2011. december 16., péntek

emlékek.



Ülök a tágas kis konyhánkban, a hátamat süti a nap a hatalmas teraszajtónkon keresztül., és iszogatom a tegnap anyukámtól kapott davidoff kávémat. közben pedig ezt a számot hallgatom. nem hiszitek el, mennyire jó érzés a jól megszokott finom kávémat kortyolgatni.
kijön a cinti a konyhába az az első kérdése, hogy mi ez a kielégült fej. hát gondoltam, hogy legalábbis katarzist fog okozni az első korty kávé, de hogy ezt mások is észreveszik rajtam...

Néha úgy érzi az ember, hogy vannak tökéletes pillanatok, és ez egy olyan.

2011. december 3., szombat

Holnap nyelvvizsga...

Mint az a címből is rendkívül jól kiderül, holnap megmérettetik a tudásom, amit 3 hónap alatt szereztem. Nem igazán tudom mire lesz elég. Írtam múlt héten próbanyelvvizsgát, amin ugyan átmentem, de ettől még semmi sem biztos. Jó lenne átmenni, de persze akkor sem roppanok össze, ha mégsem. Az igazat megvallva nem feltétlenül csak én hibám lesz ha elmeszelnek. Nem valami hatékony itt az oktatás. De mit lehet tenni. :) Nem tudom a nyelvvizsgára a fontos szavakat, viszont a héten megtanultam, hogy hajótörött és bálnavadász :D Hát van ennek értelme. A baseball kifejezéseket is elsajátítottam már, így elméletben ugyan, de már baseballozni is tudok japánul...
Az sem segített, hogy múlt héten elég kutyául voltam, így lógtam pár órát. De igazából megérdemeltem. Sajnos a japán időjárás ilyenkor elég szélsőséges, elég ha annyit mondok, hogy tegnap 7 fok volt, ma meg 21. És az sem segít, hogy beöltözünk, mire biciklivel letekerjük az 5 km-t a suliig széjjel izzadjuk magunkat, majd beülünk a nem túl meleg termekbe. De most már szerencsére jól vagyok. Ez Yumának köszönhető nagy részben, mert vett nekem gyógyszert meg lábmelegítő zselét és főzött betegeknek való kaját, meg persze teával is feltankolt, meg valami borzasztó ízű immunerősítő vízzel is.
Amúgy képzeljétek! Tegnap volt az eddigi legnagyobb földrengés, amit átéltem. Hajnal 6kor arra riadtam, hogy mindjárt összedől a ház alattam. Nagyon megijedtem, de tényleg. 4es erősségű volt, ami biztos nem olyan nagy itteni viszonylatban, de azért nem is mindennapos, mert még a japánok is meglepődtek. 4 órára még a vonatközlekedés is leállt.
Tegnap amúgy elmentünk egy már régen kifigyelt kedves kis kávézóba. Már jó ideje furdalt a kíváncsiság, hogy milyen is lehet, mert kicsit olyan hangulata volt kívülről,mintha valami mesében lenne. És mikor beléptem :D Már biztos voltam benne, hogy ez vmi elmebeteg ember által megálmodott jápán cukifölde... Igazából elképesztően tetszett. Nem is igazán tudom leírni milyen volt. A legjobb szó rá az OSHARE, ami japánul annyit tesz, hogy divatos. A pláne az egészben, hogy nem is valami fiatal copfos muffinszerű ruhát viselő lány vezeti a helyet, hanem egy nagyon kedves néni, akiről a beszélgetés közben egyébként kiderült, hogy koreai és hogy az az isteni tejeskávé amitt szürcsölgettem szintén az, aztán ránéztem a menüre, és minő meglepő azok is koreai kaják voltak. Azonnal rendeltem is. Kaptam hozzá kimchit is, szóval egyszerűen zseniális volt. És ha már koreánál járunk, meg kell hogy említsem, hogy március körül megyünk 5 napra Szöulba. Véglegesítettük a dolgot a lányokkal, szóval kissé boldog vagyok a dolog hallatán. :D 30000 yenből megáll innen a repjegy szállással együtt. Szerintem az azért elég korrekt. Az tuti, hogy tök üres bőröndöt viszek. :D

Na mára legyen elég ennyi meg egy bambi.

puszi nektek ^^

2011. november 15., kedd

Nikko trip...

Hahó kicsik és nagyok!

Mi újság felétek? Remélem mindenki ép és egészséges. Ma egy elég érdekes kis kirándulásról számolok be nektek. Vasárnap Nikkoba látogattunk el az iskola jóvoltából. Nikko most már bizton állíthatom, hogy nem hiába a világörökség része. Elképesztően szép volt.

Vasárnap reggel 7kor indultunk a suliból, szóval a legkevésbé sem voltam friss és fitt, és az utolsó dolog, amit akkor kívántam, h kirándulni menjek, de már be volt fizetve a pénz, szóval nem volt más választás. A három órás utat egy megállóval sikerült megtenni. Mi szerencsére azon a buszon kaptunk helyet, ahol inkább az európaiak képviseltették magukat. Higgyétek el megvan az oka, hogy miért mondom. Nem mókás a kínaiak társasága. És ami azt illeti, egyre jobban kivan a tökünk velük...

Na tehát ahogy megérkeztünk, csak ámultam és bámultam. Már értem, hogy a japánoknak miért szórakozás az őszi leveleket bámulni. Itt ugyanis a momiji legalább olyan jelentős esemény, mint a hanami tavasszal. Itt nem sárgák és barnák a levelek, hanem tűz pirosak. Elképesztően gyönyörű. Nikko egyébként egy Edo kori város tele gyönyörű templomokkal és vízesésekkel. Mi sajnos csak egy templomot jártunk végig, mert ennyire volt idő. De persze ez több épületből állt, és meghallgattunk egy japán mesét is az egyikben térdelve. Ami egyébként nem volt vicces, mert 30 perces sor volt a bejárat előtt és mindezt persze mezítláb kellett végig állni a 13 fokban. De megérte. Vettek egy szerencsekabalát is az egyik templomban, meg húztam ilyen kínai szerencsesüti jellegű dolgot is, mely szerinte nagyon szerencsés leszek.

Kissé kiéhezve jött el az ebédidő, amikor is közölték, hogy 45 perc van arra, hogy együnk mert megyünk tovább. Persze egy darab elfogadható kajáldát sem találtunk, így beültünk egy kávézóba pirítóst és salátát enni. Rossz lépés volt :D A néni, aki bent volt, leginkább úgy nézett ki mint egy 70 éves transzi és az 5 megrendelt kaját a csigákat is megszégyenítő lassúsággal készítette el. De semmi pánik! Kedves kis magyar utitársam megsürgette kicsit, így néhány perces késéssel sikerült elcsípni a buszt.

A kövi megálló egy Edo kori város másolata volt. Ez körülbelül olyan volt, mint a Skanzenek nálunk. Annyi kivétellel, hogy ez érdekes volt. :D Inkább úgy mondanám, hogy add össze a skanzent disneyland-del és már helyben is vagyunk. Beöltözött gésák, szolgák, szamurájok és még prostik is voltak. Elképesztő mennyi mindent ki lehetett próbálni. Kimonóba öltözést, dobócsillagozást, lovaglást, nunjakuzást... :D Ami a legjobban tetszett, hogy voltak ilyen félelmetes szellemkastély szerű dolgok, csak ezek kínzókamrás kiadásban. Elég félelmetes volt a dolog. Az utolsó háromnegyed óránkat pedig arra szántuk, hogy végig nézzünk egy színházi előadást ninjákról. Nagyon tetszett. Úgy megvolt csinálva... ÁHHH vissza akarok menni.

A nap végére hulla fáradtak voltunk. 5kor indultunk haza, és fél 10re sikerült is célt érni. Mindezek után elmentünk Yumával és még 3 okinawai sráccal a közeli nagyobbacska városba bowlingozni, ugyanis aznap volt Yuma szülinapja. Érdekes élmény volt. De meglepően jól csináltam. Mindenki csak pillogatott nagyokat, hogy lehetetlen, hogy először csinálok ilyet. XD fél 4re értünk haza a mulatságból. Egyébként hozzá tenném, hogy ez a hely, ahol voltunk egy patchinko volt, azaz játék terem. Jézusom!!! Ez egy olyan dolog, hogy tudod, hogy ilyen létezik, de amikor belépsz egy ilyen helyre, nem akarsz a szemednek hinni. Mindenhol hatalmas üvegkalickák tele plüss hello kitty-kkel és más egyéb undorítóan édes figurákkal, pénznyelő gépekkel és minden mással... És vasárnap éjfélkor egy ilyen hely tele van!!!! :D Nem nagyon akartam hinni a szememnek de tényleg.

Ja másnap fél 10re jelenésünk volt egy általános iskolában, látogatásra. Atya ég... Szerencsére Jonna (finn lány és mellesleg elég antiszociális, de mi nagyon jól kijövünk) volt a párom. A gyerekek megöltek minket 10 perc alatt. UTÁLOM ŐKET! :D most már teljesen biztos vagyok benne. De a legnagyobb sokk akkor ért, mikor egy pici hal fejet dobott az egyik gyerek a tálcámra. Tudjátok otthon is van az a szárított halacska. na ez pont olyan volt. VOLTAK SZEMEI!!!! azt hittem elsírom magamat. Majdnem szegény Jonna ölében kötöttem ki.

Na mára ennyit. Puszi gyerekek.





2011. október 29., szombat

Várom amíg felforr a teavíz

Hejjj drágáim!

Van egy kis szabadidőm ezen a hétvégén. Ez szinte hihetetlen számomra. Mióta itt vagyok, ez az első szabad hétvégénk. Tegnap elmentünk egy turkálóba meg cipőket nézni a csajokkal. Imádom azt a turit, csak ne lenne rám minden vagy pici vagy nagy. :D Elég mókás. Vettem egy nagy nagymamás pulcsit itthonra, meg egy bulizósabb ejtett vállú furán sárgászöldszínű felsőt. Ajj de olyan sok szép dolog van. Az egyetlen baj, hogy nagyon sok minden abszolút nem az én stílusom. Hát hogy néznék én ki egy picsás csillivill felsőben :D Elég mókásan. Így is mindenki pasinak néz. XD Tegnap egy koreai csávó megnézte a barátnőm purikuráját, amin ugye én is rajta vagyok és közölte, hogy az a csávó milyen kakkoi :D Hát köszi. Nem baj, hogy nagyobb mellem van, mint itt bárkinek is XD De azért a héten azt is megkaptam h bijin vagyok, szóval nem aggódom. Az mellesleg bombázót jelent japánul. De már voltam meccha kawaii is meg moderu is. Szóval kinek mi. De a legáltalánosabb jelző rám a kakkoi, azaz valami menő féle :D Hát ez vagyok én itt.

Amúgy tegnap végre nagygenerált tartottam. Epilálás, körömápolás, lábrendbetétel... Nagyon faszás volt. Aztán éjfélkor kiugrottam a pizsimből, és átrongyoltam egy házibuliba, ahol Chris, a házigazdánk, márt a wc-vel beszélgetett megint :D Mókás látvány kínai lányt hányni látni. Igazából filmnézést terveztem tegnapra, de hát ez megint elmaradt. Itt aztán egy év alatt sem fogok megnézni egy sorozatot sem.

Az időről pár szót. Tegnap pólóban futkoztam kint az utcán, de ma már megint elég hideg van. Ez persze 15 fokot jelent, szóval otthoni mércével nézve, ez nem is olyna hideg, de én akkor is azt érzem, hogy befagy a fenekem.

A héten megint tesztet írtunk. Persze minden nap van kisteszt, de a héten volt esedékes a két hetes nagy teszt. Hát kapja be a tantónéni. Elfelejtette megemlíteni, hogy a 60 perces tesztet, ami ha nagyon nem megy, akkor 70 percig írhatjuk, beszedi 40 perc után. Kicsit volt csak mindenki kiakadva. De sebaj. Szerintem az enyém még így is jobb lett, mint pár norvégé. De majd holnap kiderül. Rossz érzés, hogy nem én vagyok az osztályelső. :( De akikkel egy csoportban vagyok, japán szakosak. Egy évig minden nap volt japánjuk otthon. Szóval azért van különbség köztünk. De persze nem adom fel. Pár embernél így is jobb vagyok talán.

Ja képzeljétek. :D A finnek megdicsérték az angolomat. Ami azért elég durva. :D De rájöttem a titokra. Ha ittas vagyok, perfekt leszek szép nyelvtannal és kiejtéssel. Tehát nyelvvizsga előtt is ledöntök pár felest és már jó is lesz minden.

Na elkészült a teám, szóval megyek gyorsan felmelegedni.

puszi és legyetek rosszak. ^^

2011. október 22., szombat

Mindennapok

Hát megint egy igazán nagy lyukat kell betömnöm, mert már nagyon régen nem jelentkeztem. Hogy őszinte legyek, tényleg egy szusszanásnyi időm sincsen. Most is csak azért van, mert tüntetek.

Hát mást nem igazán tudok, csak elmondani az elmúlt két hét történéseit. Elég mozgalmas volt megint minden, ezt meg kell hagyni. Most már úgy megyek be a suliba, hogy minden külföldinek köszönök meg pacsizunk. Az utóbbi pár hét házibulijai meg közös karaoke-zásai meghozták az eredményt. Nagyon jóban lettünk a norvég cserediákokkal, pár koreai lánykával, meg persze elég sok japánt is megismertünk. Igazából már nagyon kivan a tökünk a sulival, meg minden egyébbel, ezért hétvégente eljárunk iszogatni. Egy kínai lánynál töltöttük az elmúlt péntekeinket komoly részegedésekkel egybekötve. Uh jézus. Másnap mindig azt kívánom, hogy bárcsak meg se születtem volna. XD Mindenről az átkozott bubis szaké tehet. jézus krisztus. :D

Múlt hétvégén voltunk Kamogawán kirándulni. Ott van az egyetem másik kampusza. Gyönyörű hely az óceánparton, de az egyetem nagyon kicsi. Egyébként az éves fesztivál volt a suliban, ahol magyar kajákat kellett főznünk és magyar népviseletben billegni. De én ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam menni, egészen jól múlattam. Nagyon komoly dicséreteket kaptunk és ennek köszönhetően holnap megnyertünk magunkak egy tokyoi kirándulást ingyen, ebéd és vacsorameghívással. megnézhetjük a császári palotát és még egy koncerten is rész veszünk. bizti jó lesz, csak most fáradt vagyok kicsit hozzá. valószínűleg az a házipálinka tehet róla, amit ma meg tegnap vertünk csapra.

a héten elintéztük a mi sulink fesztiváljának az előkészületeit is. nem hiszitek el, de kakimintát kellett adni. jézus. mikor megkaptam a rajzolt használati utasítást és a fekete kis zacsit, azt hittem hanyatt vágom magamat. lesz egy halom magyar kaja, és már nagyon készülünk rá.

tegnap pont emiatt, meg a stresszlevezetés miatt összegyűjtöttünk pár norvég csopitársat, meg japán barátot, és elmentünk okonomiyakizni. ha valaki esetleg nem tudná, ez egy tradícionális japán kaja. körbe kell ülni egy asztalt aminek a közepén egy forró fémlap van, amin különböző kajákat tudsz sütni saját magadnak. uhh nagyon durván jót ettünk és tényleg jó hangulatban telt az este. ezután úgy döntöttünk, hogy engedünk az unszolásnak és elmegyünk játéktermezni. persze szakadt az eső... a hely pedig a város másik végén van, úgyhogy yuma szerzett kocsit a sexy senpaitól. édes volt, mert elvitte a norvégokat, engem meg ott hagyott másik két magyar lánnyal a lakásában. 20 percen belül jött is vissza értünk. mikor visszaért közölte, hogy hát 6an vagyunk a kövi fordulóra, szóval érdekes utunk lesz. :D hát mókás volt 6an ülni egy japán 5 személyes autóban. baromi jól mulattunk. most nem ittunk be, de enélkül is baromi jó volt. :) nomihoudai volt, szóval egész este ingyen ittunk minden üdítőt. karaokiztunk meg biliárdoztunk, bohóckodtunk... áhh imádtam. fél 3körül indultunk végül haza, de a többiek még 5ig mulattak.

asszem most megyek aludni, mert holnap tuti nem tudok felkelni 7kor.

puszik

2011. október 8., szombat

TOKYO

Hát hol is kezdjem. Tehát múlt hét szombaton felkerekedtünk felfedezni Tokyo-t. Igazából fel sem fogtam igazán, hogy hova is megyünk. Akkor tudatosult csak bennem a dolog, hogy igen, álmaim városát járom körbe, mikor kiléptem a vonatból a Shibuyai állomáson.

Na de fussunk csak vissza a legelejére. Szombaton reggel 8kor keltünk, hogy a fél 10es vonattal tudjunk menni. Enyhe sokkot kaptunk mikor kiderült, hogy kétszer is át kell szállni és hogy két óra az út. Természetesen Yuma is velünk tartott. Hihetetlenül örültem a dolognak, mert így volt, aki ismert a járást.

Ahogy leszálltam a vonatról Shibuyán, hát nem is tudom, meg tudom e fogalmazni azt az érzést. Szerintem a fellegekben jártam. ÉN VÉGRE ELJUTOTTAM A DIVAT EGYIK FŐVÁROSÁBA. Áh legalább 5 percig csak ugráltam és nem bírtam lenyugodni. SHIBUYA, értitek!!!!!???? Na gyorsan a nyakunkba is vettük a méltán híres városrészt. Az első állomásunk az állomással szembeni STARBUCKS! lol. Imádtam. Minden vágyam teljesült. :D
A kis kávénkkal a kezünkben nekilódultunk az utcáknak. Nem sétáltunk talán fél percet sem, mikor hatalmas sorra lettünk figyelmesek, amiben nagyon fura kinézetű lányok álldigáltak. Nem igazán tudtuk, hogy mi ez, de Yuma azonnal leinfózta a sort terelgető RENDŐRÖKET! SZÉRÜCSÜÜÜÜ, azaz superakció egy népszerű márkaboltban. Én ilyet még csak filmekben láttam. Hatalmas sorok álltak minden bolt előtt, ahol éppen akció volt és rendőrök irányítottak a befelé és kifelé irányuló forgalmat. Kettesével engedték be az embereket. Ha ketten kijöttek, mehetett másik kettő. Tudtam, hogy a japánok zakkantak, de hogy ennyire.

ÉS igen! A következő állomásunk na kitaláljátok mi volt?! Hát a 109-es bevásárlóközpont, a világ legjobb ruháival és cipőivel. A sírás szélén álltam. :D Maga volt a divatparadicsom. Végig jártuk mind a 8 emeletet. Hát óriási élmény volt. Ott ha valamit nem találsz meg, akkor azt sehol máshol sem. IMÁDTAM <3 Nagyon sok fura lányt és fiút láttunk. De valamiben most már biztosak vagyunk. MINDEN JAPÁN 8 számmal nagyobb cipőt hord, mint ami valójában kellene nekik és a lányok durván csámpásak. Amikor azt látod, hogy sétál előtted a lány egy magassarkúban és konkrétan minden lépésnél kijár a lábad a cipőből. akkor azért felmerül a kérdés, hogy miért.

A nap további részét nézelődéssel, ruhapróbálgatással és kajálással töltöttük. Délután kettő körül pedig elindultunk az aznapi második célállomásra, AKIHABARÁBA. Ha valaki nem tudná, ez a műszakik cikkek fellegvára. És persze OTAKU paradicsom. Mindenhol hatalmas mellű anime és mangafigurák voltak, minden sarkon meido kosztümös lányok osztogatták a szórólapokat, és az egész városrész attól volt hangos, hogy IRASSHIMASE! Nekem nagyon kaotikus volt ez a része Tokyonak. Nem élveztem kimondottan, de kellett vennem szótárgépet, és itt találni a legolcsóbbat.. Nagyon kis pöpecre sikerült szert tennem. És nem hiszitek el mennyire jó áron. 13.000 ezer yen volt. átlagban egy ilyen szótárgép 20 és 40000 yen között mozog. :D mázlim volt nagyon. Itt is elfogasztottunk még egy kávét, és gyorsan elrohantunk purikurát csinálni. Nagyon nagyon jól sikerültek a képek. :) Yuma nagyon kis gyakrolottan adta hozzá a díszeket mintákat és egyéb feliratokat. Imádom az összes ott készült képet.

5 órakor indultunk haza, hozzátenném hulla fáradtan. Szerencsére csak egyszer kellett átszállni haza fele, de sajnos végig kellett állnunk az utat. De mindegy. Megérte. :D Ja és a legjobb. 1200 yen innen a vonatjegy, de egy kis trükkel haza fele csak 130 yenbe került az utazás. Nagyon kis ügyesek voltunk :D büszke vagyok magunkra. :D majd egyszer ha lesz kedvem azt is megírom , hogyan csináltuk.

na megyek alukálni, mert holnap sportnapra megyek a suliba. a hétvégén amúgy voltunk egy házubuliban, ahol rengeteg embert ismertünk meg, nagyon bevertünk és baromi jó volt. voltunk karaokezni is. majd mindenről beszámolok a kövi bejegyzésben részletesen. előzetesben annyit, hogy ordenáré részegre itt magát mindenki XD
na legyetek boldogok a képekkel. :D

puszi

Yumával


A 109-es bejáratánál

Starbucks és snobság

Shibuya. Im coming!

2011. szeptember 21., szerda

Taifu...

Csupa természeti katasztrófa itt minden. :) Durva idő volt ma. Egy héten belül átéltem már földrengést és egy baromi nagy taifunt is. Amúgy is rettegek a széltől, ennek meg még a neve is nagy szelet jelent japánul. No mindegy.
Kezdjük az elején. Reggel felkeltünk kora reggel, hogy indulás a suliba. De nagy toporgásban voltunk, hogy ha megyünk suliba akkor mivel menjünk egyáltalán, mert ha lecsap a taifun itt kő kövön nem marad, nem hogy a biciklink egyben. Több vésztervet is kidolgoztunk arra, hogy hogyan jutunk el kedves kis iskolánkba, mire végre jött a forródrót, hogy ez azzz már a második tanítási napon nem kell bemenni az iskolába. Persze örültem mint majom a farkának, mert nem annyira voltam biztos a japán nyelvtudásomban, ugyanis tegnapról mára ajándékként nyertünk kb 100 szót és 18 kanjit plusz még 7et, amit majd elég felismerni. Ja ha már itt tartunk! TEGNAP XD Mókás volt. De tényleg. 2 órát tartottak meg. Az egyik egy szövegértéses, beszélgetéses, a másik hát nem is tudom. :D Az kivégzés a javából. Nem ehetsz az órán nem ihatsz az órán. Pisilni sem mehetsz ki, sőt ha kétszer késel, az egy egész hiányzásnak számít. :D Imádom. Ja és kaptuk a hírt, hogy ma be kell mutatkozni a japán diákok előtt. Persze a nagy szél ezt is keresztbe húzta.

Na kicsit a taifunról. ESŐ, SZÉL, SZÉLCSEND ÉS MEGINT ESŐ MAJD GIGASZÉL VÍZESÉSSEL. A házak rendesen dölöngéltek. Feküdtem az ágyon és éreztem, hogy megy alattam az ágy. úgy 130km/h-rás szélnél emberek esernyővel még simán rohangáltak. Aztán 140km/h-s szél volt kb a csúcspont. Hirtelen az áram is elment. Most mar szerencsére van. :)

na megyek lejegelem a kezemet, mert a hirtelen szél miatt a tolóajtó is nekivágódott az ujjamnak és nagyon meg van dagadva... fáj.

2011. szeptember 17., szombat

EZAZAMAZ...

Hát nem mondhatjátok, hogy nem édes az iskolás szettem ^^



Na itt meg van pár videó a karaoke bárból, ahol a héten mulattunk. Hihetetlen gyönyörűen énekelnek mind a hárman. I hope u will enjoy it guys! Amúgy jelentem másnapos vagyok. Jól sikerült a buli tegnap a finnekkel. Igen csak berúgós lett. Jonna pl a wc-ben fetrengett és hányt, a francia lány 2 óra alatt totálkárosra itta magát és kifeküdt az egyik szobában. Szegény Yuma meg szerintem sokkot kapott :D


Kezdünk berendezkedni.

Ma egy gyorsnak nem mondható orientációs óra volt csak. Két órán keresztül hallgattuk 4 féle nyelven, hogy mikre is kell itt igazán figyelni. Nem volt túl érdekes. De a könyvtári órát már nem bírtuk, úgyhogy gyorsan skippeltük a dolgot.

Suli után elmentünk a Yamada elektronikus boltba átalakítót beszerezni a konnektorokhoz. Sikerült is találnunk nagy meglepetésünkre, de persze itt is előre örültünk... Haza érve kiderült, hogy ez kb minden kacatunkhoz jó, csak a notebook töltőket nem lehet beledugni. ti tudtátok, hogy az vastagabb, mint mondjuk a fényképezőgépeink töltője? Na mindegy. Majd még alakul ez.
Ezután gyorsan elrobogtunk bringával a mellettünk lévő nagy élelmiszerboltba, ugyanis már se láttunk se hallottunk az éhségtől. Megint sikerült vásárolnunk egy halom mindent. Vettünk egy karton vizet. 470 yen volt. Ha azt megszorozzátok 2,6-tal, rájöttök, hogy mennyire nem olcsó itt semmi. Még a víz sem. Beszereztünk egy kis felvágottat meg vmi előre rántott halat holnapra kajának. Ja és kénytelenek voltunk venni egy Colát is, mert már nem bírjuk az itteni íztelenséget. Komolyan. Borzalmas. Én tudtam magamról, hogy nem igazán díjazom a japán kaját, de ez több mint sok :D Tegnap éjjel főztünk udont meg sobát. Persze mindezt előre legyártott verzióból. Az enyémnek konkrétan hipós doboz íze volt valami barna izékével a tetején. Baromi szar volt higgyétek el. Na de vissza a mai napra. Gyorsan haza robogtunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk rántottát. Oh igen fini gombás hagymás rántotta. Baromi jó lett de tényleg. Még haza fele megálltunk egy ilyen pici zöldségesnél, ahol viszonylag olcsó volt az ubi. 120 yen volt 3 kis kígyóuborka és 250 6 nagy paradicsom. Ezentúl csak oda fogunk járni. :)

Délután aztán rendet raktunk és végre elkezdtük a mosást. Izgalmas volt :D Semmit nem találtunk rajta. Konkrétan nem tudtuk, hogy hova kell tenni a mosóport és az öblítőt, úgyhogy azonnal ment is az sos mail a Yumának, hogy jöjjön skypera, mert nem értjük mi a szitu. Feljött és azonnal írtam neki, hogy TASKUTE! Videón próbáltunk segítséget kérni, de szerencsére közel lakik, így felajánlotta, hogy átjön. 5 perc múlva itt is volt. Megoldottuk a dolgot. Ja ami fontos! A MOSÓGÉP HIDEG VÍZZEL MOS! Itt maradt velünk még egy darabig Yumácska, aztán ment dolgozni, mi meg felpattantunk a gépsárkányainkra és elrobogtunk a 100 yenesbe. Vettünk füzetet meg tolltartót. Nagyon király! Majd megmutatom.
Este tekertünk még egyet a városban. Kicsit felfedeztük magunknak Cintivel. Megtaláltuk az oterát is. Holnap világosban elmegyünk oda is. Most meg mindjárt jönnek a finnek. Azt hiszem iszunk meg ismerkedünk. Annyira nincs kedvem, de a 3. lány, aki itt lakik egy szakon van velük, így meghívta őket.

Na sorosoro ikimasu, mert tényleg mindjárt itt vannak.

Üdv néktek gyermekeim és nézzétek a képeket facebookon.

2011. szeptember 16., péntek

Végre japánban!

Először is hahó mindenkinek. Zsófi végre kikötött Japánban. Bocsi a sok késlekedésért, de elhihetitek, hogy nagyon elfoglalt vagyok. De ma először itthon maradunk és blogolunk, no meg persze a családdal beszélünk.

Hát hol is kezdjem. Talán a repülőn. Ez volt az első utam repcsivel. Kicsit felkavaró élmény volt. De münchentől egy giga mega géppel jöttünk és megvolt a tipikus japán fogadtatás is. Kinyalták a fenekünket. De azért a 10. óra végére ez a meleg fogadtatás sem segített azon a tényen, hogy kockásra ültük a fenekünket. De a srác, aki mellettem ült nem igazán zavartatta magát azzal, hogy talán egy kicsit kényelmetlen az ülés, ugyanis a 13 órát végigülte és még pisilni sem ment ki.

Na tehát landoltunk 10.15kor Naritán. Jött a fogadóbizottság elénk. Hayashi sensei kapásból a nyakungba ugrott. Jó volt így érkezni. Megvettük az első onigirinket a reptéren, aztán már irányultunk is a suliba intézni a papírjainkat. Igazából elfelejtettem, hogy a másik oldalon van itt a kormány és kisebb szívrohamot kaptam, mikor az egyik kanyarnál azt hittem, hogy szembe megyünk a forgalommal. Itt tényleg minden fordítva múködik. a csapot pl lefele kell megnyitni. wáááá akárhányszor használom telibe fröcsizem magamat. XD

A suliba érve meghívtak minket egy ebédre, ami hagyott némi kívánni valót maga után. Jó minőségű volt, meg sok és igényes is, de mondhatjuk azt is, hogy elment a kedvem a japán kajától egy időre. A városházán regisztráltuk magunakat, majd úgy négy óra fele haza hoztak minket az apartmanba. Baromi nagy. Tágas és persze mind a hármunknak adtak egy kis szeretet csomagot. Nem hiszitek el, de ebben minden van. Tüsfürdő, lábasok, teafőző.... de ebből is 3at kaptunk... :D felmerült bennem, hogy vajon miért is van egy lakásban 3 teafőző... de inkább nem keresem a választ.

még első nap találkoztam yumával, aztán szépen lassan a többiekkel is. jó volt mindenkit újra látni. satoshi és eri még mindig ugyan olyan cukik. tegnap pl. elmentünk karaokezni. satoshi egy számba bele énekelte eri nevét és azt, hogy vele akar lenni. vagy valami ilyesmit. áhh imádtam. itt minden japcsi baromi jól énekel. ^^ végre egy igazi japán karaoki bárban jártam. hihetetlen volt.

na de vissza az időrendhez. tehát. :) első nap este feljött yuma ide, de nem sokat maradt. másnapra megbeszéltünk egy találkát vele a ház előtt. rengeteget segített. szerzett biciklit, meg vettünk telefont. közben becsatlakozott satoshi meg eri is. nagyon sokat baromkodtunk. a nap végén elmentünk nagybevásárlást tartani. na az megint egy élmény volt. minden új, semmiről nem tudjuk, hogy micsoda, de eri nagyon jól elnavigált minket. az árakról nem nagyon akarok írni. elég annyi, hogy 950 yen egy fürt szőlő. rengeteg érdekes dolgot láttunk. jajjj. :D élmény minden egyes perc.

másnap suli volt. évnyitó... 2 óra beszédekkel és percenkénti meghajlásokkal. utána állófogadás várt bennünket. a placement tesztet háromnegyed 5kor írtuk. ajj. közben átéltem életem első földrengést. durva érzés. lol.

nem is igazán tudom mit írhatnék. annyi minden van. jajj. most szerintem lassan befejezem. aztán majd szépen lassan kiírok mindent. :D

bb :)

2011. augusztus 8., hétfő

ahogy telnek a napok...

egyre inkább azt érzem, hogy nagyon félek. hirtelen minden olyan jónak tűnik itthon. így nagyon nehéz lesz elmenni. szép lassan elkezdtem elbúcsúzni a barátoktól és persze a családot is szoktatom a gondolathoz, hogy ha elmegyek, akkor aztán egy évig senki nem lát. pont tegnap beszéltük meg anyáékkal, hogy karácsonykor anyu meglátogat majd Toganén. ^^ ennek baromira örülök, és kicsit azért meg is könnyebbültem. nem tudom hogy viselném, ha tényleg egy évig nem látnék senkit a családból.

ma anyával átbeszéltük, hogy milyen ruhákat akarok kivinni. mondhatom szépen kezdte. XD fogta a vadonatúj egyszer viselt pulcsimat és véletlenül varázsolt rá egy akkora lyukat. azt hittem elájulok. anya meg csak röhögött XD na jó. vicces volt. de akkor is. az új pulcsim. most vehetek egy újat :) remélem találok ugyan olyat, mert ha nem, akkor nagyon morci leszek ám.

ma egész nap japánoztam. holy shit... szét megy a fejem, és nem igazán tudom, hogy okosabb lettem-e vagy sem. de muszáj valamit csinálnom magammal, mert így nem lesz velem semmi. pont egy hónapom van még. addig egy elég biztos tudást kell magam mögé parancsolni. pont ezért elkezdtem ma nézni egy japán doramát. ki gondolta, hogy gyártanak a you're beautifulból japán verziót is. XD RETTENETES! na jó. talán annyira nem, de messze elmarad a koreai mögött. mondjuk mindig is így volt. mindenből a koreai a király. igazából én zenében is filmekben is mindig koreai párti voltam. a kezdetektől. a japánok ebben baromira elmaradnak. és divat terén is. :) de ettől függetlenül imádom őket <3 reméljük, akkor is ezt mondom, ha egy év után visszajövök.

ajjj. annyi dolog van még, amit meg kell csinálnom. még nincs vízumom, vennem kell egy csomó mindent, új bankszámlát kell igényelnem, a suliban is el kell rendeznem a dolgokat, és még repjegyem meg bőröndöm sincsen. wááááá. totál káosz minden. de addig semmit nem tudok érdemben csinálni, amíg meg nem jönnek a papírok a vízumhoz. utálok várni. remélem azért jövő héten várható már valamilyen fejlemény ez ügyben is...



2011. július 21., csütörtök

Zsófi menni Japán ^^

Kedves mindenki!

Úgy néz ki elhagyom egy kis időre ezt az országot. Egész pontosan egy egész évre, és már szeptemberben indulok. Még bele gondolni is félelmetes, hogy egy egész évig nem láthatom a barátaimat és a családomat, de mindemellett hihetetlenül izgatott is vagyok, és már nagyon várom. Végre megvalósul az, amire már évek óta várok. Megyek JAPÁNBA! Még mindig nem tudom igazán felfogni.
Szerencsére, azért vár kint pár ember, úgyhogy azért nem leszek teljesen magamra hagyva. Nagyon bízom abban, hogy végre helyre állnak a dolgaim, és rájövök arra is, hogy mit akarok magammal kezdeni. Az biztos, hogy nem lesz gyaloggalopp. Angolul fogok japán tanulni. Ez már önmagában is nehéz feladat nekem, de meg tudom csinálni.
Tényleg nagyon sok kétely van azért bennem. Végre rendeződtek bennem a dolgok, és Colmonnal is jól alakult minden. Éppen el kezdtünk megint randizni, ami mellesleg hihetetlen jó volt, mikor kiment Pekingbe és Mongóliába egy hónapra. Megbeszéltük, hogy továbbra is randizgatunk, ha visszajön, dehát... Jött a telefon, hogy mégis mehetek Japánba. Sajnálom, hogy most ez így alakult. Tényleg igazán úgy éreztem, hogy van értelme vele újrakezdeni. Sokat változott, és nagyon jó irányba. Rossz lesz itt hagyni, de persze ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanom. Valószínűleg teljesen megváltoztatja majd az életemet. Megtanulok megbecsülni dolgokat, amik most jelentéktelennek tűnnek. Remélhetőleg elsajátítok két nyelvet, amit a jövőben fogok tudni használni. Majd meglátjuk.

Már egy hete a papírok miatt futkozok. Hihetetlen mennyi nyűg van egy ilyen ösztöndíjjal. Nem igazán tudok emiatt másra koncentrálni, így anyáék is tök idegesek már, hogy nem kattanok le már erről a témáról. Talán az egyetlen dolog, ami most eltereli a figyelmemet, pár Kdrama. City Hunter függő lettem időközben és You have fallen for me!!! Jézus. IMÁDOM ŐKET!!! Na de ez már egy másik téma és egy másik bejegyzés lesz :)

Legyetek rosszak!

2011. június 19., vasárnap

szánalmasak éjszakája.

Régen nem jelentkeztem már, de a tegnapi frenetikus über buli megér egy bejegyzést. Egészen pontosan a Kashmir nevű helyen voltam NG-n, de ne rohanjunk előre ennyire. Minden ott kezdődött, hogy beültünk Hangyáékkal a Kuplungba meginni egy sört. Én egész estére max 2 sörit terveztem, de ez a projekt már ott megbukott, hogy a PUMA-nak volt vmi promoja ott, és mivel játszottunk csocsót, kaptunk 1000ft-os italkupont :D Elég jó kedvvel és a pultos srác inzultálása után el is indultunk a Kashmir felé.
No hát hogy is mondjam. Tehát a hely. Sok kommentet olvastam arról, hogy jajj de rossz és pici és nincs levegő. Nekem mégis bejött, bár tény, hogy elég szűkös volt és a wc-t nem kis kihívás volt megtalálni. Na de megérkeztünk. Persze az új csodás platformmomban verettem :D Szóval a bejáratnál rögtön ismerősökbe bukkantunk. Ott volt az, akit nevén nem nevezünk. XD És a barátai. Nem köszönt és egy olyan randa lányt cibált magával, hogy az félelmetes. A barátai, annak ellenére, hogy még csak 3.szor találkoztam velük, egyből pacsiztak és egyebek. Szóval ennyit erről... Jól megtáncoltattak :D És tényleg egész este együtt pörögtünk. már már meg is feledkeztem arról a hülyéről, mikor oda áll elém h szia, ölelj meg, hiányoztál és szeretlek... :D mondom jó... elmondtam neki, hogy én őt nem ismerem, és ha visszajön az az ember akit megszerettem, akkor hívjon. Ennek ellenére tényleg baromi jól éreztem magamat és nagyon régen először éreztem azt, hogy hühh bazd meg jó nő. Mr. hülyegyerek úgy berúgott, hogy az már már szánalmas volt, többször összevesztünk és most már a szokásossá vált farkasszem is megint előkerült. Majd benyögi, hogy Zsófi menjünk haza. Mondom mi? Azt mondja jössz v nem? MOndom te most szórakozol? Megfogtam a barátja kezét, hogy nem szabad egyedül elengedni, de jobb ha én nem megyek vele kettesben. Feltettük a vilire, de előtte vett még magának egy üveg vodkát. Megjegyezném marha király gyerek... A vili megállóban megint sikerült úgy a lelkembe gázolnia... De már nem azt éreztem, h annyira fájna, csak nem tudom. Inkább az rossz, hogy ennyire hülye és, hogy ilyen állapotban van. Én tényleg bírom őt, és nem akarom, hogy rossz legyen neki. De ez az ő döntése. Szerencsére ott volt a haverja, aki szintén leoltotta, hogy miért ilyen bunkó velem. Feltettük a vilire, mi meg szépen ketten elindultunk a blahára. Éppen odaértünk, mikor látom, hogy hívott telefonon. Visszahívtam. Csak ennyit mondott, hogy menjek Móriczra érte, mert baj van és beszélni akar. Igent mondtam... Mit is tehettem volna. Majd a barát jól leordította a fejemet, és pedig visszahívtam, hogy nem megyek. És milyen jól tettem. AGgódtam érte, de nem csinálhat belőlem bohócot megint. Sokat beszélgettem a barátjával. Nem tudom miért, de érdekes embernek találom. Régen volt már ilyen, hogy ennyire odafigyeltem volna valakire, és arra amit mond. Nem tudom. Jó volt hallgatni, ahogy beszél a dolgairól. Hazafele felhívtam még egyszer azt a vadbarmot. Jó, hogy aggódtam... Azt mondta, hogy eljátszottam az esélyemet. Én meg kioktattam, hogy ne csináljon belőlem hülyét, és ha akar holnap józanul meghallgatom. Mondtam neki, hogy arra szarik mi van velem, csak akkor hív ha baj van, és hónapok óta felém sem bagózott, most meg megint én legyek az, aki meghallgatja... Tényleg csak lelki szemetesnek használ. Hihetetlen. Állítása szerint, bármennyire is fura, érdekli, hogy mi van velem és törődik velem. LÁTOM... Haza fele még írtam neki egy sms-t amiben kioktattam, együttéreztem, tanácsot adtam és megkértem, hogy ne használja ki, amit érzek és amit jelent nekem.

Tudom, hogy hosszú lett. De muszáj volt leírnom. Köszönöm annak a barátnak, aki segített vidámmá tenni a tegnapi estémet. :) Tényleg jól éreztem magamat, sok mindenre rájöttem, és sok minden változott bennem. Nem csak Ő volt szánalmas tegnap este, de én is. De innentől kezdve máshogy lesz. :)



Üdv.
Sora

2011. június 9., csütörtök

ma valamiért fél percenként azt látom, hogy bejelentkezik skypera meg msn-re. és minden fél percben látnom kell a képét... minden egyes bejelentkezésénél egy hatalmas nagyot kalapál belül vmi, és elfog egy rossz érzés. ember hagyd abba! ez rossz nekem.

2011. május 26., csütörtök

this is fuckin' true, isnt it?!

A true friend is someone who sees the pain in your eyes while everyone else believes the smile on your face.

2011. május 8., vasárnap

az elmúlt egy hetemet azzal töltöttem, hogy végig néztem egy 28 részes koreai doramát. hát eléggé bejött. ahm de nem annyira váltott ki érzelmeket mint mondjuk egy coffee prince anno, de valamiért mégis állat volt. új szerelmemmé lépett elő lee seung ki. az a kis rossz fiús fej. uhh és olyan dögös. egyszer szeretnék egy ilyen fiúkát, aki így öltözködik. imádom a koreai style-t. a világon nincs még egy, ami ennyire bejönne. iszonyatosan ott vannak divat terén. elképesztő. ha egyszer nagyon sok pénzem lesz, csak onnan fogok ruhákat venni. kész vagyok tőlük teljesen :D na ennek örömére itt a dorama OST-je. hátha valakinek megtetszik. Tessék megnézni, ha időtök van rá. lehetőleg ne a vizsgaidőszak közepén álljatok neki, mert úgy jártok mint én XD

2011. május 3., kedd

ezzel töltöm a napjaimat

JÓ. ennyi. ilyenkor mikor elkezdek egy új sorozatot, nem tudok leállni. én is olyan vagyok, mint ezek az álmodozó tizenévesek. Szeretnék egy ilyen ütődöttet magam mellé. Vicces, hogy ezeket a problémás degeneráltakat szeretem, mint ebben a filmben is a srác... Én már megtaláltam ezt a problémás degeneráltat magamnak...

2011. április 30., szombat



szeretem. gyönyörű. :)

2011. április 29., péntek

...

tegnap egész éjjel olyan nyugtalan voltam. mikor már jól vagyok, akkor álmodok vele egész éjjel... rossz volt. ki akarom törölni, erre ez van. nem tom. két napja ezt a zenét hallgatom. szóljon bármiről is én totál elérzékenyedek tőle. nem akarok gondolkodni.

2011. április 26., kedd

Just wonderful...

I waited but u never came,
I stood there in the rain,
waiting for u in the cold night,
my tears streaming down my face.
U couldnt see them because of the rain,
My body soaked but u were still not there.
I waited and waited all through the night,
but u never came.
My heart broke that night,
when u never came.


2011. április 25., hétfő

personal taste

No way, I’ve realized that I’ve been looking at you
It won’t do even if I hate it, stop it, or hide it
It can’t go on like this
I will confess that I’ve fallen for you
You’re everywhere in my dream
I know that it doesn’t make any sense but I love you

I like this sensation, you know how I feel even if we were to fight everyday
You always want it your way but I can accept anything from you, only you~
I’m lonely, my heart’s crazy for you and and you’re the only one I see~

No way, I’ve realized that I’ve been looking at you
It won’t do even if I hate it, stop it, or hide it
It can’t go on like this
I will confess that I’ve fallen for you
You’re everywhere in my dream
I know that it doesn’t make any sense but I love you

When I’m with you, I don’t mind being nervous
I may be a little hasty, but you’re the only one who can tell me what to do~
I guess my heart was stolen before I knew it and I’m missing you all day long~

No way, I’ve realized that I’ve been looking at you
It won’t do even if I hate it, stop it, or hide it
It can’t go on like this
I will confess that I’ve fallen for you
You’re everywhere in my dream
I know that it doesn’t make any sense but I love you

Everything’s so different, it’s too different~
I think I am falling in love, be my baby, be my baby~
From head to toe we have nothing in common
Now I wanna know more about you, be my baby, be my baby~

No way, I've realized that I've been looking at you
I'm happy whenever I say your name or look into your eyes
That will do and I want you too
Please say that we're alike
Wherever I see, you are the only one in my eyes
I know that it doesn't make any sense, but I love you



igazából ez a dorama valami hatalmas. a lány. jézus isten. hapsik terén pont mint én. elég szánalmas. remélem nekem is lesz egy ember, aki miatt érdemes megváltozni és aki segít ebben.

2011. április 21., csütörtök

kavalkád

ma olyan vegyes érzéseim vannak. egy hónap után végre haza jöttem. ez a hónap sok mindent hozott. nagyon sok embert ismertem meg és rengeteget buliztam. talán többet is mint kellett volna, de úgy éreztem megengedhetem magamnak. sokat segített ez a hónap. végre én is érzem a lelkemben a tavaszt. ébred minden és vele én is ébredek egy nagyon hosszú álomból. lassú ez az ébredés, de elkezdődött. hogy őszinte legyek, nem annyira akartam haza jönni most. nem tudom. hiányzott az itthon, de olyan idegennek érzem magam itt most. megtaláltam a kis életemet pesten. fura, de egyben jó érzés is. kicsit önálló lehetek és mégis tudom, hogy jöhetek haza bármikor. lehet, hogy nem akartam haza jönni, de igazából jobb így. ha mentem volna, holnap bulizni, találkoztam volna vele. nem bírtam volna ki. azt a közönyt és azt a hidegséget... iszonyatosan fájt volna. már tényleg jól vagyok. nem gondolok rá olyan sokat és már nem is fáj. csak ilyenkor rossz, mikor egyedül ülök a szobámban. hiányzik a társasága, hiányoznak a beszélgetéseink és a sok dolog, amit együtt csináltunk. talán pont azért esik ilyen rosszul, hogy egy faszfej velem, mert eddig nem volt az. mikor bécsben jártunk együtt, már akkor is megbeszéltük, hogy nincs semmi. de akkor miért tudott normálisan viselkedni velem? most meg miért nem? tényleg nem értem. de már tényleg mindegy. most már semmi nem számít és semmi sem lényeges. volt, elmúlt és majd lesz valaki, aki tényleg értékeli azt, aki vagyok. addig meg élem a saját életem, olyan izgalmasan és boldogan, ahogyan csak tudom és persze nélküle.


üdv.
s.

2011. április 19., kedd

Annyira király vagy!

"Minél jobban töröm a fejem, annál kevésbé értem. Tényleg vége? Olyan mintha bármelyik percben betoppanhatna, és úgy mosolyogna, mintha mi sem történt volna. Mindig is tudtam, hogy kiszámíthatatlan és szeszélyes. De akkor miért fáj ennyire?

Az a fagyos arckifejezés... Még sosem láttam ilyennek. Kirázott tőle a hideg. Az egész testéből áradt, hogy ne közelítsek hozzá.

Ő nem az volt, akit én szeretek...."


Újra olvasom. Tökéletes. Nanu pont olyan, mint én. Nem tudom, hogy ez jó-e. De én szeretek ilyen lenni. Talán majd valaki értékeli ezt egyszer.

2011. április 18., hétfő

happy bday!

NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT

tény, hogy mostanában csak ronda dolgokat írtam róla, mert hihetetlenül megbántva éreztem magam és még érzem is, de ennek ellenére a szülinapja egy nagyon fontos nap. remélem olyanokkal tölti, akik érdemesek rá. remélem minden megoldódik az életében és tud majd igazán, felhőtlenül boldog lenni valakivel. Szóval BOLDOG 24. SZÜLETÉSNAPOT!

2011. április 17., vasárnap

story about a confused person.

Ma olvastam néhány blogbejegyzést. Nagyon megérintettek... Egy emberről szólnak, aki hihetetlenül zavarodott, és nem találja a helyét ebben a világban. Azon gondolkodik, hogy ki ő valójában, és hogy hogyan is találhatna magára. Talán soha nem fog. Túl felszínes hozzá. És fontosabb a büszkesége, mint bármi más. Soha nem fogom ezt megérteni. De tényleg szinte potyogtak a könnyeim, miközben olvastam. Azt hitte új életet tud kezdeni valahol máshol, de semmi nem változott aztán sem, hogy elköltözött. Bízott az új barátokban és abban, hogy az új kapcsolatokat majd máshogy fogja kezelni. Megfogadta magának, hogy minden más lesz. De egy új hely semmin nem változtat. Mélyen magadba kell nézni és belül kell változni. Akarni kell ezt a változást nagyon és akkor sikerülhet. Bízni kell másokban és tisztelni őket. Amit elvárunk a másik féltől, azt csináljuk mi is. Úgy tűnhet, hogy tényleg egy seggfej, de tényleg úgy tűnik, hogy csak nem találja a helyét...

itt van két zene, ami most a fejemben jár.




2011. április 15., péntek

ülök a szobámban és várok :D

Most csak azért írogatok mert már annyira unatkozom, miközben várom anyáékat, akik szerintem még győrből sem indultak el XD Ma megyünk debrecenbe egész hétvégére. Várom már, de kicsit félek is. Nem is attól, hogy összefuthatok vele, csak egyszerűen inkább nem is tudom mitől XD Jó lenne, ha felhívna, hogy szia, akkor találkozunk egy sörre ugye :) De nem fog. Szerintem már azt is elfelejtette, hogy megyek. Mindegy. Talán ez a legjobb most. Én sem keresem, nem nézek a facebookjára :D (legyetek büszkék XD már 5 napja nem néztem rá) és nem beszélek vele skypeon és msn-en sem. Semmi értelme nem lenne. Csak nekem fájna nagyon az a közönyösség.

Tegnap amúgy írtam Yumának. Első japánul fogalmazott levelem lett. ^^ Egyre jobban szeretném, hogy ki tudjak hozzá menni, vagy hogy ő jöjjön vissza. Nem tudom miért. Nagyon szeretem, és hogy őszinte legyek iszonyatosan tetszik, ahogy viselkedik velem. Tiszta édes, de közben meg tök férfias is. Nem tom. Talán tényleg lesz ebből vmi, ha újra találkozunk. Egyre többet jut eszembe ez a kósza gondolat, meg Yuma is.
Középre igazítás
Emellett van még két srác, akik hát hogy is mondjam :D bejönnek XD De hát ez az én formám. Mindegyiknek nője van. Mindegy. Ettől függetlenül tényleg csípem őket. Szóval tök jó :D Már nézek hímekre. Úgy érzem itt az én időm XD. Persze most semmi kötöttség nem kell. Inkább az kellene ami vele volt az elején. Talizgatni, elmenni ide-oda. Szóval vmi ilyenre vágyom. Nem egy kapcsolatra. Habár vele sem erre vágytam feltétlenül... Na mindegy. Hagyjuk is :)



na pááá kedveseim :)

2011. április 12., kedd

aishiteru kara hajimeyo.



miyavi a szívemből szól :)

amúgy minden ok. haladgatok a beadandókkal és persze újra komolyan veszem a japánt. elég volt a sok sírásból. végre már nem fáj, csak zavar... talán van valaki, aki elkezdett végre érdekelni. nem tudom mi lesz belőle, de most így jó. végre kezdem érezni, hogy élek. seggfejekkel soha többet. majd egyszer rájön, hogy mit veszített velem. nem csak egy lányt, aki tényleg szerette, de azt hiszem egy jó barátot is. nekem ilyen emberre barátként sincs szükségem, nem mintha neki lenne rám... XD nem értem miért csinálja ezt és miért jók a felszínes kapcsolatok neki, de biztos jó :D XD mindegy. ennek már vége részemről is. most csak előre nézek és élem a saját életem, anélkül, hogy valakinek teljesen alárendeljem magam. tudom, hogy mindig fájni fog. fura. senkit nem fogok még egyszer ennyire közel engedni magamhoz és persze megbízni sem. elég volt abból, hogy csak bántanak, miközben nem ezt érdemlem.

üdv.
S.

2011. április 9., szombat

just finished it...



mikor már ezredszer is hülyét csinálok magamból egy olyan ember miatt, aki még csak azt sem éri meg, hogy ránézzek, akkor jövök rá, hogy tényleg nem éri meg a fáradtságot. semmit nem érdemel tőlem. odaadtam a lelkemet és a barátságomat... semmi nem érdekelte, csak saját maga. tizenéves lányokat szed fel? csinálja csak :) attól biztos jobban érzi magát és valamelyik biztos megérti majd és kíváncsi lesz arra, hogy ki is ő valójában és nem csak az érdekli, hogy jól néz ki. kívánom, hogy legyen ilyen. hozzám meg soha többé ne merjen szólni, ha jót akar. :)

2011. április 8., péntek

ma volt m MEEEEV megint. Sokkal rosszabbra számítottam tőle. JÓl éreztem magam a koncerten, és nagyon sokat táncoltam. egyre gyakrabban vannak ilyen elektrós csapatós részek a zenéiben, amit kifejezettem imádok, mert most is pörögtem rá rendesen.

De ott volt ő is... mikor megláttam először a kocsmába bejönni, ahol mi is voltunk... jézus. megállt bennem az ütő. fájt látni őt. aztán a buliban... nem hiszem el, hogy mindennel és mindenkivel foglalkozott, csak velem nem... nem értem. voltak ott randa lányok akikkel egyesével járt cigizni... kicsit elszállt az agyam. aztán persze megígérte h megvárnak, és mehetek velük városba, erre mikor hívom már kajak ott álltak a megállóban. a buszról kb lerúgott, hogy ugyan már nekem haza kell menni, még csak véletlenül se akarjak velük menni. gondolom nem tud nőzni. megint kellemes sztorikat hallottam... szánalmas az ember, de szánalmas vagyok én is. rám tényleg csak rám sem néz, mikor beszél hozzám... sírnom kell megint. egy szép estének indult, de aztán megint csak sírás lett a vége.

2011. április 7., csütörtök

nem tudom mi van velem. változtatnom kell. sürgősen. egyedül vagyok. és még mindig csak rá gondolok. nem tudok ellene mit tenni... elfogadtam, hogy nem szeret, de csak rá tudok gondolni. annyira igyekeztem, de nem megy. nem tudok senkire így nézni... gyűlölöm ezt...

2011. április 3., vasárnap

yooooo!

sziasztok kedves ismerőseim. remélem mindenkivel minden rendben. én kezdek helyre jönni. az utóbbi 4-5 napom azzal telt, hogy ittam, szórakoztam, flörtöltem és nem foglalkoztam semmivel és senkivel. kicsit fáradt vagyok, de kellett ez nagyon.

Csütörtökön találkoztam vele. Igazából nem emléxem semmire, annyira berúgtam vele és pár barátjával. de olyan jó volt látni és kettesben beszélgetni vele picit. hozta a gitárt, mutatott egy szép orosz számot, amit megtanult és hát hogy is mondjam elbűvölt. viszont nagyon megbántott, mikor azt ecsetelgette, hogy éppen kit akart meghúzni... azt hiszi h ez érdekel? és azért csinálta, hogy fájjon? mert sikerült neki. ennyire még nem vagyok immmmmunis... meg tudtam volna fojtani... de a csajokat is. legalább valaki olyan lenne, akit tényleg szeret, de csak ilyeneket... meg fáj, hogy azt hallom tőle, hogy érdekelt ez meg az a lány, megismertem volna... nem akarom, hogy bárkit is meg akarjon ismerni. de persze nem tehetek semmit, szóval az is elég, ha csak nem hozza a tudomásomra ezeket... nem tudom miért jó neki de tényleg? hogy dicsekedjen??? de nekem nagyon rosszul esik...

no mindegy. mostanában sokat vagyok deákon. sok az ismerős emberke ott, meg élvezem a napsütést. annyira jó volt ott mostanság. jó lenne vki aki felkeltené az érdeklődésemet ténylegesen is. de annyira elképzelhetetlen. egyszerűen senki nem érdekel. még azt sem tudom megállapítani egy srácról sem, hogy jah tényleg helyes... mindegy. majd alakul ez még.

na mára ennyi.
üdv.

2011. március 26., szombat

érzéketlen, hideg, közönyös... ezek a jelzők tökéletesen illenek rá. hogy lehet ekkora fasz valaki? én tényleg csak jó fej akartam lenni és egy kv-t meginni vele, de szarik ez mindenre... rám meg pláne. most azt hiszi h nyomulok még rá? hát azt lesheti. soha nem mondtam neki egy szóval sem, hogy járjunk, v próbáljuk meg... akkor meg miért fél találkozni velem? hát az agyamat eldobom ám. próbálok barátkozni meg ilyenek, aztán ő meg kb csak szarik rá... minek erőlködöm. csak magamból csinálok hülyét... azt álmodta h átkenuztuk a dunát? faszért ír ilyeneket nekem kibaszott sms-be... ? azt hittem ok, végre rendeződnek a dolgok... erre. idióta. csak tudnám mit látok benne? egy rohadt üres doboz az ember... belül nincs semmi senki iránt. és a legnagyobb baja, hogy még csak meg sem próbál változtatni. neki úgy jó ez ahogy van... igyon, szívjon... és azzal etetett h jajj de szép az élet és h imád élni? imád? lószart nem csinál, csak sajnálja magát, meg elmegy bulizni, hogy ne gondolkodjon a kibaszott semmin... és újabb több ezer felszínes kapcsolatra tegyen szert, hogy aztán majd besztárolja mindenki... szánalmas. én annyira meg akartam érteni és érdekelt... foglalkoztam vele, érdekelt, hogy mi van vele... kb mindenki más szarik a fejére, rajtam kívül kb még két ember van, aki megkérdezi tőle, h jajj ugyan már mi a baj... de kurvára nem értékel ez semmit... felszínes barom, aki csak magával van elfoglalva...

na mára ennyi meg egy bambi a dühöngésből...
üdv.

