hát hogy őszinte legyek tegnap nagyon megtörtem. szembe robogott 120szal a meztelen valóság és el is gázolt. beledöngölt a kemény és hideg aszfaltba. tényleg semmi reményem. randizik, más lánynak gitározik... tudom, hogy mit jelent ez, nem vagyok hülye és ismerem is az illetőt. velem is így kezdte. ittunk együtt, gitározott nekem... aztán jött minden más. miért nem vagyok elég jó neki nem értem? nem akarom, hogy beleszeressen vkibe, de nem tehetek ellene. se jogom, se lehetőségem ezt megakadályozni, sajnos a szerelmem nem ér semmit.
töröltem. tegnap végre töröltem az életemből. végleg feladtam. egy pillanat alatt feladtam az egészet, azt ami miatt már annyit szenvedtem. túlságosan fájó szeretni őt. mindig csak megbánt és én már nem akarok szenvedni. letöröltem facebookról, letiltottam skyperól... végre képes voltam rá. nem tudom, hogy mi lesz ezek után. egyáltalán tényleg komolyan gondolta, hogy emberileg kedvel? észreveszi e egyáltalán, hogy eltűntem az életéből? azt hiszem nem. túl önző és csak magával törődik. egyszerűen leszar mindenkit és mindent. ezt meg is beszéltük múltkor... mostantól csak magamra koncentrálok és arra, hogy megkapjam az egy éves ösztöndíjat szeptembertől japánba. itt kell hagynom mindent magam mögött. elég volt a hímnem jeles példányaiból és a szenvedésből. soha többet nem leszek őszinte senkivel és soha nem fogok megnyílni. elég volt, hogy csak megbántanak... ez az ember kiölt belőlem mindent, amitől én voltam én. eltűnt a mosolyom és csak akkor tudtam vigyort erőltetni az arcomra, mikor vele lehetettem. átformált és ezt gyűlölöm... ez már beteges nálam. mindent megtettem volna neki és ez szánalmas. mindegy. egyszer, majd mikor tényleg egyedül lesz, rájön mit is veszített velem. fel se fogja milyen az, ha vkit tiszta szívből szeretsz és hogy mit meg nem tenne érted... ha felszínes lelkinyomorékora vágyik, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy hogy néznek ki, agyuk semmi és csak villogni akarnak vele... Hát tegye.
töröltem. tegnap végre töröltem az életemből. végleg feladtam. egy pillanat alatt feladtam az egészet, azt ami miatt már annyit szenvedtem. túlságosan fájó szeretni őt. mindig csak megbánt és én már nem akarok szenvedni. letöröltem facebookról, letiltottam skyperól... végre képes voltam rá. nem tudom, hogy mi lesz ezek után. egyáltalán tényleg komolyan gondolta, hogy emberileg kedvel? észreveszi e egyáltalán, hogy eltűntem az életéből? azt hiszem nem. túl önző és csak magával törődik. egyszerűen leszar mindenkit és mindent. ezt meg is beszéltük múltkor... mostantól csak magamra koncentrálok és arra, hogy megkapjam az egy éves ösztöndíjat szeptembertől japánba. itt kell hagynom mindent magam mögött. elég volt a hímnem jeles példányaiból és a szenvedésből. soha többet nem leszek őszinte senkivel és soha nem fogok megnyílni. elég volt, hogy csak megbántanak... ez az ember kiölt belőlem mindent, amitől én voltam én. eltűnt a mosolyom és csak akkor tudtam vigyort erőltetni az arcomra, mikor vele lehetettem. átformált és ezt gyűlölöm... ez már beteges nálam. mindent megtettem volna neki és ez szánalmas. mindegy. egyszer, majd mikor tényleg egyedül lesz, rájön mit is veszített velem. fel se fogja milyen az, ha vkit tiszta szívből szeretsz és hogy mit meg nem tenne érted... ha felszínes lelkinyomorékora vágyik, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy hogy néznek ki, agyuk semmi és csak villogni akarnak vele... Hát tegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése