Hahó kicsik és nagyok!
Mi újság felétek? Remélem mindenki ép és egészséges. Ma egy elég érdekes kis kirándulásról számolok be nektek. Vasárnap Nikkoba látogattunk el az iskola jóvoltából. Nikko most már bizton állíthatom, hogy nem hiába a világörökség része. Elképesztően szép volt.
Vasárnap reggel 7kor indultunk a suliból, szóval a legkevésbé sem voltam friss és fitt, és az utolsó dolog, amit akkor kívántam, h kirándulni menjek, de már be volt fizetve a pénz, szóval nem volt más választás. A három órás utat egy megállóval sikerült megtenni. Mi szerencsére azon a buszon kaptunk helyet, ahol inkább az európaiak képviseltették magukat. Higgyétek el megvan az oka, hogy miért mondom. Nem mókás a kínaiak társasága. És ami azt illeti, egyre jobban kivan a tökünk velük...
Na tehát ahogy megérkeztünk, csak ámultam és bámultam. Már értem, hogy a japánoknak miért szórakozás az őszi leveleket bámulni. Itt ugyanis a momiji legalább olyan jelentős esemény, mint a hanami tavasszal. Itt nem sárgák és barnák a levelek, hanem tűz pirosak. Elképesztően gyönyörű. Nikko egyébként egy Edo kori város tele gyönyörű templomokkal és vízesésekkel. Mi sajnos csak egy templomot jártunk végig, mert ennyire volt idő. De persze ez több épületből állt, és meghallgattunk egy japán mesét is az egyikben térdelve. Ami egyébként nem volt vicces, mert 30 perces sor volt a bejárat előtt és mindezt persze mezítláb kellett végig állni a 13 fokban. De megérte. Vettek egy szerencsekabalát is az egyik templomban, meg húztam ilyen kínai szerencsesüti jellegű dolgot is, mely szerinte nagyon szerencsés leszek.
Kissé kiéhezve jött el az ebédidő, amikor is közölték, hogy 45 perc van arra, hogy együnk mert megyünk tovább. Persze egy darab elfogadható kajáldát sem találtunk, így beültünk egy kávézóba pirítóst és salátát enni. Rossz lépés volt :D A néni, aki bent volt, leginkább úgy nézett ki mint egy 70 éves transzi és az 5 megrendelt kaját a csigákat is megszégyenítő lassúsággal készítette el. De semmi pánik! Kedves kis magyar utitársam megsürgette kicsit, így néhány perces késéssel sikerült elcsípni a buszt.
A kövi megálló egy Edo kori város másolata volt. Ez körülbelül olyan volt, mint a Skanzenek nálunk. Annyi kivétellel, hogy ez érdekes volt. :D Inkább úgy mondanám, hogy add össze a skanzent disneyland-del és már helyben is vagyunk. Beöltözött gésák, szolgák, szamurájok és még prostik is voltak. Elképesztő mennyi mindent ki lehetett próbálni. Kimonóba öltözést, dobócsillagozást, lovaglást, nunjakuzást... :D Ami a legjobban tetszett, hogy voltak ilyen félelmetes szellemkastély szerű dolgok, csak ezek kínzókamrás kiadásban. Elég félelmetes volt a dolog. Az utolsó háromnegyed óránkat pedig arra szántuk, hogy végig nézzünk egy színházi előadást ninjákról. Nagyon tetszett. Úgy megvolt csinálva... ÁHHH vissza akarok menni.
A nap végére hulla fáradtak voltunk. 5kor indultunk haza, és fél 10re sikerült is célt érni. Mindezek után elmentünk Yumával és még 3 okinawai sráccal a közeli nagyobbacska városba bowlingozni, ugyanis aznap volt Yuma szülinapja. Érdekes élmény volt. De meglepően jól csináltam. Mindenki csak pillogatott nagyokat, hogy lehetetlen, hogy először csinálok ilyet. XD fél 4re értünk haza a mulatságból. Egyébként hozzá tenném, hogy ez a hely, ahol voltunk egy patchinko volt, azaz játék terem. Jézusom!!! Ez egy olyan dolog, hogy tudod, hogy ilyen létezik, de amikor belépsz egy ilyen helyre, nem akarsz a szemednek hinni. Mindenhol hatalmas üvegkalickák tele plüss hello kitty-kkel és más egyéb undorítóan édes figurákkal, pénznyelő gépekkel és minden mással... És vasárnap éjfélkor egy ilyen hely tele van!!!! :D Nem nagyon akartam hinni a szememnek de tényleg.
Ja másnap fél 10re jelenésünk volt egy általános iskolában, látogatásra. Atya ég... Szerencsére Jonna (finn lány és mellesleg elég antiszociális, de mi nagyon jól kijövünk) volt a párom. A gyerekek megöltek minket 10 perc alatt. UTÁLOM ŐKET! :D most már teljesen biztos vagyok benne. De a legnagyobb sokk akkor ért, mikor egy pici hal fejet dobott az egyik gyerek a tálcámra. Tudjátok otthon is van az a szárított halacska. na ez pont olyan volt. VOLTAK SZEMEI!!!! azt hittem elsírom magamat. Majdnem szegény Jonna ölében kötöttem ki.
Na mára ennyit. Puszi gyerekek.