2011. március 23., szerda

Vajon hogy látott?

Írni támadt kedvem itt ülve a tök sötét szobámban. Persze mi másról tudnék írni, mint magamról. Ma érdekes napom volt. Na nem mintha annyi minden történt volna, csak kozmetikusnál voltam meg elmentünk az öcsimmel ketten ebédelni. Igazából nem ez a lényeg. Inkább az, hogy ma már nem úgy gondoltam rá. Ma csak szomorú voltam és csalódott. De ez inkább ilyen beletörődő szomorúság. Persze tudom, ezzel nincs vége. Még lesz nagyon rossz is, de ha így maradna, az már jó lenne. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy meglátom valaki mással, akivel esetleg ugyan azokat a dolgokat csinálja mint velem, de nem tehetek ellene.
Sokat gondolkodtam azokon a dolgokon, amik vissza jutottak a fülembe. Soha egy percig nem gondolta komolyan az egészet, meg hogy csak arra voltam jó, hogy kiegészítsem a wow-t... Talán így van, de akkor sem vagyok benne biztos. Jó lenne tőle hallani, de nem azt amit hallani akarok, hanem amit ő gondolt és ne szépítse, hogy ne fájjon. Csak az igazat akarom végre. Annyian mondják, hogy csak átvert és soha egy percig sem tisztelt. De valahogy nem tudom ezt érezni. Azt éreztem, hogy mikor kiöntötte a szívét nekem, az tényleg őszinte volt és azt akarta, hogy én hallgassam meg. Talán butaság és ezt is csak elhitetem magammal... Nem tudom. Most már semmiben nem vagyok biztos, csak abban, hogy én soha nem hazudnék neki és soha nem bántanám. Nem tudom miért nem érzi ezt.. Én soha nem azért akartam vele lenni, mert olyan szép vagy épp menő... egyszerűen csak beleszerettem abba, amit mond és abba, hogy olyan gyönyörű a lelke, ha megnyílik. Lehet hülye vagyok, lehet csak én beszélem ezt be és egy szerencsétlen hazug szemét, ahogy mindenki mondja, de én ilyennek látom és kész. Ennyi hazugságot nem mondhatott nekem. Az amikor leugrott a buszról utánam, hogy márpedig itt marad pesten, az hogy azt mondta, hogy hiányzom és akkora mosollyal rohant felém, ezek igaziak voltak... Nem magamat akarom becsapni, és nem is azt akarom mondani, hogy szeretett, csak azt, hogy nem átverés volt, amit tett és talán emberként és barátként továbbra is érdekes maradok számára. Még sok idő lesz, amíg teljesen úgy tudok rá nézni, hogy már teljesen hidegen hagy, de muszáj lesz... Ha nincs meg bennem, amit keres, akkor nincs mit tenni, soha nem fog szeretni...


2011. március 22., kedd

üres vagyok...

Az ember folyton hülyét csinál magából, de én ezt valami mesteri szintre fejlesztem lassan... Jelenleg élő halott vagyok... Fuldoklom, nem kapok levegőt és a szívem és a pulzusom is olyan gyorsan ver. ez már nem fájdalom, csak mérhetetlen nagy csalódottság, és üresség. nem értem magam, nem értem őt. nem tudom mi a jobb. ha beszélek vele, vagy ha látom, vagy ha egyáltalán semmit nem tudok róla. dehát akarok róla tudni, akarom hogy keressen... de talán ez fáj a legjobban, hogy látom, hogy tényleg annyira hidegen hagyom minden szempontból... neki mindegy, hogy szar e nekem, neki mindegy hogy mekkora fájdalmat okoz a közönyével. ő egyszerűen ilyen. smst írogat lányoknak és azt mondja, hogy jah hagyjad már leszarom a csajt meg egyébként is most csak ilyenem volt... na persze. legalább ne hazudna. nem randi? hát akkor mi az ha találkozol egy addig ismeretlen lánnyal, isztok együtt, gitározol neki és dumáltok... ez egy kibaszott randi...már nem tudok dühös sem lenni, csak ülök itthon nyugodtan, folynak a könnyeim és üres vagyok. mintha egy nagy gödör legalján lennék és soha nem tudnék kimászni...és persze még mindig azt várom, hogy ha itthon lesz mikor hív fel, hogy helo nincs kedved összefutni és kvzni? de persze mindezt csak várom, mert semmire nem értékel. nem akar a barátom sem lenni, csak jó voltam neki a wow mellé pár hétre unaloműzőnek...

2011. március 20., vasárnap

a szívem majd kiugrik a helyéről. még mindig fáj, de már nem akarom, hogy fájjon. tűnjön el az életemből. örökre. tudva, hogy sms-t írogat neki? megőrjít a gondolat. nem tudok ellene tenni. mikor lesz már vége?

ezt most tényleg elkúrtam

amiatt a szemét idióta miatt képes voltam annak hazudni, aki tényleg egy évig ott volt mellettem mindenben... egy barom vagyok... de sajnos, ha szerelmes vagyok nem tudok magamnak parancsolni. most meg összetört ez az ember. azt sem tudja mennyire sajnálom. gyűlölöm magam és gyűlölöm azt is, aki elérte ezt nálam. ez a pár hónap jobb lett volna ha meg sem történik. most már úgy gondolom arra se érdemes ez az ember, hogy ránézzek, nem hogy szeressem. átgázoltam egy számomra nagyon fontos emberen miatta, amit soha nem fogok már tudni helyre hozni... remélem képes lesz helyrehozni a dolgait, és hamar talpra áll. ő egy nagyon erős ember... menni fog neki én tudom, de tényleg örökre elveszítettem...

2011. március 17., csütörtök

deleted from my life...

hát hogy őszinte legyek tegnap nagyon megtörtem. szembe robogott 120szal a meztelen valóság és el is gázolt. beledöngölt a kemény és hideg aszfaltba. tényleg semmi reményem. randizik, más lánynak gitározik... tudom, hogy mit jelent ez, nem vagyok hülye és ismerem is az illetőt. velem is így kezdte. ittunk együtt, gitározott nekem... aztán jött minden más. miért nem vagyok elég jó neki nem értem? nem akarom, hogy beleszeressen vkibe, de nem tehetek ellene. se jogom, se lehetőségem ezt megakadályozni, sajnos a szerelmem nem ér semmit.
töröltem. tegnap végre töröltem az életemből. végleg feladtam. egy pillanat alatt feladtam az egészet, azt ami miatt már annyit szenvedtem. túlságosan fájó szeretni őt. mindig csak megbánt és én már nem akarok szenvedni. letöröltem facebookról, letiltottam skyperól... végre képes voltam rá. nem tudom, hogy mi lesz ezek után. egyáltalán tényleg komolyan gondolta, hogy emberileg kedvel? észreveszi e egyáltalán, hogy eltűntem az életéből? azt hiszem nem. túl önző és csak magával törődik. egyszerűen leszar mindenkit és mindent. ezt meg is beszéltük múltkor... mostantól csak magamra koncentrálok és arra, hogy megkapjam az egy éves ösztöndíjat szeptembertől japánba. itt kell hagynom mindent magam mögött. elég volt a hímnem jeles példányaiból és a szenvedésből. soha többet nem leszek őszinte senkivel és soha nem fogok megnyílni. elég volt, hogy csak megbántanak... ez az ember kiölt belőlem mindent, amitől én voltam én. eltűnt a mosolyom és csak akkor tudtam vigyort erőltetni az arcomra, mikor vele lehetettem. átformált és ezt gyűlölöm... ez már beteges nálam. mindent megtettem volna neki és ez szánalmas. mindegy. egyszer, majd mikor tényleg egyedül lesz, rájön mit is veszített velem. fel se fogja milyen az, ha vkit tiszta szívből szeretsz és hogy mit meg nem tenne érted... ha felszínes lelkinyomorékora vágyik, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy hogy néznek ki, agyuk semmi és csak villogni akarnak vele... Hát tegye.

2011. március 16., szerda

Összetörtem egy kósza gondolattól



Tényleg megőrülök. Randija van. Tuti. Én meg itt ülök mint egy hülye és valószínűleg azt a számot gitározza az illetőnek, ami nekem igazán fontos... Nem bőghetek, már megint nem... Nem értem. Elegem van.

2011. március 15., kedd

üresség

Hát nem tudom hogy jellemezhetném ezt a mai napot. Talán azzal, hogy nagyszerű... Összetörtem vkinek a szívét aki nagyon fontos nekem, és összevesztem azzal az emberrel, akiért megveszek. Az élet néha tényleg egy ördögi kör. Mindenki szeret vkit, csak őt nem szeretik. Szar. Főleg azért szar, hogy ma megbántottam azt az embert, mert tudom, hogy most mit érez. Én hónapok óta ugyan ezt érzem és ugyan ezt csinálták velem. Ma arra jutottam, hogy nem akarom görcsösen elfelejteni ezt a szerelmet, mert akkor csak rosszabb lesz. Szeretem ezt az embert, és elmúlik ha el kell, addig meg majd csak lesz valahogy. Na mindegy is. Majd még jövök...

2011. március 8., kedd

történhetne valami jó is

most tényleg utálom magam. vissza szeret belém az, akinek nem kéne. nem akarom bántani. nekem ő az egyik legfontosabb. szinte a családom volt. a legrosszabb és legnehezebb dolgokban állt mellettem, most meg fájdalmat okozok neki azzal, hogy valaki olyat szeretek, aki ráadásul rám sem néz.... gyűlölöm ezt. és már megint csak sírok

2011. március 3., csütörtök

Nyugodt zavarodottság...

Hát nem is igazán tudom mit írhatnék ma. Csak kedvem támadt írni itt nagy magányomban. Ma megint olyan keserédes napom volt. A héten már két beszélgetést is megejtettem mr. X-xel XD. Két olyan beszélgetést, ahol már egész jól tudtunk beszélgetni, poénokat eregetni. Ennek nagyon örülök, de attól félek ez megint csak haszontalan reményt kelt bennem. Az eszemmel tudom és mégis reménykedem. Ez nem fair... Most tényleg nem sok időm van, Minden időmet lekötik a cserediákok, de akkor is sokszor eszembe jut, ha van egy nyugodt percem. Csalódott vagyok, hogy nem találkoztunk a hétvégén mikor itthon volt. Ebből is érthetnék. Ha annyira akart volna, megoldotta volna... Ennek ellenére már alig várom a jövő hétvégét, hogy találkozzunk. Már nagyon szeretném látni. Több mint egy hónapja nem láttam. Rossz :( Félek, hogy mi lesz. Nem akarok a már nem létező dolgainkról beszélni, mert akkor megint csak befordulnék. Remélem minden úgy megy majd, ahogy annak kell. Örülök, hogy jön ki a szószból, amiben eddig volt. Többet jár szórakozni, persze ezzel nagyban növekszik annak az esélye is, hogy talál valakit. Ha erre gondolok, hihetetlenül féltékeny leszek. Tegnap is az lettem a fénykép miatt... Tudom ostobaság, de nem tudok magamnak parancsolni. Bárcsak tudnék. Bárcsak magam mögött tudnám hagyni ezt az egészet.

