reggel háromnegyed 6. most értem haza buliból... egyedül ülök ebben a kibaszott szobában és már nagyon elegem van. mikor fogom végre picit jobban érezni magam. nem vagyok komplett. most már tényleg azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, mert ennyire rosszul mástól nem érezhetem magam. egyszerűen semmi más nem jár a fejemben és ettől már kezdek megőrülni. el akarok tűnni!!! vissza akarom forgatni azt az ominózus kereket egészen november 19-éig és eltörölni mindent ami azóta történt. hogy a faszba van az, hogy ha beszélek vele megnyugszom, ha látom semmi baj nincs, de ha nem beszélünk v nem találkozunk akkor teljesen odavagyok. utálom, hogy ennyire nem számítok és nem érek semmit. csak tudnám hol a faszomba basztam el és mi a kibaszott kurva élet az amitől végre elmehetek anélkül bulizni, hogy ne azon agyalnék, hogy ha az az érzéketlen kalap itt lenne, akkor tényleg jól érezném magam...
utálom magam, hogy ennyire gyenge szerencsétlen és érzékeny vagyok. miért nem tudok egyszerűen két nap alatt talpra állni, mint ahogy eddig?! én annyira próbálkozom. tényleg úgy kezelem, mint egy kibaszott havert, de lehet könnyebb lenne, ha nem szarná le ennyire a fejemet és ne lenne ennyire érzéketlen tuskó. annyira rossz belegondolni, hogy ha én nem keresném, akkor kb már azt se tudná, h létezem. hát mi vagyok én?! én tényleg próbálok túllépni és elfogadni, hogy barátok vagyunk. és ez még meg is felelne, de nem látom benne az affinitást erre egy picit sem a héten...
ma úgy indultam, hogy ez az! beiszok, és összeszedek valami kexit. de kb az első óra után rájöttem, hogy ha brad pitt állna előttem és könyörögne, h menjek hozzá, az sem nagyon hatna meg. pedig sokkal jobb lenne és könnyebb ha végre találnék vki mást, aki érdekel... legalább egy picit. legalább addig jussak el, hogy jaj de szép az a fiú... de nem. most még ez sem megy.
na mindegy. ezt most muszáj volt kiírnom magamból, mert megőrültem volna, ha nem... máris jobb egy picit megint. ^^
amúgy nem elég a saját nyomorom még a niki is beszólt valamit az este elején, amin aztán úgy felküldtem az agyam, hogy hűűűűha...
na mentem aludni. holnap megyek colhoz. vagyis ma. szerintem az a beszélgetés a helyemre fog végre rakni és segít eligazodni a keszekusza dolgaimban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése