üres vagyok...

Az ember folyton hülyét csinál magából, de én ezt valami mesteri szintre fejlesztem lassan... Jelenleg élő halott vagyok... Fuldoklom, nem kapok levegőt és a szívem és a pulzusom is olyan gyorsan ver. ez már nem fájdalom, csak mérhetetlen nagy csalódottság, és üresség. nem értem magam, nem értem őt. nem tudom mi a jobb. ha beszélek vele, vagy ha látom, vagy ha egyáltalán semmit nem tudok róla. dehát akarok róla tudni, akarom hogy keressen... de talán ez fáj a legjobban, hogy látom, hogy tényleg annyira hidegen hagyom minden szempontból... neki mindegy, hogy szar e nekem, neki mindegy hogy mekkora fájdalmat okoz a közönyével. ő egyszerűen ilyen. smst írogat lányoknak és azt mondja, hogy jah hagyjad már leszarom a csajt meg egyébként is most csak ilyenem volt... na persze. legalább ne hazudna. nem randi? hát akkor mi az ha találkozol egy addig ismeretlen lánnyal, isztok együtt, gitározol neki és dumáltok... ez egy kibaszott randi...már nem tudok dühös sem lenni, csak ülök itthon nyugodtan, folynak a könnyeim és üres vagyok. mintha egy nagy gödör legalján lennék és soha nem tudnék kimászni...és persze még mindig azt várom, hogy ha itthon lesz mikor hív fel, hogy helo nincs kedved összefutni és kvzni? de persze mindezt csak várom, mert semmire nem értékel. nem akar a barátom sem lenni, csak jó voltam neki a wow mellé pár hétre unaloműzőnek...