Mára ennyi. Üdv.

2011. március 2., szerda

Napi bölcsességem a hím példányok jeles képviselőiről...

hát szép jó napot mindenkinek a tavasz második napján... :D kár h nem érződik a rendkívül mély cinizmusom a sorok között, de sebaj.
mai napi okosságom nektek... soha ne higgyetek egy embernek sem, aki egy szép csajra azt mondja, hogy egy buta idegesítő ribanc, mert tuti azt gondolja igazából, hogy jaj de megdugnám, na meg persze ha nem így gondolná, még csak véletlenül sem pózolna vele egy képen és még ki is postolja... őőőő na igen :D hát ezek a tények kedves barátaim :) a dögös bulák megérdemlik a közös képet, de a kevésbé dögösek már aligha. ez van, ilyen az élet, az ember ne legyen csalódott és ne érezze azt, hogy egy fotót sem ér meg azon az oly csodás közösségi portálon, melyen amúgy minden információt megosztunk egymással... eh de sebaj. lehet ez másnak kicsinyesnek és gyerekesnek tűnik, de nekem ez a dolog igen is fontos. újra úgy érzem, hogy egy busz robogott át rajtam 120-szal és még csak nem is lassított...

üdv.
S.

2011. február 23., szerda

lelkileg még mindig rottyon vagyok. ma megöleltek csak úgy... és elsírtam magam. nem tudom mi van már velem, de kezdem azt érezni, hogy ez nem normális...

2011. február 20., vasárnap

trágyatenger...

az életem jelenleg egy hatalmas nagy trágya tenger ami, épp kezd elnyelni. van, hogy a hullám tetején vagyok és kapok levegőt, de aztán gyorsan újra elnyel és visszahúz. hát ez a mai is ilyen. hogy tud ennyire fájni, ha a szemembe mondja, hogy soha többet nem fog rám nézni úgy. Tudom hogy így van, az eszemmel tudom, de minden egyes ilyen szava, kb legyilkol. LÁTNI SZERETNÉM! még mindig látni szeretném...

2011. február 19., szombat

Pest segít...

szeretnék visszamenni pestre. itt nem tudok felejteni... hiába vannak itthon anyáék, vhogy itt mindig befordulok. nem tudom mi van :( akkor jó ha suliban lehetek és amikor minden más lefoglal. itt ülök a gép előtt és csak kattogok. szeretnék valakit, akire végre úgy nézhetek, hogy igen őt akarom. colt nagyon imádom és tök örülök, hogy kibékültünk, de egyszerűen ő csak egy jó barát, aki jelenleg a legközelebb áll hozzám és tartja bennem a lelket. bárcsak vissza tudnék bele szeretni. az jó lenne, de nem megy...
mindegy. holnap vissza megyek pestre, és onnantól maradok is fenn 3 hétig kb. jönnek a cserediákok meg csinálom az évközi feladatokat aztán majd nem lesz ennyi szabad időm. a péntektől félek... haza jön. rosszul fogom magam ezzel a tudattal érezni, hogy itt van és nem találkozunk, nem hív és nem kontaktolunk. annyira hülye vagyooooook. tudom, hogy nem szabad szeretni és el is fogadtam, de akkor sem tudok másra gondolni. rossz, hogy az exére gondol... szomorúvá tesz nagyon. de idővel jobb lesz...

tegnap amúgy voltam fodrásznál. tök szép lett a színe a hajamnak és persze a fazonja is. olyan kis nőcis lett, de mégis sorás. nem sok minden változott ugyan, de mégis sokkal jobb. kicsit csinosabb dizájnt terveztem magamnak a tavaszra. na nem azt mondom, hogy ilyen titkárnős szereléseket. sajnos azok bármennyire is tetszenek, egyszerűen nem én vagyok. de csinos kis bohókás, amolyan sorás cuccokat fogok beszerezni. tudjátok. olyan vagányul csinosat. kifosztom a zarát idén tavasszal. a vásárlás jót tesz a lelkemnek azt hiszem. majd az helyre rakja az megtépázott és porba taposott egomat én önbizalmamat.

na megyek szenvedek máshol és nem itt nektek, mert gondolom elég volt belőlem.

üdv
S.

we were talking on the skype...

most olvastam vissza december 18-ától a skype beszélgetésemet. vissza akarom kapni azt helyzetet, ami akkor volt. önfeledt beszélgetések, szivatások, csak úgy mint két jó haver... azt beszélgetni, hogy mikor megyünk forralt borozni, meg csak úgy elütni az időt a városban... uhm. nekem az a helyzet totálisan megfelelt :( nem akartam, hogy így elromoljanak a dolgok. rossz bele gondolni, hogy milyen volt és mi lett ebből az egészből, de már nem tudok mit csinálni. :(






Üdv.
SoRa

2011. február 18., péntek

csak unatkozom a mekiben. tegnap kicsit megkonnyebbultem amiatt, hogy az illeto ram irt. mar teljesen letettem rola. mar tenyleg nem akar semmit es en ezt tiszteletben tartom...

2011. február 15., kedd

spakojnoj nochi...

ja spal bi staboj.
no ti ne tut.
poetomu chuvstvaju sebe plohe.
no dumaju budet eshe takoj nochj kogda v msete budem spaty v moem kravate.

2011. február 14., hétfő

ennyi meg egy bambi...

hétfő dél van... kicsit unatkozom a koliban és nem is vagyok a toppon. tegnap sikerült söröznöm colival, a mostanában amúgy sem túl jól szuperáló gyomrommal. érdekes nap volt a tegnapi. kinn aludtam colnál, mert hát miért ne. ^^ nagyon jó volt valakivel úgy aludni, hogy átölel. ő amúgy is mindig megnyugtat, ha baj van. sokat beszélgettünk meg elvoltunk. szerencsére kibekkeltem, hogy ne nézzünk filmet XD utálok amerikai filmeket nézni, ezen elég sűrűn össze is zördültünk anno. nem köt le XD nem tehetek róla. reggel főzött nekem kávét meg ilyen apróságok. de sajnos az a kávé nem olyan volt, mint amilyen szeretném, hogy legyen :(
kicsit megint megzuhantam a hétvégén. pénteken beszéltem az illetővel, aki miatt már hetek óta csak gyötrődöm. annyira jól esik ha hallom a hangját. ennyi elég is, hogy ok legyen minden. de ahogy nem ír rám, vagy nem beszélünk kiakadok. ez volt szombaton is. a legnagyobb baj, hogy valami nincs rendben vele, és annyira nem akarom, hogy ilyen legyen. legyen boldog. ezt szeretném. de nem igazán tudom, hogy tudnék segíteni így úgy döntöttem, hogy többet nem mondok neki semmit, nem adok tanácsot... csinál amit csinál. szerintem nagy hülyeségre készül egyébként. van egy sanda gyanúm mit forgat a fejében, de hiába akarja, az már nem lesz ugyan olyan... gyűlölök ennyire aggódni miatta. és nem is tudom miért teszem, de ennek véget kell vetnem. most igazából haragszom rá és talán ez segít majd abban, hogy kibírjam, ha nem keres és ne írjak rá én. elég volt ebből. mindig col jut ilyenkor eszembe. egyszer azt mondta, hogy egy nő sose alázkodjon meg egy férfi miatt sem. és igaza van. én épp elég szánalmasan viselkedtem az utóbbi időben. többet nem lesz ilyen. majd egyszer rájön mit vesztett... nagyon önző egyébként... és ezzel annyira megbánt. őt megbántották korábban és elbántak vele, de ő ugyan ezt csinálja velem és ami a legrosszabb, hogy én tudom miért ilyen befordult faszkalap mostanában és még csak nem is titkolja előttem. annyira rosszul esik. csak saját maga érdekli. a hétvégén azt mondta, hogy 3 hónapja nem érdekli semmi és nem boldog. hát köszi. épp három hónapja ismerem... és azt merte mondani, hogy egy boldog pillanata nem volt ez alatt a 3 hónap alatt. ezt azért kötve hiszem. nem úgy nézett ki. de meg amúgy is. hogy lehet valaki ennyire tuskó. picit sem gondol bele abba, hogy ez a mondat nekem mennyire fájhat. és még ő mondja h mint embert meg barátot bír. hát köszi. én tekintettel vagyok a barátaimra és nem bántom meg őket. egyszerűen eltaposott ezzel az egy mondattal. ilyen barátokra nincs szükségem...

egyébként ma van valentin nap... ettől még rosszabb nekem. egyedül vagyok és ma az első kép az volt az utcán, hogy a srác áll a hévmegállóban egy szál vörös rózsával. hát bazd meg! én kibaszottul egyedül vagyok és mindenki szarik a fejemre. és akiért meg kb megveszek egy másik ember miatt rinyál még mindig és még csak meg sem próbálja elfelejteni, csak sajnálja magát...

2011. február 12., szombat

...Egy kibaszott barom vagy...

még ha a szerelem nem is múlt el...


...még ha a szerelem nem is múlt el, de a bizalomnak vége, akkor ennyi volt...

Ezt egy mini doramában hangoztatták, ami ma néztem. Annyira igaz. Ha nincs meg a bizalom, bármennyire is szeretsz vkit, már nem tud működni.

2011. február 11., péntek

...

valahova nagyon messzire vitt ez a zene. egyszerűen mindjárt sírok. hiányt érzek. nagyon nagy hiányt.

2011. február 10., csütörtök

csak úgy



kicsit egyedül van :/ de azért minden ok. végre haza értem. nem tudom mit fogok itt 4 napig csinálni XD mindegy. azért elleszek. jajj egyre jobban pörgök rá arra, hogy jönnek a cserediákok ^^ végre lesz két-három mozgalmas hetem. nyáhááá. amúgy lesz 2000 ft-tal olcsóbban megint girura jegy. fasza. legalább ez ^^ már alig várom azt is. ott akarok lenni és szétcsapni magam :D na mindegy. csak ennyit akartam. Ja és itt ez a vidi. ma linkelte brigi, és hát megtetszett, szóval gondoltam kiposztolom ^^

2011. február 9., szerda

milyenek is vagyunk valójában?...

Én vagyok Hatchi kettő... Erre jutottam. Ma újra néztem már nagyon sokadjára a Nana 1. részét, és azt a kiábrándító felfedezést tettem, hogy Hatchiko Sora kettő, kicsit helyesebb és cukibb kiadásban... Álmodozó, ábrándozó, vidám, és kedves mindenkivel, viszont pont emiatt a naiv természete miatt kihasználják... Nem akarok többet Ő lenni. Szeretnék Nanává válni...



Amúgy minden téren megvagyok. Élvezem, hogy suliba járok. Nem tudom mi van, talán a szép idő miatt, de megint elkapott az egyetemista vagyok és rohanok az órákra egy termosz kávéval és stb hangulat... Most úgy viszonylag minden oké. ^^ Emellett persze sokat gondolok még arra az illetőre, de már nem igazán arra, hogy miért nem kellek neki, inkább csak próbálok rájönni mi is zajlik le a pici lelkében. Vajon tényleg egy kalap és nincsenek érzései, ahogy állítja vagy csak megbántották és most ilyen? Fogalmam sincs. Én arra jutottam a napokban, hogy tényleg nem egy kalap. Láttam és megmutatta, hogy nem az. Bízom benne, hogy erre ő maga is rájön. Amíg nem kerül saját magával tisztába és nem ismeri meg magát igazán, addig egyedül lesz és másnak sem hagyja, hogy megismerjék és szeretni sem fog tudni igazán. Áh nem tudom... Miért aggódom érte ennyire? Nem kellene többet foglalkoznom vele, de érdekel és ez egyszerűen nem csillapodik. Meg akarom fejteni, meg akarom még jobban ismerni. Persze sajnálom, hogy ő engem nem, de ezzel nem igazán tudok mit csinálni, csak elfogadni...

2011. február 7., hétfő

új nap új érzések

a tegnapi letört és lehangolt kedvem után a mai már sokkal jobb. bocsi a sok depresszív és mérges bejegyzés miatt. jelenleg töretlenül próbálok kilábalni ebből a keszekusza érzelemtengerből, kisebb nagyon sikerrel, de ma úgy érzem, hogy megint léptem előre egy picit. új nap új érzések... kinyitottam az ablakomat, jön be ez a meleg tavaszias levegő, kék az ég és ennyi elég is ahhoz, hogy újra mosolyogjak. ma úgy érzem új erőre kaptam és innentől nincs megállás. ^^ elfelejtem végre úgy mint egy embert, akibe talán beleszerettem és képes leszek rá úgy nézni, mint egy igazán jó barátra. most tényleg ezt érzem. azt hiszem most már igazán menni fog. biztos lesznek még rossz napjaim, de végre elfogadtam. remélem a tegnapi kirohanásommal nem ijesztettem meg és nem gondolja, hogy egy hisztis hülye picsa vagyok, mint ahogy általában nyilatkozik a volt nőiről. de talán nem. ennyire már ismer azért.



ma végre elkezdődött az új félév. habár ez az év nem indult túl rózsásan, de talán annál jobban fog folytatódni. mindjárt itt a tavasz és a sok vidámság időszaka. voltam fenn a japán tanszéken pár dolgot elintézni és mondták, hogy 22én érkeznek a cserediákok. 3 hétig maradnak, a többség lány lesz. már alig várom őket. biztos hihetetlenül mókás lesz megint. habár az órarendem most nem sok lógást enged meg, így valószínű sok dologról lemaradok, de azért majd igyexem mindenből kivenni a részem, elvégre ezért vagyok itt. most hogy végre megint csak magammal kell foglalkoznom úgy döntöttem még több energiát fektetek a japánba és az angolba. tényleg ki szeretnék menni és ezt csak úgy tudom megvalósítani, ha igazán csak erre koncentrálok. emellett persze már alig várom azt is, hogy mehessünk rudival angliába dolgozni a nyáron.

na lassan megyek vissza a suliba órára. nem vagyok valami lelkes XD nincs kedvem. inkább mennék kaeruval starbucksolni meg barmolni a városban. de sajnos most nem tehetem. talán majd legközelebb. gomen kaeru-tan! ígérem jóvá teszem ^^

üdv.
SoRa

2011. február 6., vasárnap

szösszenet egy kalapról...

HEllo HEllo,

Igazából itt ülök az újonnan átrendezett koliszobánkban és gondoltam írok pár sort. Annyira állat lett a szoba. így már simán tudok ágyból is netezni és valahogy az egész tök barátságos lett. Örülök most ennek.

Amúgy ma elég érdekes napom volt. Teljes káosz és zűrzavar uralkodik a fejemben. Ma megint hihetetlenül rosszul éreztem magam, percenként jött rám a sírógörcs és nem tudtam ellene mit tenni. Borzasztó érzés, ha az ember igazán szeret vkit. Azt hiszem nálam ez áll jelenleg fenn... Nagyon tud fájni, ha le se szarja a másik a fejedet és tényleg egy érzéketlen tuskó. Nem tudom mit kellene csinálnom, hogy végre ne úgy gondoljak rá. Ezen sajnos semmi más nem segít csak az idő. Lehetne már két hónappal később...


Igazából az utóbbi hetekben rengeteget gondolkodtam róla, rólam és erről az egészről. Rájöttem arra is, hogy mekkora egy önző idióta vagyok, mert nem tudom ezt elfogadni. De mindegy. Ilyen vagyok. Habár erről nem teljesen én tehetek. Legutolsó találkozásunkkor én tényleg tartottam magam az egyezséghez. Nála aludtam, mégsem értem hozzá egy ujjal sem. Ő volt az aki éjjel hozzám bújt, és ő folytatta az egészet reggel. Hát így persze hogy nehéz elfelejteni... Ha nem érez semmit, akkor meg miért csinál ilyeneket? De most komolyan. Jó persze nem mondom, hogy nem esett jól, és azt sem hogy nagyon tiltakoztam. De így hogy felejtsem el?! Egyszerűen akarom és kell nekem. Kell az hogy reggel mikor felkeltünk együtt kávézzunk, kell az, hogy egész éjjel csak beszélgessünk és kell az is, hogy érezzem, ahogy hozzám ér. De nem lehet. Ez feldühít és nagyon szomorúvá is tesz. Azt hiszem nem most kellett volna vele találkoznom. Vagy lehet egyáltalán nem is kellett volna? Meg kellett volna maradnia annak az elérhetetlen álomképnek, ami már kb 3 éve az. Csak ezzel az a baj, hogy sokkal több és sokkal jobb, mint ahogy azt valaha is képzeltem. Ezért rossz ennyire most nekem.

Tegnap voltam colnál. Odabújt hozzám, de igazából csak mint egy jóbarát. Semmit nem akart, de azt gondoltam most nekem is jól fog esni ha megölel valaki. Tudjátok mi történt? Úgy érzetem, mintha egy darab kő mellett feküdnék, és csak annak a bizonyos illetőnek az arca volt előttem és az, hogy milyen az amikor ő ölel meg. Hát normális ez. És az normális, hogy ez a valaki tudja mit érzek és ennyire hideg. Még csak egy pici sajnálatot sem veszek észre rajta. Hihetetlen. Hogy lehet valaki ennyire hideg a másik ember nyomorával kapcsolatban? Ez nem az, hogy nem empatikus... ez valami sokkal durvább. De a legrosszabb, hogy még ezt is elnézem neki és nem tudok rá haragudni...


Üdv.
Sora



2011. február 5., szombat

I hate you because I love you.

Ez asszem egy szép gondolat...

másnap XD és hétvégi meg jövő heti programterv

11 óra, már fent vagyok és ülök a gépecském előtt. be ugrott, hogy te jó ég, én írtam kb 5 órával ezelőtt a blogomba, ahogy haza értem. XD megnézem és jézus XD nagyon mérges lehettem és egy idióta és túldramatizálok mindent részegen, de mindegy. ezt a postot benn hagyom, mert legalább emlékeztet. meg azért némi igazság van a dologban...

valaki hozhatna nekem enni!!! szegény csöves kolis vagyok, akinek semmi kajája jelenleg. mondjuk ha végre venném a fáradtságot, akkor felöltöznék és átmennék colhoz, aki ma főz nekem :D:D:D de ahhoz fel kéne állni :D

ma jön fel kriszta is este. aztán meg holnap megyünk nagybevásárolni és én a szobámat is átrendezem meg kitakarítok, mert ez már kritikán aluli XD hétfőn meg már suli. lesz egy halom dolgom, jöv hétre beígértem egy csomó találkozót :D úgy látom mindenki engem akar. remélem jön valami kexi fiú a suliban ebben a félévben, legalább akkor tudnám kinn legeltetni a szemeimet.

na megyek öltözni.

legyetek jók.
cuppp

2011. február 4., péntek

magányos és felejteni akar

reggel háromnegyed 6. most értem haza buliból... egyedül ülök ebben a kibaszott szobában és már nagyon elegem van. mikor fogom végre picit jobban érezni magam. nem vagyok komplett. most már tényleg azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, mert ennyire rosszul mástól nem érezhetem magam. egyszerűen semmi más nem jár a fejemben és ettől már kezdek megőrülni. el akarok tűnni!!! vissza akarom forgatni azt az ominózus kereket egészen november 19-éig és eltörölni mindent ami azóta történt. hogy a faszba van az, hogy ha beszélek vele megnyugszom, ha látom semmi baj nincs, de ha nem beszélünk v nem találkozunk akkor teljesen odavagyok. utálom, hogy ennyire nem számítok és nem érek semmit. csak tudnám hol a faszomba basztam el és mi a kibaszott kurva élet az amitől végre elmehetek anélkül bulizni, hogy ne azon agyalnék, hogy ha az az érzéketlen kalap itt lenne, akkor tényleg jól érezném magam...
utálom magam, hogy ennyire gyenge szerencsétlen és érzékeny vagyok. miért nem tudok egyszerűen két nap alatt talpra állni, mint ahogy eddig?! én annyira próbálkozom. tényleg úgy kezelem, mint egy kibaszott havert, de lehet könnyebb lenne, ha nem szarná le ennyire a fejemet és ne lenne ennyire érzéketlen tuskó. annyira rossz belegondolni, hogy ha én nem keresném, akkor kb már azt se tudná, h létezem. hát mi vagyok én?! én tényleg próbálok túllépni és elfogadni, hogy barátok vagyunk. és ez még meg is felelne, de nem látom benne az affinitást erre egy picit sem a héten...

ma úgy indultam, hogy ez az! beiszok, és összeszedek valami kexit. de kb az első óra után rájöttem, hogy ha brad pitt állna előttem és könyörögne, h menjek hozzá, az sem nagyon hatna meg. pedig sokkal jobb lenne és könnyebb ha végre találnék vki mást, aki érdekel... legalább egy picit. legalább addig jussak el, hogy jaj de szép az a fiú... de nem. most még ez sem megy.

na mindegy. ezt most muszáj volt kiírnom magamból, mert megőrültem volna, ha nem... máris jobb egy picit megint. ^^

amúgy nem elég a saját nyomorom még a niki is beszólt valamit az este elején, amin aztán úgy felküldtem az agyam, hogy hűűűűha...

na mentem aludni. holnap megyek colhoz. vagyis ma. szerintem az a beszélgetés a helyemre fog végre rakni és segít eligazodni a keszekusza dolgaimban...

2011. február 2., szerda

"Have you ever wished to be someone else? Have you ever looked at someone you know and thought, 'He does what he wants'. Why shouldn't I do what I want? And have you then thought that if you looked like someone else, only for one day, you would be free to do anything you wanted?And nobody could blame you for it. Nobody would ever know that it was you, because it wasn't you! How exciting to change into someone else! Just for a day, or perhapst from time to time, not too often. Because if you changed into that other person often, then you might become that other person- and you might find it difficult to be yourself again."

This is an interesting part of book what i'm reading now.

2011. január 25., kedd

that's all...

nem vagyok normális... már megint csak kb egész este bőgnék. nem értem magam. ha nem vagyok egyedül akkor semmi gáz. sőt még akkor sincs, mikor együtt vagyunk. de ha egyedül maradok, akkor végem.
tény, ami tény! nehezen viselem ezt a kibaszott csalódást és kiábrándulást. vagyis lehet pont ez a baj, hogy valamiért nem tudok kiábrándulni... Ő EGY KIBASZOTT IDIÓTA! de sajnos én is. tudom mi a frászt kellene csinálnom, hogy vége legyen ennek az egész dolognak, de egyszerűen nem akarom, mert jól érzem magam, ha vele vagyok. de igyexem mindent kitörölni, mert sajnos ennek csak én iszom meg a levét. ha bele gondolok, hogy esetleg mással lesz, abba kb beleőrülök, szóval nincs mit tenni. törölnöm kell! jövő héttől ezt fogom tenni. nem találkozom vele, nem hívom, nem beszélünk... nem tudom hogy fogom kibírni, de ha tényleg semmit nem érez velem kapcsolatban, akkor nem tudok mást tenni...

2011. január 18., kedd

kérdőjel kérdőjel felkiáltójel ...

...valami hiányzik... valami nem stimm...

/csak az a baj, hogy én tudom is, hogy mi az ami nekem hiányzik és mi az ami nem stimm.../