :D na mindegy. csak ennyit akartam. Ja és itt ez a vidi. ma linkelte brigi, és hát megtetszett, szóval gondoltam kiposztolom ^^
2011. február 9., szerda
milyenek is vagyunk valójában?...
Én vagyok Hatchi kettő... Erre jutottam. Ma újra néztem már nagyon sokadjára a Nana 1. részét, és azt a kiábrándító felfedezést tettem, hogy Hatchiko Sora kettő, kicsit helyesebb és cukibb kiadásban... Álmodozó, ábrándozó, vidám, és kedves mindenkivel, viszont pont emiatt a naiv természete miatt kihasználják... Nem akarok többet Ő lenni. Szeretnék Nanává válni...
Amúgy minden téren megvagyok. Élvezem, hogy suliba járok. Nem tudom mi van, talán a szép idő miatt, de megint elkapott az egyetemista vagyok és rohanok az órákra egy termosz kávéval és stb hangulat... Most úgy viszonylag minden oké. ^^ Emellett persze sokat gondolok még arra az illetőre, de már nem igazán arra, hogy miért nem kellek neki, inkább csak próbálok rájönni mi is zajlik le a pici lelkében. Vajon tényleg egy kalap és nincsenek érzései, ahogy állítja vagy csak megbántották és most ilyen? Fogalmam sincs. Én arra jutottam a napokban, hogy tényleg nem egy kalap. Láttam és megmutatta, hogy nem az. Bízom benne, hogy erre ő maga is rájön. Amíg nem kerül saját magával tisztába és nem ismeri meg magát igazán, addig egyedül lesz és másnak sem hagyja, hogy megismerjék és szeretni sem fog tudni igazán. Áh nem tudom... Miért aggódom érte ennyire? Nem kellene többet foglalkoznom vele, de érdekel és ez egyszerűen nem csillapodik. Meg akarom fejteni, meg akarom még jobban ismerni. Persze sajnálom, hogy ő engem nem, de ezzel nem igazán tudok mit csinálni, csak elfogadni...
Amúgy minden téren megvagyok. Élvezem, hogy suliba járok. Nem tudom mi van, talán a szép idő miatt, de megint elkapott az egyetemista vagyok és rohanok az órákra egy termosz kávéval és stb hangulat... Most úgy viszonylag minden oké. ^^ Emellett persze sokat gondolok még arra az illetőre, de már nem igazán arra, hogy miért nem kellek neki, inkább csak próbálok rájönni mi is zajlik le a pici lelkében. Vajon tényleg egy kalap és nincsenek érzései, ahogy állítja vagy csak megbántották és most ilyen? Fogalmam sincs. Én arra jutottam a napokban, hogy tényleg nem egy kalap. Láttam és megmutatta, hogy nem az. Bízom benne, hogy erre ő maga is rájön. Amíg nem kerül saját magával tisztába és nem ismeri meg magát igazán, addig egyedül lesz és másnak sem hagyja, hogy megismerjék és szeretni sem fog tudni igazán. Áh nem tudom... Miért aggódom érte ennyire? Nem kellene többet foglalkoznom vele, de érdekel és ez egyszerűen nem csillapodik. Meg akarom fejteni, meg akarom még jobban ismerni. Persze sajnálom, hogy ő engem nem, de ezzel nem igazán tudok mit csinálni, csak elfogadni...
2011. február 7., hétfő
új nap új érzések
a tegnapi letört és lehangolt kedvem után a mai már sokkal jobb. bocsi a sok depresszív és mérges bejegyzés miatt. jelenleg töretlenül próbálok kilábalni ebből a keszekusza érzelemtengerből, kisebb nagyon sikerrel, de ma úgy érzem, hogy megint léptem előre egy picit. új nap új érzések... kinyitottam az ablakomat, jön be ez a meleg tavaszias levegő, kék az ég és ennyi elég is ahhoz, hogy újra mosolyogjak. ma úgy érzem új erőre kaptam és innentől nincs megállás. ^^ elfelejtem végre úgy mint egy embert, akibe talán beleszerettem és képes leszek rá úgy nézni, mint egy igazán jó barátra. most tényleg ezt érzem. azt hiszem most már igazán menni fog. biztos lesznek még rossz napjaim, de végre elfogadtam. remélem a tegnapi kirohanásommal nem ijesztettem meg és nem gondolja, hogy egy hisztis hülye picsa vagyok, mint ahogy általában nyilatkozik a volt nőiről. de talán nem. ennyire már ismer azért.
ma végre elkezdődött az új félév. habár ez az év nem indult túl rózsásan, de talán annál jobban fog folytatódni. mindjárt itt a tavasz és a sok vidámság időszaka. voltam fenn a japán tanszéken pár dolgot elintézni és mondták, hogy 22én érkeznek a cserediákok. 3 hétig maradnak, a többség lány lesz. már alig várom őket. biztos hihetetlenül mókás lesz megint. habár az órarendem most nem sok lógást enged meg, így valószínű sok dologról lemaradok, de azért majd igyexem mindenből kivenni a részem, elvégre ezért vagyok itt. most hogy végre megint csak magammal kell foglalkoznom úgy döntöttem még több energiát fektetek a japánba és az angolba. tényleg ki szeretnék menni és ezt csak úgy tudom megvalósítani, ha igazán csak erre koncentrálok. emellett persze már alig várom azt is, hogy mehessünk rudival angliába dolgozni a nyáron.
na lassan megyek vissza a suliba órára. nem vagyok valami lelkes XD nincs kedvem. inkább mennék kaeruval starbucksolni meg barmolni a városban. de sajnos most nem tehetem. talán majd legközelebb. gomen kaeru-tan! ígérem jóvá teszem ^^
üdv.
SoRa
ma végre elkezdődött az új félév. habár ez az év nem indult túl rózsásan, de talán annál jobban fog folytatódni. mindjárt itt a tavasz és a sok vidámság időszaka. voltam fenn a japán tanszéken pár dolgot elintézni és mondták, hogy 22én érkeznek a cserediákok. 3 hétig maradnak, a többség lány lesz. már alig várom őket. biztos hihetetlenül mókás lesz megint. habár az órarendem most nem sok lógást enged meg, így valószínű sok dologról lemaradok, de azért majd igyexem mindenből kivenni a részem, elvégre ezért vagyok itt. most hogy végre megint csak magammal kell foglalkoznom úgy döntöttem még több energiát fektetek a japánba és az angolba. tényleg ki szeretnék menni és ezt csak úgy tudom megvalósítani, ha igazán csak erre koncentrálok. emellett persze már alig várom azt is, hogy mehessünk rudival angliába dolgozni a nyáron.
na lassan megyek vissza a suliba órára. nem vagyok valami lelkes XD nincs kedvem. inkább mennék kaeruval starbucksolni meg barmolni a városban. de sajnos most nem tehetem. talán majd legközelebb. gomen kaeru-tan! ígérem jóvá teszem ^^
üdv.
SoRa
2011. február 6., vasárnap
szösszenet egy kalapról...
HEllo HEllo,
Igazából itt ülök az újonnan átrendezett koliszobánkban és gondoltam írok pár sort. Annyira állat lett a szoba. így már simán tudok ágyból is netezni és valahogy az egész tök barátságos lett. Örülök most ennek.
Amúgy ma elég érdekes napom volt. Teljes káosz és zűrzavar uralkodik a fejemben. Ma megint hihetetlenül rosszul éreztem magam, percenként jött rám a sírógörcs és nem tudtam ellene mit tenni. Borzasztó érzés, ha az ember igazán szeret vkit. Azt hiszem nálam ez áll jelenleg fenn... Nagyon tud fájni, ha le se szarja a másik a fejedet és tényleg egy érzéketlen tuskó. Nem tudom mit kellene csinálnom, hogy végre ne úgy gondoljak rá. Ezen sajnos semmi más nem segít csak az idő. Lehetne már két hónappal később...
Igazából az utóbbi hetekben rengeteget gondolkodtam róla, rólam és erről az egészről. Rájöttem arra is, hogy mekkora egy önző idióta vagyok, mert nem tudom ezt elfogadni. De mindegy. Ilyen vagyok. Habár erről nem teljesen én tehetek. Legutolsó találkozásunkkor én tényleg tartottam magam az egyezséghez. Nála aludtam, mégsem értem hozzá egy ujjal sem. Ő volt az aki éjjel hozzám bújt, és ő folytatta az egészet reggel. Hát így persze hogy nehéz elfelejteni... Ha nem érez semmit, akkor meg miért csinál ilyeneket? De most komolyan. Jó persze nem mondom, hogy nem esett jól, és azt sem hogy nagyon tiltakoztam. De így hogy felejtsem el?! Egyszerűen akarom és kell nekem. Kell az hogy reggel mikor felkeltünk együtt kávézzunk, kell az, hogy egész éjjel csak beszélgessünk és kell az is, hogy érezzem, ahogy hozzám ér. De nem lehet. Ez feldühít és nagyon szomorúvá is tesz. Azt hiszem nem most kellett volna vele találkoznom. Vagy lehet egyáltalán nem is kellett volna? Meg kellett volna maradnia annak az elérhetetlen álomképnek, ami már kb 3 éve az. Csak ezzel az a baj, hogy sokkal több és sokkal jobb, mint ahogy azt valaha is képzeltem. Ezért rossz ennyire most nekem.
Tegnap voltam colnál. Odabújt hozzám, de igazából csak mint egy jóbarát. Semmit nem akart, de azt gondoltam most nekem is jól fog esni ha megölel valaki. Tudjátok mi történt? Úgy érzetem, mintha egy darab kő mellett feküdnék, és csak annak a bizonyos illetőnek az arca volt előttem és az, hogy milyen az amikor ő ölel meg. Hát normális ez. És az normális, hogy ez a valaki tudja mit érzek és ennyire hideg. Még csak egy pici sajnálatot sem veszek észre rajta. Hihetetlen. Hogy lehet valaki ennyire hideg a másik ember nyomorával kapcsolatban? Ez nem az, hogy nem empatikus... ez valami sokkal durvább. De a legrosszabb, hogy még ezt is elnézem neki és nem tudok rá haragudni...
Amúgy ma elég érdekes napom volt. Teljes káosz és zűrzavar uralkodik a fejemben. Ma megint hihetetlenül rosszul éreztem magam, percenként jött rám a sírógörcs és nem tudtam ellene mit tenni. Borzasztó érzés, ha az ember igazán szeret vkit. Azt hiszem nálam ez áll jelenleg fenn... Nagyon tud fájni, ha le se szarja a másik a fejedet és tényleg egy érzéketlen tuskó. Nem tudom mit kellene csinálnom, hogy végre ne úgy gondoljak rá. Ezen sajnos semmi más nem segít csak az idő. Lehetne már két hónappal később...
Igazából az utóbbi hetekben rengeteget gondolkodtam róla, rólam és erről az egészről. Rájöttem arra is, hogy mekkora egy önző idióta vagyok, mert nem tudom ezt elfogadni. De mindegy. Ilyen vagyok. Habár erről nem teljesen én tehetek. Legutolsó találkozásunkkor én tényleg tartottam magam az egyezséghez. Nála aludtam, mégsem értem hozzá egy ujjal sem. Ő volt az aki éjjel hozzám bújt, és ő folytatta az egészet reggel. Hát így persze hogy nehéz elfelejteni... Ha nem érez semmit, akkor meg miért csinál ilyeneket? De most komolyan. Jó persze nem mondom, hogy nem esett jól, és azt sem hogy nagyon tiltakoztam. De így hogy felejtsem el?! Egyszerűen akarom és kell nekem. Kell az hogy reggel mikor felkeltünk együtt kávézzunk, kell az, hogy egész éjjel csak beszélgessünk és kell az is, hogy érezzem, ahogy hozzám ér. De nem lehet. Ez feldühít és nagyon szomorúvá is tesz. Azt hiszem nem most kellett volna vele találkoznom. Vagy lehet egyáltalán nem is kellett volna? Meg kellett volna maradnia annak az elérhetetlen álomképnek, ami már kb 3 éve az. Csak ezzel az a baj, hogy sokkal több és sokkal jobb, mint ahogy azt valaha is képzeltem. Ezért rossz ennyire most nekem.
Tegnap voltam colnál. Odabújt hozzám, de igazából csak mint egy jóbarát. Semmit nem akart, de azt gondoltam most nekem is jól fog esni ha megölel valaki. Tudjátok mi történt? Úgy érzetem, mintha egy darab kő mellett feküdnék, és csak annak a bizonyos illetőnek az arca volt előttem és az, hogy milyen az amikor ő ölel meg. Hát normális ez. És az normális, hogy ez a valaki tudja mit érzek és ennyire hideg. Még csak egy pici sajnálatot sem veszek észre rajta. Hihetetlen. Hogy lehet valaki ennyire hideg a másik ember nyomorával kapcsolatban? Ez nem az, hogy nem empatikus... ez valami sokkal durvább. De a legrosszabb, hogy még ezt is elnézem neki és nem tudok rá haragudni...
Üdv.
Sora
Sora
2011. február 5., szombat
másnap XD és hétvégi meg jövő heti programterv
11 óra, már fent vagyok és ülök a gépecském előtt. be ugrott, hogy te jó ég, én írtam kb 5 órával ezelőtt a blogomba, ahogy haza értem. XD megnézem és jézus XD nagyon mérges lehettem és egy idióta és túldramatizálok mindent részegen, de mindegy. ezt a postot benn hagyom, mert legalább emlékeztet. meg azért némi igazság van a dologban...
valaki hozhatna nekem enni!!! szegény csöves kolis vagyok, akinek semmi kajája jelenleg. mondjuk ha végre venném a fáradtságot, akkor felöltöznék és átmennék colhoz, aki ma főz nekem :D:D:D de ahhoz fel kéne állni :D
ma jön fel kriszta is este. aztán meg holnap megyünk nagybevásárolni és én a szobámat is átrendezem meg kitakarítok, mert ez már kritikán aluli XD hétfőn meg már suli. lesz egy halom dolgom, jöv hétre beígértem egy csomó találkozót :D úgy látom mindenki engem akar. remélem jön valami kexi fiú a suliban ebben a félévben, legalább akkor tudnám kinn legeltetni a szemeimet.
na megyek öltözni.
legyetek jók.
cuppp
valaki hozhatna nekem enni!!! szegény csöves kolis vagyok, akinek semmi kajája jelenleg. mondjuk ha végre venném a fáradtságot, akkor felöltöznék és átmennék colhoz, aki ma főz nekem :D:D:D de ahhoz fel kéne állni :D
ma jön fel kriszta is este. aztán meg holnap megyünk nagybevásárolni és én a szobámat is átrendezem meg kitakarítok, mert ez már kritikán aluli XD hétfőn meg már suli. lesz egy halom dolgom, jöv hétre beígértem egy csomó találkozót :D úgy látom mindenki engem akar. remélem jön valami kexi fiú a suliban ebben a félévben, legalább akkor tudnám kinn legeltetni a szemeimet.
na megyek öltözni.
legyetek jók.
cuppp
2011. február 4., péntek
magányos és felejteni akar
reggel háromnegyed 6. most értem haza buliból... egyedül ülök ebben a kibaszott szobában és már nagyon elegem van. mikor fogom végre picit jobban érezni magam. nem vagyok komplett. most már tényleg azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, mert ennyire rosszul mástól nem érezhetem magam. egyszerűen semmi más nem jár a fejemben és ettől már kezdek megőrülni. el akarok tűnni!!! vissza akarom forgatni azt az ominózus kereket egészen november 19-éig és eltörölni mindent ami azóta történt. hogy a faszba van az, hogy ha beszélek vele megnyugszom, ha látom semmi baj nincs, de ha nem beszélünk v nem találkozunk akkor teljesen odavagyok. utálom, hogy ennyire nem számítok és nem érek semmit. csak tudnám hol a faszomba basztam el és mi a kibaszott kurva élet az amitől végre elmehetek anélkül bulizni, hogy ne azon agyalnék, hogy ha az az érzéketlen kalap itt lenne, akkor tényleg jól érezném magam...
utálom magam, hogy ennyire gyenge szerencsétlen és érzékeny vagyok. miért nem tudok egyszerűen két nap alatt talpra állni, mint ahogy eddig?! én annyira próbálkozom. tényleg úgy kezelem, mint egy kibaszott havert, de lehet könnyebb lenne, ha nem szarná le ennyire a fejemet és ne lenne ennyire érzéketlen tuskó. annyira rossz belegondolni, hogy ha én nem keresném, akkor kb már azt se tudná, h létezem. hát mi vagyok én?! én tényleg próbálok túllépni és elfogadni, hogy barátok vagyunk. és ez még meg is felelne, de nem látom benne az affinitást erre egy picit sem a héten...
ma úgy indultam, hogy ez az! beiszok, és összeszedek valami kexit. de kb az első óra után rájöttem, hogy ha brad pitt állna előttem és könyörögne, h menjek hozzá, az sem nagyon hatna meg. pedig sokkal jobb lenne és könnyebb ha végre találnék vki mást, aki érdekel... legalább egy picit. legalább addig jussak el, hogy jaj de szép az a fiú... de nem. most még ez sem megy.
na mindegy. ezt most muszáj volt kiírnom magamból, mert megőrültem volna, ha nem... máris jobb egy picit megint. ^^
amúgy nem elég a saját nyomorom még a niki is beszólt valamit az este elején, amin aztán úgy felküldtem az agyam, hogy hűűűűha...
na mentem aludni. holnap megyek colhoz. vagyis ma. szerintem az a beszélgetés a helyemre fog végre rakni és segít eligazodni a keszekusza dolgaimban...
utálom magam, hogy ennyire gyenge szerencsétlen és érzékeny vagyok. miért nem tudok egyszerűen két nap alatt talpra állni, mint ahogy eddig?! én annyira próbálkozom. tényleg úgy kezelem, mint egy kibaszott havert, de lehet könnyebb lenne, ha nem szarná le ennyire a fejemet és ne lenne ennyire érzéketlen tuskó. annyira rossz belegondolni, hogy ha én nem keresném, akkor kb már azt se tudná, h létezem. hát mi vagyok én?! én tényleg próbálok túllépni és elfogadni, hogy barátok vagyunk. és ez még meg is felelne, de nem látom benne az affinitást erre egy picit sem a héten...
ma úgy indultam, hogy ez az! beiszok, és összeszedek valami kexit. de kb az első óra után rájöttem, hogy ha brad pitt állna előttem és könyörögne, h menjek hozzá, az sem nagyon hatna meg. pedig sokkal jobb lenne és könnyebb ha végre találnék vki mást, aki érdekel... legalább egy picit. legalább addig jussak el, hogy jaj de szép az a fiú... de nem. most még ez sem megy.
na mindegy. ezt most muszáj volt kiírnom magamból, mert megőrültem volna, ha nem... máris jobb egy picit megint. ^^
amúgy nem elég a saját nyomorom még a niki is beszólt valamit az este elején, amin aztán úgy felküldtem az agyam, hogy hűűűűha...
na mentem aludni. holnap megyek colhoz. vagyis ma. szerintem az a beszélgetés a helyemre fog végre rakni és segít eligazodni a keszekusza dolgaimban...
2011. február 2., szerda
"Have you ever wished to be someone else? Have you ever looked at someone you know and thought, 'He does what he wants'. Why shouldn't I do what I want? And have you then thought that if you looked like someone else, only for one day, you would be free to do anything you wanted?And nobody could blame you for it. Nobody would ever know that it was you, because it wasn't you! How exciting to change into someone else! Just for a day, or perhapst from time to time, not too often. Because if you changed into that other person often, then you might become that other person- and you might find it difficult to be yourself again."
This is an interesting part of book what i'm reading now.
This is an interesting part of book what i'm reading now.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)