Én vagyok Hatchi kettő... Erre jutottam. Ma újra néztem már nagyon sokadjára a Nana 1. részét, és azt a kiábrándító felfedezést tettem, hogy Hatchiko Sora kettő, kicsit helyesebb és cukibb kiadásban... Álmodozó, ábrándozó, vidám, és kedves mindenkivel, viszont pont emiatt a naiv természete miatt kihasználják... Nem akarok többet Ő lenni. Szeretnék Nanává válni...
Amúgy minden téren megvagyok. Élvezem, hogy suliba járok. Nem tudom mi van, talán a szép idő miatt, de megint elkapott az egyetemista vagyok és rohanok az órákra egy termosz kávéval és stb hangulat... Most úgy viszonylag minden oké. ^^ Emellett persze sokat gondolok még arra az illetőre, de már nem igazán arra, hogy miért nem kellek neki, inkább csak próbálok rájönni mi is zajlik le a pici lelkében. Vajon tényleg egy kalap és nincsenek érzései, ahogy állítja vagy csak megbántották és most ilyen? Fogalmam sincs. Én arra jutottam a napokban, hogy tényleg nem egy kalap. Láttam és megmutatta, hogy nem az. Bízom benne, hogy erre ő maga is rájön. Amíg nem kerül saját magával tisztába és nem ismeri meg magát igazán, addig egyedül lesz és másnak sem hagyja, hogy megismerjék és szeretni sem fog tudni igazán. Áh nem tudom... Miért aggódom érte ennyire? Nem kellene többet foglalkoznom vele, de érdekel és ez egyszerűen nem csillapodik. Meg akarom fejteni, meg akarom még jobban ismerni. Persze sajnálom, hogy ő engem nem, de ezzel nem igazán tudok mit csinálni, csak elfogadni...
Amúgy minden téren megvagyok. Élvezem, hogy suliba járok. Nem tudom mi van, talán a szép idő miatt, de megint elkapott az egyetemista vagyok és rohanok az órákra egy termosz kávéval és stb hangulat... Most úgy viszonylag minden oké. ^^ Emellett persze sokat gondolok még arra az illetőre, de már nem igazán arra, hogy miért nem kellek neki, inkább csak próbálok rájönni mi is zajlik le a pici lelkében. Vajon tényleg egy kalap és nincsenek érzései, ahogy állítja vagy csak megbántották és most ilyen? Fogalmam sincs. Én arra jutottam a napokban, hogy tényleg nem egy kalap. Láttam és megmutatta, hogy nem az. Bízom benne, hogy erre ő maga is rájön. Amíg nem kerül saját magával tisztába és nem ismeri meg magát igazán, addig egyedül lesz és másnak sem hagyja, hogy megismerjék és szeretni sem fog tudni igazán. Áh nem tudom... Miért aggódom érte ennyire? Nem kellene többet foglalkoznom vele, de érdekel és ez egyszerűen nem csillapodik. Meg akarom fejteni, meg akarom még jobban ismerni. Persze sajnálom, hogy ő engem nem, de ezzel nem igazán tudok mit csinálni, csak elfogadni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése