Írni támadt kedvem itt ülve a tök sötét szobámban. Persze mi másról tudnék írni, mint magamról. Ma érdekes napom volt. Na nem mintha annyi minden történt volna, csak kozmetikusnál voltam meg elmentünk az öcsimmel ketten ebédelni. Igazából nem ez a lényeg. Inkább az, hogy ma már nem úgy gondoltam rá. Ma csak szomorú voltam és csalódott. De ez inkább ilyen beletörődő szomorúság. Persze tudom, ezzel nincs vége. Még lesz nagyon rossz is, de ha így maradna, az már jó lenne. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy meglátom valaki mással, akivel esetleg ugyan azokat a dolgokat csinálja mint velem, de nem tehetek ellene.
Sokat gondolkodtam azokon a dolgokon, amik vissza jutottak a fülembe. Soha egy percig nem gondolta komolyan az egészet, meg hogy csak arra voltam jó, hogy kiegészítsem a wow-t... Talán így van, de akkor sem vagyok benne biztos. Jó lenne tőle hallani, de nem azt amit hallani akarok, hanem amit ő gondolt és ne szépítse, hogy ne fájjon. Csak az igazat akarom végre. Annyian mondják, hogy csak átvert és soha egy percig sem tisztelt. De valahogy nem tudom ezt érezni. Azt éreztem, hogy mikor kiöntötte a szívét nekem, az tényleg őszinte volt és azt akarta, hogy én hallgassam meg. Talán butaság és ezt is csak elhitetem magammal... Nem tudom. Most már semmiben nem vagyok biztos, csak abban, hogy én soha nem hazudnék neki és soha nem bántanám. Nem tudom miért nem érzi ezt.. Én soha nem azért akartam vele lenni, mert olyan szép vagy épp menő... egyszerűen csak beleszerettem abba, amit mond és abba, hogy olyan gyönyörű a lelke, ha megnyílik. Lehet hülye vagyok, lehet csak én beszélem ezt be és egy szerencsétlen hazug szemét, ahogy mindenki mondja, de én ilyennek látom és kész. Ennyi hazugságot nem mondhatott nekem. Az amikor leugrott a buszról utánam, hogy márpedig itt marad pesten, az hogy azt mondta, hogy hiányzom és akkora mosollyal rohant felém, ezek igaziak voltak... Nem magamat akarom becsapni, és nem is azt akarom mondani, hogy szeretett, csak azt, hogy nem átverés volt, amit tett és talán emberként és barátként továbbra is érdekes maradok számára. Még sok idő lesz, amíg teljesen úgy tudok rá nézni, hogy már teljesen hidegen hagy, de muszáj lesz... Ha nincs meg bennem, amit keres, akkor nincs mit tenni, soha nem fog szeretni...
Sokat gondolkodtam azokon a dolgokon, amik vissza jutottak a fülembe. Soha egy percig nem gondolta komolyan az egészet, meg hogy csak arra voltam jó, hogy kiegészítsem a wow-t... Talán így van, de akkor sem vagyok benne biztos. Jó lenne tőle hallani, de nem azt amit hallani akarok, hanem amit ő gondolt és ne szépítse, hogy ne fájjon. Csak az igazat akarom végre. Annyian mondják, hogy csak átvert és soha egy percig sem tisztelt. De valahogy nem tudom ezt érezni. Azt éreztem, hogy mikor kiöntötte a szívét nekem, az tényleg őszinte volt és azt akarta, hogy én hallgassam meg. Talán butaság és ezt is csak elhitetem magammal... Nem tudom. Most már semmiben nem vagyok biztos, csak abban, hogy én soha nem hazudnék neki és soha nem bántanám. Nem tudom miért nem érzi ezt.. Én soha nem azért akartam vele lenni, mert olyan szép vagy épp menő... egyszerűen csak beleszerettem abba, amit mond és abba, hogy olyan gyönyörű a lelke, ha megnyílik. Lehet hülye vagyok, lehet csak én beszélem ezt be és egy szerencsétlen hazug szemét, ahogy mindenki mondja, de én ilyennek látom és kész. Ennyi hazugságot nem mondhatott nekem. Az amikor leugrott a buszról utánam, hogy márpedig itt marad pesten, az hogy azt mondta, hogy hiányzom és akkora mosollyal rohant felém, ezek igaziak voltak... Nem magamat akarom becsapni, és nem is azt akarom mondani, hogy szeretett, csak azt, hogy nem átverés volt, amit tett és talán emberként és barátként továbbra is érdekes maradok számára. Még sok idő lesz, amíg teljesen úgy tudok rá nézni, hogy már teljesen hidegen hagy, de muszáj lesz... Ha nincs meg bennem, amit keres, akkor nincs mit tenni, soha nem fog szeretni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése